Pasik ballépései -ha kockásra röhögött hasat akarsz, csak olvass bele :))- (beszélgetés)

Az biztos, bár eléggé magasra tette a jércét, mert nagyon csinos, okos (pszichológia, kommunikáció egyetemen) és még keresztény is... :)

Még egy sztori vele: van egy közös barátnőnk, mi hárman évente talán kétszer találkozunk mindannyian, akkor mindenki kap mindenkitől ajándékot, mert az elmúlt időszakban biztos volt szülinap, névnap valakinél. Ők nagyon régen ismerik egymást, én az utóbbi 5 évben estem be közéjük, így sose tudom, mit vegyek, ezért mindig megkérdem a másikat, hogy szerinte jó ötlet-e, amit kitaláltam. Legutóbb ennek a lánynak gondoltam, hogy veszek After Eight-et, hiszen az nagyon drága csoki, biztos, hogy mindenki olyanra vágyik, aki él (én igen!). Kérdeztem a 3. lányt, hogy jó-e. Mondta, hogy szerinte jó. Mindenhol kerestem, sehol sem találtam, ezért mikor találkoztunk, mást kapott. Éppen együtt voltunk, és a forró csokiról beszélgettünk, mikor is mondtam, hogy a mentás az nagyon finom! Erre az ominózus lány: "Jaj, én azt utálom!" - A másik lánnyal csak összenéztünk és hálát adtunk, hogy nem találtam! :)

A minap így jártam. Felírtam egy tömbös papírkára a vásárolni valókat. Kétoszloposra sikeredett, a második oszlopban csak egy dolog volt. Utólag jutott eszembe, hogy izzadásgátló is kell még. Felírtam az első oszlop első sorához egy plusz jellel a piperékhez, de össze is folyt a második oszloppal.

A következőképpen festett a dolog:

arclemosó + izzadásgátló húsleveskocka

Párom nézett is nagyot, elmosolyogta magát, aztán illusztrálta, hogy kibont egy-egy kockát, és bedobja a hónaljához. Na ekkor kifakadtam nagyon :)

Jaj, a SÖR! :)

Tisztára úgy emlékszem, hogy ezt a sztorit én már egyszer leírtam, de nem találom, szóval, lehet, hogy nem.

Az volt, hogy egy barátnőm vendégeskedett nálunk, és elvittem egy étterembe. Csini, szőke derékigérő lobonc, smink, dekoltázs és passzos gatya - ő így szereti, ettől még nagyon jó ember. :) Szóval beültünk, kijött a pincér, látszott rajta, hogy némi nemi hatással bír a barátnőm úgy am block. Kérdi, mit kérünk, barátnőm rendel: egy korsó sört kérek és egy csülköt... :D A pincér az azt se tudta, hová legyen gyönyörűségében! Nem hogy bombanő, de sört iszik és csülköt eszik! :) Hát még ha a focit is szereti.... :)

Amúgy végig a fenekünket is kinyalta, a számlázásnál pedig kedvesen érdeklődött, hová valósi a barátnőm, aztán eléggé elkámpicsorodott, mikor kiderült, hogy ország másik végébe.

Néhány éve társkeresőn randizgattam. Váltottunk pár üzenetet egy jóképű, kedves arcú sráccal. Ismerkedésnek nem igazán volt mondható az irkálás, gondoltuk, majd személyesen, úgyis abban a városban lakik, ahol én egyetemre járok. Izgatottan vártam, mert tényleg igazán az esetem volt külső alapján. Már előre szerencsésnek éreztem magam, hogy egyáltalán felkeltem egy ilyen pasasnak az érdeklődését.

