Ránk telepedett az anyós (beszélgetés)

Picit a másik oldalról világítanék rá: nekem apám manipulatív és nehezen viseli, hogy én voltam az első, aki megálljt szabott neki. Az unokájának egyelőre csak a szeretete jut, olyan formában amit eddig senki felé nem tudott kimutatni. Mivel még kicsi (négy éves), nem mutatkozik, hogy ellenem akarná hangolni, de ha pl. megkérdőjelezi a gyermek előtt a nevelési elveimet rögtön rendreutasítom. S azt is tudja, hogy nem hangolhatja ellenem, mert akkor az unokájával töltendő időt minimalizálni fogom. Kívülről zsarolásnak látszik, de mást nem tehetek. Azóta már az öcsém is képes megvédeni magát az irányításától. Sok munka és sok szenvedés van mögöttünk, de megéri.

Neked egy kicsit másabb a helyzeted, mert a férjed édesanyjáról van szó. Tehát ha hosszútávon gondolkodsz, bizony előfordulhat, hogy hangsúlyozni fogja az anyósod az ellentéteket.

A férjeddel viszont jó lenne nyugodt körülmények között leülni és megbeszélni, hogy vagy korlátozza az anyja látogatásait, vagy elveszíti a családját és ezt nem kell sokszor hangoztatnod, mert hiteltelenné válsz és nem veszi komolyan. Magadat csak te védheted meg!

Köszönöm a hozzászólasodat. Èn is úgy gondolom, hogy neki kellene vinnie a szót egy ilyem beszèlgetès során, mert ha èn mondom jobban megsèrtődik az anyós, meg szerintem eleve máshogy állna a dolgokhoz ha a fiacskája határozottan megmondaná, hogy ezt ès ezt lègyszíves ne majd mi elintèzzük, meg ezt nekünk kell eldönteni stb. Pár ève leültünk anyóssal beszèlni (akkor mèg nem volt gyermekünk), hogy elmondjuk neki, hogy nekem nagyon rossz az állandó piszkálása, beszólogatása. A beszèlgetès úgy nèzett ki, hogy párom támaszkodva ült az asztalnál, anyós ès èn beszèltünk, ő meg sem mukkant. Pedig mennyivel nyomatèkosabb lett volna ha a rajongásig imádott kisfia határozottan mondta volna.

Sajnos most úgy látom, hogy esèlyem sincs, hogy párom családi problèmával foglalkozzon. Mint írtam munkahelyi problèmája van, magasabb pozícióba került. Sok embert kell irányítania, határozottnak lennie, döntèseket hoznia. Tulajdonkèpp ez a pozíció az egyetlen amit saját magának köszönhet, a munkahelye, a fősuli, de mèg a jogsi is az anyja hatására törtènt. Most meg aztán főleg nem akar rosszban lenni az anyjával, mert most is tőle vár segítsêget. Ha felhozom a tèmát, hogy itthon sincs mindem rendben, vagy beszèljünk róla stb. hallani sem akarja, inkább elmegy onnan.

Nagyon köszönöm a hozzászólásodat. Köszönöm, hogy megosztottad velem tapasztalataidat. Már egy ideje kèszülök arra, hogy ebből a helyzetből úgy jövök ki èpsèggel ha útjaink elválnak, ès egyedül nevelem a gyermekem. Èn is sokat gondoltam rá, illetve a páromnak is szoktam mondani, hogy erre rámehet az egèszsègem.Ugye most már minden rendben az egèszsègeddel, így hogy elváltatok?

Bevallom neked nagyon fèlek attól,hogy majd az unokájából akar társat magának, meg attól, hogy ellenem akarja majd nevelni. Megkèrdezhetem, hogy ez nálatok hogyan törtènt? Illetve arra lennèk kíváncsi, hogy a gyermeked akkor mikor ottlaktatok hogyan viszonyult az anyósodhoz, valamint most, hogy különèltek hogyan viszonyul az apjához, mamájához? Èrezte, látta, hogy valami nincs rendben anyós ès közted? Ugye nem sikerült neki ellenednevelni? Bocsánat a sok kèrdèsèrt.

Igen, ezt lattam sajnos en is kivulrol. :(

Hogy latod most, a ferjed a kapcsolatotok elejen jobban torodott az erzelmeiddel?

Törd bele a kulcsot a zárba és szólj a férjednek, hívjon szerelőt

és mondd, hogy na, ezzel a zárcserével eljött az ideje, hogy új életet kezdjetek, anyósnak most már nem adtok kulcsot.

Ha a férjed erre elsápad és azt mondja, hogy ilyen nem szabad megtenni és ő nem is meri, akkor ki is derült, hogy ennek a kapcsolatnak annyi.

