Rossz viszony a családdal - ennek ennyi? (beszélgetés)

Erre mit mondhatnék?

Ők gyerekkorom óta sulykolják belém, hogy beképzelt és öntelt vagyok, minden alkalommal ez a reakció, ha valamit másképp gondolok. Pl. a fővárosban szerettem volna továbbtanulni=beképzeltség.

Szóval, a másik oldal véleménye ez, természetesen hálátlan is vagyok, azt is megkaptam, hogy ÉN nem tartom a kapcsolatot a családdal és ezért van mindenki megsértődve, amit azért nem értek, mert egyrészt épp én vagyok az, aki időnként keresi őket, ha nem tenném, tényleg nem beszélnénk, másrészt nem értem, miért kellene végiglátogatnom a rokonságot minden alkalommal. Nekem már saját családom van/lesz, messze lakom, nyilvánvaló, hogy a többség "távoli" rokonná válik. Ők is csak pár évente találkoznak a bácsikákkal, nénikékkel, unokatesókkal, nem értem, hogy akkor rám miért pikkelnek emiatt.

...itt mindig ismeretlen a másik fél véleménye...

De biztos hogy lennének érdekességek minden fórumban, ha a másik fél is megszólalhatna egyszer!!!

ezt sose tudhatod.

nekem ez olyan furcsa, eleve úgy tervezni, h oda se adod a gyerekedet pár órára se... téged is felneveltek, nem éheztettek. egy unoka meg pláne más.

néha azt gondolom, h talán ezért a rossz kapcsolatért nem csak ők hibáztathatóak.

Még tennék egy próbát: ha csak kritizálni tudtok, nem jövök többet. És ha megteszik, akkor utána ne is menj többet. Ne telefonálj, semmi. Ha ők hívnak fel, akkor az első kritizáló szóra figyelmeztetni őket, hogy emiatt le fogod tenni, s ha folytatják, letenni.

Ha pedig bocsánatot kérnek és újra elhívnak, s elmész, továbbra is tartani magad ahhoz, hogy a kritizálásnál felállsz, elköszönsz és elmész.

Nem kell harag, nem kell szájtépés, csak a rövidre zárás.

Nem vagy a lábtörlője senkinek. Nem is kell úgy viselkedned.

Jogod van a negatív embereket kizárni az életedből.

Elôre félsz olyasmitôl, ami még be sem következett.

Ezert be is fogod vonzani.

Nehéz a családtagokkal meghúzni a határokat, de az hosszú és következetes munka.

Nem értem, hogy miért tervezel előre negatívan. Ha gyereked lesz, minden másképp lesz, de nem tudhatod előre, hogy. Neked és a gyereknek is nyugalomra, szeretetre lesz szüksége. Erre gondolj! Te is más leszel anyaként. Remélem, sikerül megteremtened azt a légkört, ami mindannyiatoknak a javát szolgálja. Főleg a kicsiét. Sok örömet adhat egy nagyszülő, ha a szülők engedik. Én szerencsés voltam, mert a gyerekeimnek édesanyám és a férjem szülei jó nagyszülők voltak. Nevelőapám miatt inkább édesanyám jött hozzánk, mi inkább a férjem szüleihez mentünk.

Talán majd jobban felnőttként tekintenek rád és ki tudod vívni a tiszteletüket. Kívánom, hogy sikerüljön.

Én azt hiszem, ha egyszer gyerekem lesz, az csak tovább fogja rontani a kapcsolatunkat, mert méginkább kijön majd az a különbség, amilyen kapcsolatban vagyunk velük és amilyenben a párom szüleivel. Az anyósék mindig szeretettel fogadnak minket, keresnek, ha látogatóba megyünk a városunkba, akkor náluk alszunk és ők aztán folyton szerveznek valamit programot - az én családomnak ez is baj, már letiltottam őket, hogy ne lássák a feltöltött képeimet, mert kimondatlan sértődés van abból is, hogy velük jóban vagyunk. De mit csináljak, azért nem fogok nemet mondani a párom családjának, mert az enyém nem hív sehova... egyszer próbáltam meg velük programot csinálni, mondtam, hogy hívjuk össze a családot szalonnát sütni, na megkaptam az ívet anyámtól, hogy most minek keresem a családot, ha amúgy nem (értitek, engem nem keres senki, de komolyan nem tűnik fel nekik, csak elvárják, hogy én menjek és ezt minden alkalommal a szememre vetik).

Szóval, azt hiszem, az unoka csak tovább fog rontani a helyzeten, főleg mert ez a kapcsolat olyan rossz hatással van rám, hogy sokszor úgy érzem, majd a gyerekkel vágok vissza bosszúból. Néha azt gondolom, na, majd meglátják, ha gyerekem lesz, aztán nem vigyázhatnak rá, nem vihetik el, nem aludhat ott, nem is fogjuk gyakrabban meglátogatni őket... nem tartom szépnek, hogy ilyeneket gondolok, mert más kapcsolataimban egyáltalán nem jellemző rám ez a bosszúszomjas, bántó hozzáállás, de szerintem tudat alatt is büntetni akarom őket ezzel a dologgal.

Bár tény, hogy racionálisan nézve tényleg nem fognak sokat találkozni az unokákkal, mert nem fogom megengedni, hogy vigyázzanak rá.... :/ Én emiatt nem fogok gyakrabban menni ....

Nagyon átérzem a helyzeted,nekem is ilyen az anyukám.Én is amint tehettem dolgozni mentem és elköltöztem már majdnem 8 éve.A helyzet ugyanaz mint volt de én hazajárok havonta egyszer mert vannak testvéreim és nem akarok teljesen kimaradni az életükből.Azon túl pedig nagyon sajnálom őket és szeretném ha látnák általam,hogy van másfajta hozzáállás is az élethez nemcsak az örökös pesszimizmus meg a csőlátás.

Egyszer visszaköltöztem 5 hónapra de nem bírta sokáig feszkó nélkül,még abba is belekötött,hogy hogyan fogom a merőkanalat..milyen bénán :D ámulok és bámulok rajta sokszor plusz azt érzem el kellene engedni az ilyeneket de persze ott van hogy bármit teszek sose lesz jó neki.De neki semmi sem jó csak amit ő csinál.

Hálátlannak titulált,megsértődött amiért elköltöztem.Múltkor például kijelentette,hogy a 20 éves öcsém a legjobb gyereke..ő otthon lakik,annyi pénzt ad neki amennyit csak elkér..meg persze sosem állt ki magért ha csesztette,velem ellentétben.

Egy nagyszájú,önző embernek titulált ezért :)

Szóval nagyon átérzem!Az a gond hiába nem mész akkor is benned van az érzés ha nem is kattogsz ezen minden nap és biztosan hiányzik az igazi anyai szeretet,elfogadás.Mert ugye a család lenne az a hely ahol feltétel nélkül szeretik az embert :/

Egyébként én úgy oldottam meg ezt a kritizálás dolgot,hogy sok mindent nem tud rólam meg párszor nem tetszett neki a reakcióm és már nekem nem mondja,max csak a hátam mögött mond el mindenféle hülyének.

ilyet írtam volna?

a topikindító leírta, hogy valószínűleg a többieknél nem lesz unoka egyhamar, hát valószínűleg a topikindítónál lesz az első és az sok mindent megváltoztathat.

hogy kit ki mennyire szeret, arról egy szót se írtam.