Eljött a nagy nap, végig gondoltam, hogy a legjobb formámat kell hoznom, diszkréten kell viselkednem, és nem szabad túl sokat beszélnem magamról. A megbeszélt helyen volt, odajött hozzám, bemutatkoztunk egymásnak, és az első kérdése az volt, hogy beüljünk-e valahova, vagy sétáljunk. "Úgyis szép idő van, sétáljunk", válaszoltam. Erre széles mosoly terült el az arcán. Abban a pillanatban a pulzusom a 200-at verte, én pedig imádkozni kezdtem, hogy nehogy összerogyjanak a lábaim. A fél fogsora el volt rohadva, a másik 50 % pedig egyszerűen már csak emlék volt. De mivel olyan ember vagyok, aki nagyon nem szeret megbántani másokat, nem akartam rögtön eliszkolni. Viszont tudtam, hogy ezt a randit józanul nem bírom ki. Finoman és nőiesen megkérdeztem: "SZERETED A SÖRT?". Ő meglepetten nézett, de mondta, hogy szereti, úgyhogy megihatunk néhányat. Kb. öntöttem magamba az üvegek tartalmát sorra, életem leghosszabb randija volt! És hát azért hogy megtetőzze a dolgot, elbúcsúzáskor még felmérte a kezeivel a hátsómat... Nagyon sajnáltam amúgy szegényt, mert nem tudom, hogy a hátsóm fogta-e így meg, vagy az, hogy nő létemre vedelem a sört, de utána még nagyon sokáig keresett, és szegénykém nagyon szomorú volt, mikor (magyarázat nélkül) megmondtam neki, hogy sajnos ebből nem lesz semmi.

ÓÓÓ:))én is majdnem így jártam óvodában,elfelejtettem bugyit venni,mert "csak"felpróbáltam egy nadrágot,nem azt akartam felvenni,de még is valahogy az maradt,na jött a lefekvés idő és teljesen bele voltam betegedve,hogyan öltözök át....gyorsan bebújtam a takaró alá,hogy még véletlenül se látszódjon ki,h nadrágban vagyok,mert akkor magyarázkodhatnék és az olyan szörnyűnek tűnt,úgyhogy nem mertem elaludni,hogy álmomba nehogy kitakarózzak.....

mintha csak most lett volna:))pedig 34 éve történt...

A következő történet szó szerint cifrára sikeredett :)

Egyik nyáron a párom és a barátja beboroztak nálunk. Párom hajnalban hazakísérte a srácot, aki néhány utcára lakott tőlünk. Annyira sokat ivott a srác, ráadásul antibiotikum kúrán volt, hogy rájött a hasmenés kb. félúton, és nem bírta ki hazáig :D Egy lakótelep kellős közepén, egy fás részen, ablakok alatt letolta a gatyeszt és műveletbe kezdett. :D Poénok sorozata a következő:

1. Miközben ő fosott, körülötte 3-4 hajnali kutyasétáltató, kutyák odarohantak, volt amelyik alászagolt, gazdák csak lestek, hogy premier pláne fosás fényes nappal :D

2. Nem volt nála, se a páromnál egy db papírzsepi sem, ezért a párom gyűjtött neki faleveleket, ami persze nem volt jó, elcsúszott a kezén. Megfogta a kezét az antibiotikummal színezett híg kaka :D

3. Úgy támaszkodott, mint a gyerekek a felnőtt WC-n, nem is bírta sokáig tartani magát, lecsúszott a saját gyártmányába :D

Amikor ezt a párom mesélte, elképzeltem, hogy mit csinált ez a duci srác az utcán... vizuális típus vagyok :D

Ezt anyu mesélte, fiatalkori munkatársnője története. Melóhelyen fogadták a kolleginák a kolléganőjüket:

Társaság: Szia! Csak nem uborkapakolást csináltál?

Nőci: Honnan tudjátok? Szép lett az arcom, ugye?

Társaság: Csak onnan, hogy ott maradt egy vékony uborka a halántékodon :D

Nőci: Akkor ezért bámultak úgy rám a szembejövők!

Középiskolában megkaptam az első 5-ösöm matekból, be kellett diktálni a tanárunknak (középkorú férfi).

Tanár Úr: Hanyas?

Én: ötös! :)

Tanár Úr: Ötös mi? Csillagos, alá, fölé?

Én: Csak simán ötös!

Tanár Úr: És rücskösen? :)

Anno barátnőmékhez átjött a szomszédból a 2 éves Rolcsika, és a nagynénje Anita.

Anita: Rolcsi, mutatkozz be a lányoknak!

Rolcsi: Rolcsi!

Anita: És hány éves vagy Rolcsi?

Rolcsi: 4!!

Anita: Na, de Rolcsi! Nem szabad hazudni!

