Párkapcsolati kríziseink III.

Ha megnézzük a nőket, legtöbbjük önbizalomhiányos, mogorva, stresszes, mindent és mindenkit kritizáló. A nők szeretnék átvenni a férfiak szerepét. Sok szakma lassan teljes mértékben elnőiesedik, azok is, melyekben régen csak férfiak dolgoztak. Nem csak belsőleg, külsőben is egyre jobban hasonlítunk a férfiakra.

Rövid frizura, nadrág, blézer, aktatáska. Néha még nyakkendő is. Mégis azt mondom, mindez nem lenne akkora baj, ha a fenti látvány ellenére nőiességet sugároznánk ki. Egy munkájában kemény, határozott üzletasszony azonban nem tud lágy, kedves nőiességet sugározni otthon sem. A társadalmi nyomás hatására lassan elfeledjük, milyen nőnek lenni. Pedig ha megtanulnánk megbízni saját belső hangunkban, a nélkül is sikeresek lehetnénk, hogy megpróbáljuk a férfik világát uralmunk alá vonni. Ha visszagondolunk a nők évezredek óta tartó elnyomására, akkor mégsem csodálkozunk ezen. A kollektív női tudattalan pontosan őrzi a nők megaláztatásának, elnyomásának emlékeit. Tudat alatt még a mai nők is ez ellen lázadnak.

A szexualitás energiacserével járó folyamat

A szexualitásnak ma nem tulajdonítanak akkora fontosságot, mint kellene. Ne feledjük el, hogy a két nem közül a nő a „befogadó”. Gondolkodjunk el azon, hogy amikor kapcsolatból kapcsolatba rohangálunk, és éppen aktuális partnerünkről alig tudunk valamit, mit is „fogadunk” be egy-egy szexuális kalandunk folyamán. Jó és rossz energiákat egyaránt. A szexualitás energiacserével járó folyamat. Sokan a szexuális együttlétet, mint a stressz levezetésének egyik eszközét használják. Arról már nem is beszélve, hogy legszebb pillanatainkban gyakran csak testileg vagyunk jelen, míg lelkünk valahol a messzi távolban jár.

Sok nő szeretkezés után még feszültebbé és magányosabbá válik, mint előtte.

Terápiás ülésen hangzott el egy hölgy pácienstől, hogy úgy érzi, mintha „szemetesláda lenne” az együttlétek alatt. Mi történt itt? A férfiről lehullt a teher, gyarapítva ezzel a nő vállán lévő terheket.

A nők hamis önképének megerősítésében jelentős szerepe van a médiának.

A nők helyzetét nehezíti, hogy testüket nem tudják feltételek nélkül elfogadni. Szinte nem találni olyan nőt, aki elégedett lenne a testével. Miután saját magát elfogadni nem tudja, úgy gondolja, a partner sem fogja elfogadni őt úgy, ahogy van. A nők hamis önképének megerősítésében jelentős szerepe van a médiának. A nők elméjében mélyen elültetik azt a tudatot, hogy értéke csak a szépnek, fiatalnak, vékonynak, szőkének stb. van.

A teljesítménykényszer

A férfiak sincsenek jobb helyzetben, nekik a teljesítménykényszer a fő problémájuk. Hányszor egy héten, meddig, hogyan stb. Az együttlétek gyakorisága számos probléma okozója lehet a kapcsolatban. Van, aki naponta háromszor, van, aki havonta kétszer.

Az egyikkel sem lenne semmi gond, ha társunk is hasonló beállítottságú. A gond akkor van, ha két ilyen különböző „étvágyú” ember kerül kapcsolatba egymással. Ilyenkor, aki többször szeretné az együttlétet, az elutasítva érzi magát, a másik fél pedig úgy érezheti, hogy őt „csak” arra akarják használni. Ez a konfliktus akár váláshoz is vezethet. Kapcsolatunk kezdetén tehát nem árt feltérképezni társunk „szokásait”.

