Pánikbetegen külföldre menni (beszélgetés)

a jo kis csapadekos angliaban vagyok

Amugy szerintem ha nem is rogton, de kesobb majd a javadra valik a kulfold. Nyitottaba tesz, rajossz majd, hogy JEEEE igy is lehet ezt csinalni??? ebbol a szemszogbol is meg lehet kozeliteni a dolgokat?(nem csak onnan, ami belenk lett verve?..)

szia

igen nekem is az az érzésem, mivel itt elég beszűkülten élek és az új impulzus, meg a teendők lekötnek akkor nem agyal az ember

te merre vagy?

Nem vagyok panikbeteg, de kulfoldon dolgozom, bar nem egy vilagvarosban. Velem az tortent, hogy eleinte baromi ideges voltam minden miatt (annak ellenere, hogy azert nem kis alkalmazkodasra vagyok kepes). Az is sok volt, hogy penteken meg a regi munkahelyemen dolgoztam, hazamentem, lementem vasarolni a megszokott uzletbe stb. aztan hetfon mar egy masik orszagba laktam , masik helyen, uj munkahely es uj kollegak es uj nyelv , amit nem beszeltem(sajnos meg most se megy annyira a nyelv , de feltalalom magam:) )Szoval elsore csak kapkodtam a fejem, de most mar jol erzem magam.

Egy ismerosommel pont forditva volt, O mikor kiment kulfoldre minden nagyon pozitivan hatott ra es szivott magaba mindent, mint a szivacs, aztan kesobb lett elege a dolgokbol.

Nem vagyunk egyformak, mindenkire maskepp hat.

Szerintem siman elkepzelheto, hogy jo hatast fog rad gyakorolni, mert kulfoldon sincs kolbaszbol a kerites (bar egy jobfajta szalamit ramondanek), de masok az emberek, tudod milyenek az emberek Magyarorszagon es ha rossz emberekkel vagy korulveve az nem segit.

kösz a hozzászólásokat:)

gyűjtöm az erőt és kicsit megnyugtat, hogy más is túlélte..az a röhej , hogy vagy 20 éve meg se kottyant az ilyemsi

van itt valaki aki kint is dolgozik valami jó zsúfolt világvárosban?

Szia!

Én 11 éves korom óta minden egyes utazás előtt azt sulykolom magamba, hogy ott, ahová megyek, minden más lesz, az egy másik 'világ', amiben nem vagyok pánikbeteg, csak az utat kell megtennem odáig, és utána jó lesz.

Egyébként ha nagyon rám tör a frász, bedobok egy szem nyugtatót, hogy ellazuljak egy kicsit. Valamint az útra mindig viszek valami olyan olvasmányt, vagy filmet, ami nagyon érdekel. ezeken felül a beszélgetés is jó szokott lenni, akár ismerőssel, akár idegennel.

A lényeg a figyelemelterelés!

Én pánikbetegen egy zsúfolt 20fős körüli kisbusszal utaztam majdnem amszerdamig.Hát,van néhány olyan szakasz amire nem emlékszem,mert annyira rosszul voltam és koncentráltam,hogy ne törjön rám egy szívrohamszerű roham,hogy később egy az egyben kimaradt :S

Amikor odaértünk és megláttam a fogadóinkat(kb 20-30 ember)majdnem elájultam,úgy kellett betámogatni.Az ott töltött idő és a visszaút már jobb volt,mert tudtam mi fog történni :)

A párom súlyos pánik beteg és 23 órát utaztunk Stavrosig de nem volt semmi gond.

Szedte a gyógyszereit és jót nyaraltunk.

Persze fontos hogy saját magát is tudja nyugtatni valamely szinten!

egy feles indulás előtt

vagy kettő

van itt köztetek olyan aki fóbiával, szorongással vágott neki nagy utazásnak?

túlélési technikákra lennék kíváncsi