Milyen egy jól működő párkapcsolat?

Sok párkapcsolattal kapcsolatos fórum van itt a Hoxán, sokan keresnek megoldást egy-egy kapcsolati problémára.

25 éves vagyok, eddig a mostani a második kapcsolatom. Az első nagyon viharosan ért véget. A fiú telefonon szakított velem egy éjszaka. Azt hittem belehalok, mert nagyon szerettem. Előzőleg körülbelül két hétig nem áll szóba velem és nem vesztünk össze, nem volt semmi vita. Éppen akkor...

Sokszor elbeszéltünk egymás mellett. Nem hallottuk, vagy nem akartuk meghallani, mit is akar a másik.

Az is igaz, hogy kissé már fuldokolt a kapcsolatban, az állandó hisztim miatt.

Utáltam, ha elment a haverjaival inni és azt is mikor nem akart hozzám kijönni, pusztán azért, mert nem volt kedve. Önző voltam.

Meg is jártam, de egy életre megtanultam, hogy senkit nem szabad fogságban tartani! Egy év és két hónap után vége lett...

Úgy érzem, vagyok olyan szerencsés azonban, hogy tanultam a hibámból, a mostani kapcsolatomban próbálok nem ráülni a páromra.

Nem kapaszkodok belé, mintha tőle függne az egész életem. Szeretem, de nem fojtom meg.

Persze vannak viták közöttünk, de nem komolyak és a végén mindig meg tudjuk beszélni a problémát, nem beszélünk el egymás mellett.

Már egy éve és három hónapja nagyon szeretjük egymást. Mindenkinek, aki hasonló helyzetben van, csak azt tudom mondani, hogy rázza meg magát és figyeljen oda (még ha ez hihetetlenül nehéz is), mert különben szakítás a vége.

Teret kell adni a másiknak és nem szabad, hogy sok kis dolog tegyen tönkre egy kapcsolatot!