Bababorzalom - Avagy minden, amit a babákról nem akarsz tudni (beszélgetés)

Valójában más választás nincs, mint az, hogy a szülő dönti el, hogy mi számít annak. Más nem teheti.

Ilyenkor a szülő értékrendje az irányadó, ezért is lesz a gyerek alapban olyan, mint amilyennek nevelték.

Ami persze nem azt jelenti, hogy ha folyamatosan jóságra nevelik, akkor jó lesz, hanem a módszerek fogják meghatározni a reakciókat és az értékrend kialakulását.

Jó, ebben igazad van.

Egyébként az is benne van, hogy a bocsánatkérés után ölelést kap és szeretleket, ami miatt ez számára egy pozitív berögződés lesz a bocsánatkéréssel kapcsolatban és nem megalázó.

Persze ha ezt módszernek használja az más, de hát bünti után már mindegy, mert addigra meg volt a konzekvencia :)

Na igen, ez is nehéz ügy, hogy ki mit tekint rosszalkodásnak...

Az enyém csak akkor rosszalkodik általában, ha unatkozik. Pl. ahogy az ovinak vége lett és jött a nyári szünet, hirtelen totál kezelhetetlen lett, mert hiányzott neki a napirend, a gyerekek, elfoglaltság... Mostanra nyugodott le.

Itthon ugye ott a kistesó, nem tudok annyit foglalkozni vele, mint kéne. Igaz, egyedül is eljátszik, de az mégis más, mint az ovi, vagy mikor a nagyszülőknél van és egész nap programokat csinálnak neki.

Persze, ez rendben van, én csak azt mondom, ha nem bánja meg, amit tett, akkor bocsánatot se kérjen.

Az enyém egyébként hamar rájött, hogy ezzel letudhatja a problémákat, és ha valami rosszat csinál, azonnal jön a "bocsánat, anya, bocsánatot kérek", pedig még javában semmi sincs elintézve...

Igen, egyetértünk.

Viszont így is lesz olyan, ami miatt csalódni fog - amikor rájön, hogy nem mindig működik ez a szabályrendszer. Ezért (is) mondom azt, hogy akkor is legalább itt, nálunk, tudni fogja, hogy működik és ez biztonságot ad majd neki.

Egyszerűsítve a következetességünk az, mi biztonságot ad neki. (Ebből a szempontból, persze)

Azt nevezem rosszalkodásnak, ha azt mondom, hogy nem szabad a másikat megütni és ha mégegyszer megteszed, akkor büntetés lesz.

Előre tudja, hogy nem szabadna, de megteszi. Ez rosszalkodás.

Így fog működni az életben is.

Ha ebben nem lennénk velük következetesek, akkor sok csalódás érné őket az élet sokkal keményebb szabáylrendszerében.

Nem lep meg, hogy te voltál :)

Köszi! :)

szia! én voltam:) anno fél éve írtam? vagy réebben?

és mindenkinek tudom ajánlani, valamiért tényleg bejön, mi most abbahagytuk kb pár hónapja, meg is lett az eredménye, kb 1 hete ismét van, és ismét működik...(azt hittem már nem kell, megy a nevelés enélkül is, de valahogy nem:( csak ideig óráig...)

és most a 3.-nál is bevezetem ő most lesz 4 éves

Ki mit nevez rosszalkodásnak :) Én nem nevezem annak azt, amit a lányom csinál. :)

Kísérletez, figyel, tanulja a világ működését, az emberi reakciókat. Eközben akadályokba ütközik, amiket megpróbál elhárítani, legyenek azok a társadalom által elvárt határok vagy csak egy sima papírlap.

Nem tör-zúz-üt-ver, aminél egyetértek azzal, hogy a szülő figyelmét akarja felkelteni valószínűleg, tehát olyan helyzetben elég lenne az odafigyelés, a játék, a vele való foglalkozás.

A határfeszegetések nagyon kemények tudnak lenni. Baromi ügyesen meg tudja a gyerek (amúgy minden ember) :) érezni, hogy hol lehet kislisszolni.

Nem árt, ha meg tudjuk ott fogni és észnél tudunk lenni, de az sem gond, ha néha kicsusszan, szerintem :)

Lehet, hogy ha az embernek meg lenne az a lehetősége, hogy full kiegyensúlyozottan, szükséges időt tudna a gyerekével tölteni, akkor a gyerek nem is akarna soha rosszalkodni, de ez úgyis csak laboratóriumi helyzet lenne.

Ezt csak azért gondolom, mert ismerek olyan embert, akinek 2 gyereke is van, mindketten mások, de soha nem akartak rosszalkodni.

Úgyhogy gondolom, hogy ennek is van köze a szülői stresszhez, de az meg elkerülhetetlen az esetek 98%-ban :)

Úgyhogy :)

Úgy, ahogy leírtad, úgy szükséges szerintem.

Ha nem tudja előre, az nekem nem tetszik, mert akkor nem volt választási lehetősége. Bár az életben sajnos fog találkozni olyannal is, amikor úgy kap büntetést, hogy nem tudta előre. És baromira szenvedni fog tőle (tapasztalat). De tudni fogja, hogy sajnos vannak ilyen kiszámíthatatlan dolgok is.

De az biztonságot ad neki, hogy tudja, hogy a szüleinél mire számíthat.

Most, ahogy olvasgatok a neten a büntetési módszerekről, egyre jobban elbizonytalanodok, hogy jó módszer-e. Csak nem tudom, hogy nincs-e olyan helyzet, amikor más úgysem segítene. Szerintem szükséges néha, de csak úgy, ha előre tudja, hogy ha ezt és ezt folytatja, akkor ez lesz a következmény.

Később az életben is ezt fogja tapasztalni.

Jóra tanítod, ha azután, hogy rosszat tesz, utána az a megfelelő, ha bocsánatot kér, akár érzi, akár nem.

Most sem a kényszerítésről beszélek. De ez a jó irány.

Én sem, csak nem akartam megint pszichológusokkal jönni... Én eleve mindig úgy gondoltam, hogy csak akkor kérjen a gyerek bocsánatot, ha tényleg megbánta, amit tett, és később Vekerdynél is olvastam. Ez olyan régi beidegződés, hogy "kérj bocsánatot" akkor is, ha nem akarsz. Ez így a büntetés egy fajtája.

Ha nem otthon vagyunk, és mások ellen követ el valamit a fiam és tudom, hogy elvárják, hogy bocsánatot kérjen, akkor azt mondom, hogy nézze meg, hogy a kisfiú/kislány milyen szomorú miatta, én a helyében bocsánatot kérnék. Érdekes egyébként, hogy ő rengetegszer kér tőlünk bocsánatot annak ellenére, hogy sosem neveltem erre.

Azért az, hogy szörnyű az túlzás :)

A bocsánatkérés nem egy szörnyű dolog.:)