Sajnálom az embert

Gyakran elgondolkodom azon, hogy Isten milyennek teremtette az embert és milyen lett mostanra. Isten szeretettből alkotott legkedvesebb teremtménye, akit saját képmására teremtett... tehát szépnek, jónak és igaznak. Akire a Föld gondozását bízta mert méltónak és alkalmasnak találta erre a nemes feladatra.

S ez a kedves teremtmény mára eredeti szépségének árnyéka, eredeti jóságának kiforgatója, eredeti igaz voltának pedig meghazudtolója lett.

Sajnálom az embert.

Sajnálom, mert hitt a a világnak. Elhitte az első kísértés szavait...

Sajnálom az embert.

Mert ma is hisz... hisz a különböző anyagi kísértéseknek...

Sajnálom az embert.

Mert gyakran nem ura, hanem rabszolgája a teremtett világ javainak. Úgy tűnik, sokan már nem azért vásárolnak, hogy élhessenek, hanem azért élnek, hogy mennél többet és mennél többért vásárolhassanak. Felborult értékrend - kiborult emberek.

Sajnálom az embert.

Mert elvétette teremtésben kapott hatalmának célját. Már nem csupán állatokon, növényeken... hanem ember az emberen akar uralkodni... Gőg, hatalomvágy, könyörtelenség költözik a szívekbe.

Sajnálom az embert.

Mert nagy bajban van... pörög... pörög a világ és ő nem veszi észre, hogy az igazi értékek mellett elrohan. De összeszedi mindazt, ami szemét.

Sajnálom az embert.

Mert a sárba tapossa a saját méltóságát. A növény nem él- "nem növényi életet". Az állat is a természet rendje szerint él a testében. S az ember? Ugye tudjuk a választ... gondoljunk itt az abortuszokra, a drogokra, az alkoholizmusra, az agresszióra, bűnözésre, stb... Isten ezért adott szabad akaratot az embernek?

Sajnálom az embert.

...amikor rádöbben helyzetére s elveszti a reményt, fél... de ilyenkor fogjon meg egy kezet... mert soha nem késő...

Sajnálom az embert.

....mert szeretem az embert...