Rolcsi: Na, jó! 5!!!

Zabálni való volt, hogy már akkor kamuzott a lányoknak :D

A következő a saját ciki történetem. 3-4 éves ovis voltam, a mai napig emlékszem rá. Egyik csendespihenőn a takaró alatt vettem észre, hogy fordítva vettem fel a bugyimat... a hátulja volt elől. Elhatároztam, hogy leveszem és megfordítom, gyorsan felveszem a takaró alatt. Persze mindez olyan látványosra sikeredett, hogy valamelyik dadus vagy ovónéni odajött, lerántotta rólam a takarót:

Néni: Te mit csinálsz?

Én: semmit!

Még jó, hogy sikerült az akció :) De nem tudom, hogy mit gondolhatott. Talán, hogy ismerkedem a testemmel? :D

Anyukámmal kapcsolatosak a következők.

Anyumnak nem annyira fejlett a humorérzéke, nem ért minden poént, de pont egy olyan szituációban találták meg egy poénnal, amikor nem is tudott reagálni egyből. A második bátyám születésekor a következő párbeszéd hangzott el:

Doki: Fiatalasszony! Mi van ott? Fiú vagy lány?

Anyu: 1 fiú!

Doki: Csináljunk akkor belőle lányt? Levágjuk neki? :)

Anyu: Hagyhatja! (és közben legyintett)

Elmondása szerint mindezt teljes komolysággal, mintha a zöldségesben 1 kg paradicsom helyett 1,2 kg került volna a mérlegre :D Csak utána esett le neki, hogy poénnak szánta a doki :) Azóta ő is röhög, csak éppen magán :)

A második eset anyuval, amikor kórházban volt, és az egyik tesómmal meglátogattuk. Vittünk neki saját készítészű étel, egyből neki is látott, közben sztoriztunk kinél mi a helyzet. Egyből mondtam neki, hogy párommal megvettük az első lakásunkat:

Én: Képzeld, anyu! Meg van a kecó! (szleng: lakás)

Anyu: Ki az a kecó???

Ezek jóóók! :))

A múltkor történt nálunk, hogy apja és fia a neten a Nazca-vonalakat nézegetteék amik közül a legtöbb ló-alakú. A gyerek azt mondja: „Lehet, hogy a lovak csinálták...” Erre az apja: „Ja, önarckép..."

Írok még, amíg ki nem fogyok :D Valaki írt az álmában beszélő apukájáról. Én is szoktam beszélni álmomban, időnként fel is kelek (lehet alvajáró is vagyok). Nem annyira pasis, meg gyerekszáj sztori, de hátha megihlet valakit :)

Az elmúlt hetekben földrengés volt éjszaka. Rá következő napok valamelyikén éjjelén, ahogy a párom fodult a másik oldalára, nagyon megrázkódott az ágy. Erre én álmomban valami ilyesmit mondtam: Ez most akkora volt, hogy kint felrepültek még a virágok is! - Valószínűleg azt hittem megint földrengés. Ő meg lesett nagyokat, hogy mi történhetett az erkélyen :D De hamar leesett neki, hogy vaklárma :)

Néhány éve pókokkal, meg pókhálóval álmodtam. Annyira intenzív volt az álmom, hogy félálomban is hajkurásztam a pókokat és szedtem le magunk felől a pókhálót, hogy a párom felkelt a hesegetésre. Közben mondogattam, hogy "Ott a pók..." meg "jaj, a pókháló" Neki meg bevillant, hogy én álmokban szoktam beszélni, erre ő: "Jól van, már leszedtem, a pókot is kiraktam, most már aludhaszt" És én elhittem, és aludtam tovább :)

A kb. 15 évvel ezelőtti exemmel kapcsolatban van pár sztori.