Köszönöm a hozzászólásaitokat, az ötleteket ès a linkeket, nagyon hasznosak, szívesen elolvastatnám anyóssal (bár bizonyára megmondaná, hogy ő nem ilyen). Az biztos, hogy ha erèlyesebbek lennènk anyóssal ès megmondanánk, hogy nekünk hogyan lenne jó, akkor megsèrtődne. Többször is próbáltam már beszèlni párommal, de sajnos mindig veszekedès a vège, úgy èrzem velem szemben sokszor úgy viselkedik, ahogy nem èrdemlem meg. Ha az anyjával szemben vègig tudja gondolni, hogy mit ès hogyan mond akkor velem szemben is vègigtudná... Sajnos most a munkahelyèn is gondok vannak,így ingerültebb, nem lehet vele beszèlni, viszont Nancy a tanácsodat mèg kipróbálom ha csitulnak a kedèlyek. Beszèlgetèseink alkalmával elmondta, hogy ő nem akar költözni, vagy csak èvek múlva, valamint folyamatosan azt hajtogatja, hogy ez majd elmúlik. Ezeken a beszèlgetèseken mindig megemlítem, hogy nekem ez így nem jó, èn nem akarom így leèlni az èletemet ès, hogy erre rámehet a kapcsolatunk. A válasza, hogy szerinte már ráment. Akkor itt az ideje, hogy tegyünk valamit, mondom neki. Erre ő:de mit? Először is költözzünk el, akár albèrletbe a függetlensègèrt, a nyugalomèrt. Azt mondja rá, most nem akar költözni, esetleg èvek múlva. Mire èn mondom, hogy addigra már valószínűleg kèső lesz a kapcsolatunknak ès lehet, hogy az èn egèszsègem is kárát látja. Erre nincs válasz.

Igazából tènyleg az lenne jó, ha választás elè tudnám állítani, csak sajnos amíg nem tudok visszamenni dolgozni, addig nem tudok elköltözni, ha esetleg nem minket választana, nem állna ki èrtünk. Rosszul esik az, hogy hiába mondom neki, hogy el is veszíthet minket, ès nem látom, hogy èrdekelnè. Ez miatt a munkahelyi problèma miatt nagyon ingerült, amit szóvá is tettem neki. Elnèzèst az indulatosságèrt,csak èpp most vesztünk össze.

Nem biztos, hogy fontosabb, lehet, hogy csak fél tőle és nem elég bátor, hogy szembeálljon az anyjával. Azért még ott van az emberben az is, hogy a szülőket tisztelni kell bármilyenek is és a szembeszállást "bűnnek" érzi.

Igen, a távolság szokta megoldani ezt a problémát, ha a telefont is kikapcsolják néha...

A baj ott kezdődött, hogy ez a nagyfiú férj lett és apa, de nem a családja a fontosabb, hanem az anyja...

A messzebb költözés, saját lábra állás az, ami valóban változtathatna a helyzeten. A többi csak gányolás. :(

Igen, láttam. Csak azért ez nem olyan egyszerű: a zárcsere csak a fizikai betolakodást oldja meg, a lelki terrort viszont szítani fogja. Akármilyen ellenlépés az anyóst is ellenlépésre sarkallja, mert megváltozott körülményekre változtatjuk a viselkedésünket, ez törvényszerű.

Tehát akármit tesz a fórumindító borítani fogja a mostani viszonyokat. A kérdés az, hogy ő mit lépik. Még egyszer írom: ebben a történetben nem az anyós viselkedése a problémás, mert az megoldható, hanem a férjé, mert az nem a családja mellett áll ki, hanem anyuci mellett, s ő eddig is ilyen volt, csak a fórumindítónál lassan betelt a pohár.

Az a baj, hogy nem csak a beszédmodorával van gond. Ha nem állítana be ha kell, ha nem, akkor el tudnád viselni a stílusát arra a rövid időre, amíg meghívottként nálatok van. De így!

Sürgősen beszélj a férjeddel úgy, ahogy itt többen is tanácsolták. És miután a szó nem használt, ZÁRCSERE mindenhol, ahová anyósnak kulcsa van hozzátok. Pár ezer Ft-ot megér a nyugalom megteremtésének lehetősége. És akkor elválik a vér a víztől; magyarul kiderül, ki mellé áll a férjed. Durva, de talán célra vezető megoldás.

Lejjebb én is írtam már, hogy minden zárat ki kell cserélni. Ez az első.

Persze, idővel sok tapasztalatot szerzünk és sokkal jobban meg tudjuk oldani a nehézségeket.

De most hiába írjuk le, ha nem tud belőle profitálni!

Ha férj nem cserél zárat, ismerőst, rokont, szerelőt is meg lehet kérni rá.

Szóval, több akarat is kell.

Egy kis pszichológia! Empátia.

Mindenkinek kéne tudni az ilyesmit. :)