Társas magány

Tudomásul kell vennünk, hogy bármilyen is jelenlegi kapcsolatunk, jelen pillanatban éppen erre a kapcsolatra vagyunk képesek belsőleg. Ezért kell alaposan megvizsgálnunk kapcsolatunkat, mi az, amit működésképtelennek tartunk. Élhetünk párkapcsolatban, de közben lehetünk sokkal magányosabbak, mintha egyedül élnénk. Az eltávolodás és magány érzésének leggyakoribb okai visszavezetnek gyermekkorunkba. Az olyan családokból kikerülő gyermek esetében, ahol az apa elhagyta a családot, sokkal gyakoribb, hogy felnőtt korban a kapcsolat azért esik szét, mert az illető a szeretetteljes környezetben is magányosnak érzi majd magát. Ha szakításra kerül a sor, még hosszú ideig, néha évekig is hordozza magában az elmúlt kapcsolat fájdalmát, és nem képes új kapcsolatot létesíteni. Az ilyen gyermek elveszíti a kapcsolatot gyökereivel, és úgy érzi, ki kell harcolnia a függetlenségét, hisz úgy sem fordulhat senkihez segítségért (az apa távozását cserbenhagyásként éli meg).

Meg tanulunk ugyan önállóan élni, de lelkünkben szenvedünk az elszigeteltségtől. Minden férfi, aki életünkbe lép, feltépi a régi sebeket, és aktiválja a tudatalattink mélyére száműzött érzéseinket. Rengeteg szép és tehetséges, okos nő él egyedül. Vágynak a romantikára, gyengédségre. Mégis, ha feltűnik a színen egy esetleges partner jelölt, abban a pillanatban megijednek, és visszautasítólag kezdenek viselkedni. Mindez nem azért történik, mert nem vágynának társra. Nagyon is vágynak. Félelmeik miatt azonban olyan társat vonzanak magukhoz, aki beteljesíti tudatalatti elvárásaikat. Nőcsábászokat, elkötelezettséget nem vállalókat, már kapcsolatban élő férfiakat.

Rejtett férfi és nőgyűlölet

Ha van bátorságunk szembenézni a férfiakkal szembeni előítéleteinkkel, és az ezeket kiváltó gyermekkori sérüléseinkkel, elindíthatjuk a változás folyamatát, előkészíthetjük az utat egy valódi párkapcsolatnak. Tudatosíthatjuk rejtett férfigyűlöletünket (vagy férfiak esetén a nőgyűlöletet). Lassan ismét lágy, nőies energiákat fogunk kisugározni, és rádöbbenünk, hogy nem feltétlenül szükséges minden problémát egyedül megoldanunk. A függetlenség biztonságérzetet ad ugyan, de hosszú távon magányossá tehet. Egy kapcsolatban is megtarthatjuk függetlenségünket, csak tudomásul kell vennünk, hogy bár párkapcsolatban élünk, két különálló személyiség vagyunk.

Ha hiányzik a tisztelet

A párkapcsolatok egyik fő problémája lehet még az, hogy hiányzik a kölcsönös tisztelet a kapcsolatban. Főleg azokban az esetekben fordul elő, amikor az egyik fél függőségi viszonyba van. A nőknek kezdetben imponál az, hogy az imádott férfi gazdag, képes arra, hogy biztosítsa a megfelelő anyagi körülményeket a családja számára. Abban az esetben viszont, ha a nő sokáig függő helyzetben marad a férfi által, előbb utóbb ez a helyzet idegesíteni kezdi majd. Azt a férfit, akit a kapcsolat elején még nagyra értékelt, fokozatosan leértékeli. Éppen az változtatja meg az érzéseit, amely dolgok szimpátiával töltötték el a kapcsolat kezdetén. Mivel önmagát nem tudja kifejezni, kreativitását nem tudja kifejezésre juttatni, ezért a férfit egyre kevésbé fogja tisztelni. Párját fogja okolni elrontott, unalmas életéért. Minden nőnek fontos lenne, hogy megvalósítsa saját magát, és ne csak a másik által meghatározott világban éljen.

Rengeteg régi fájdalommal élünk együtt. Ahhoz, hogy tartós és kiegyensúlyozott kapcsolatot tudjunk kialakítani, először magunkban kell rendet tennünk. Gyakran találunk mindenféle kifogást, mert érezzük, hogy a folyamat, ami által önvalónkkal kapcsolatba lépünk nem lesz könnyű és fájdalommentes. Meg kell találnunk, és felszínre kell hoznunk mindazt az erőt, ami bennünk létezik. Kövessük a szívünket! Rajtunk kívül senki nem tudja azt, mi a jó nekünk. Még a hozzánk legközelebb állók sem.

Folyt.köv.