Ő akkoriban egy nagy lakberendezési áruházban dolgozott. Egyik héten mesélte, hogy segített a másik osztályon konyhabútort pakolni, aznap nagyon fáradt is volt. Másik alkalommal még fáradtabb volt, sőt nyúzott. Kérdeztem tőle, hogy mi történt, talán megint maratoni konyhabútor pakolás jutott neki? Erre ő: "Húúú, ne tudd meg! Egész nap csavarokat számoltam!" :D

Ugyanez a pasi: Mindig az anyukája készített neki minden ételt, ő sosem csinált magának, maximum szendvicseket. Egyszer a szülei kiruccantak hétvégére, neki kellett ellátnia magát, szerencséjére pont ott voltam, amikor megéhezett :) Kitalálta, hogy bundás kenyeret fog csinálni. Odateszi az olajat a gáztűzhelyre, aztán azzal a lendülettel bele akarja tenni a kenyeret a hideg olajba, hogy ő majd később ráönti a felvert tojást :D Amikor ráordítottam, hogy mit csinál, akkor szégyenlős vigyorral kérdezi, hogy: "Miért? Nem így kell?"

Sziasztok!

Órák óta olvasom az aranyköpéseket, történeteket. Na, ezek a dolgok azok, amiktől még szebb az élet :) Csatlakozom én is, a történet a következő:

Évekkel ezelőtt a párom egyik barátja látogatott meg minket. A srác akkor lehetett 20-as évei elején. Amúgy vicces kis kobold ábrázata van, olyan kis bizonytalannak tűnő külsővel. Valahogy lehuppantunk a szőnyegre, ott beszélgettünk. A srác az oldalára fordulva helyezkedett el, a karját kinyújtva támaszkodott, lábai szintén nyújtva. Eközben a másik kezével a fejét és nyakán simogatja, majd elváltoztatott hangon a következőt mondja: "Én most egy sellőlány vagyok!!!"

Hát mondanom sem kellett, hogy mindkettőnknek kikerekedett a szeme, egymásra néztünk a párommal, és hangosan kifakadtunk :D Azóta a srác neve: Sellőlány

Felhívtam apát :D :

Én: - Szia! Hazaérsz fél 5-re?

Apa: -gondolom igen, miért?

Én: - be kell vinnem keresztanyámat az állatorvoshoz

Apa: -miért, mi baja keresztanyádnak???

Párom nappal aludt, mert reggel jött műszakból, én meg kora du. elkezdtem főzni, rántott karfiol volt részben a menü, és hát odatettem főni... kb.negyed óra múlva jön le férjem, kómás fejjel azt mondja: "Felébredtem, és nem tudtam, hogy most én f.ngottam ilyen durvát álmomban, vagy csak elkezdtél főzni..."

Egész du. ezen vigyorogtam:D

Nem lehetett rossz, kis ínyencek!

Még egy kaland, szeptemberből.

Bicklis találkozó volt a településünkön, nem mintha tudnánk olyan nagyon tekerni, de hát valami formát kellett adnia az egyháznak, hogy az ifjúságot összegyűjtse.

Templomban istentisztelet a fiataloknak, dalolás, stb, stb, ahogy kell.

Jövünk ki, hátulról a türelmetlen ifjúság nyomakodik kifelé.

Mögöttem jött a lelkész.

Kb. velem egykorú, magas sportos, még úgy ahogy jó képű is.

Nekem leesett az ajtóban a tollam.

Derékből lehajolok érte, hátsó felem került felfelé...

Hátulról a lelkész ezerrel neki a hm... hátsó felemnek, ama testrészével, ami neki elől van derék magasság alatt.

Annyira meglepődött, megszólalat:

- Na mi ez?

Mondtam magamban: mégis mit gondol mi az??!!

Nem éppen ballépés, de nekem vicces! El kell mesélnem valamit!ÉÉÉÉÉS belebetegszem, ha titokban kell tartanom!!!

Szóval: délután volt egy kellemes találkám, amolyan összebújós, csókolós szolid együttlét. Felöltözve, egy roppant finom csók közben a lábam közé helyezkedett, a megfelelő részek így fedésbe kerültek. Ebben a pillanatban a rezgőre állított telefonra sms érkezett. Én egy egész másodpercig elhittem, hogy segédeszköz nélkül képes ilyesmire. Úgy néztem rá, mint egy élő istenre!!! Persze az atom vörös képemre a meglepettség és zavartság mellé némi szemrehányás is került, mert hát ezt eddig miért nem mutatta???? De mikor elővette a telefont minden megvilágosodott!

Ettől függetlenül még mindig szeretnék vele egyszer igazán összeolvadni