Pánik az iskola miatt (beszélgetés)

Szeretnék gyakorló anyukáktól vagy pedagógusoktól segíséget kérni.

Van egy 8 éves kisfiam (Balázs), szeptemberben másodikas lesz. Vele kapcsolatos a történetem.

Már az ovitól kezdve volt egy barátja (Martin), ő is itt lakik a családjával a faluban, ahol mi. A szülőkkel is jóban voltunk, összejártunk. A gyerkőcök sokat játszottak, bár teljesen különböztek egymástól: az én fiam nagyon nyitott, barátkozós, lóti-futi kissrác volt, a másik kisfiú zárkózott, visszahúzódó. Az oviban a fiam népszerű volt a gyerkőcök között, kis barátja viszont nem szeretett járni. Mégsem volt semmi gond éveken keresztül, egészen tavaly októberig...

Elindultak az iskolába és a másik kisfiú édesanyja néhány hét után elkezdett panaszkodni a fiamra. Kezdetben csak néhány szót mondott arról, hogy a fia szerint Balázs nem játszik más gyerekekkel, hiába hívják, mindig egyedül van és sokat verekszik. Én kérdezgettem a fiam, aki azt mondta egyszerűen, hogy mindez nem igaz, de akkor már nekem "bogarat ültettek a fülembe"... Martin anyukája napi szinten hívott, hogy sok a baj Balázzsal, később már azt is mondta, hogy az ő fiát napi szinten bántalmazza. Akkor én felhívtam az osztályfőnököt és elkeseredésemben tanácsot kértem tőle, hogyan oldhatnám meg a helyzetet. Nem értette, miről beszélek, ő nem tapasztalta mindazt, amit én hallottam Martin anyukájától. Megkérdezett más tanárokat is, de mindenki nyugodt, játékos gyerekként ismerte meg a fiamat.

Aztán a következő nap az utcán elkapott minket Martin anyukája és nagyon szidta Balázst, aki végighallgatta. Szerinte hazudnak nekem a tanárok (nem tudja az okát, hogy miért), a fiam rossz, verekedik, nem szeretik a gyerekek és a tanárok sem. Másnap mindkettőnknek mennünk kellett az iskolába, megbeszélésre. Ott az anyuka tagadott mindent, amit nekem előző nap mondott, de ahhoz tartotta magát, hogy Balázs szerinte agresszív, verekedős és nem tudja, hogy a tanárok miért nem látják be ezt. Még azért is felhívta egy este az igazgatónőt külön, hogy tudják e az iskolában, hogy nekünk van boxkesztyűnk, boxzsákunk és a férjem tanítja Balázst verekedni. A falut pedig telekürtölte, hogy Balázs fogyatékos nyomorék, mert van egy autóimmun betegsége, fiatalkori reumás. A történet ennyi, de amit maga után von, az még több...

Balázs teljesen megváltozott néhány nap alatt, szinte magam sem hittem volna, hogy ez lehet. Az iskoláról alig beszélt, a gyerekekről főként nem. Az osztályfőnöke szerint teljesen magába zárkózott, tartózkodó mind a gyerekekkel, mind a tanárokkal. Úgy fogalmazott, hogy olyan jó, hogy az már baj, örülnének neki, ha egy kicsit "rosszalkodna". Tanórán nem beszél, kérdésekre nagyon rövid, tömör válaszokat ad, már attól félek, hogy később gond lesz a feleleteknél. Ha szólítják szorong, lehajtja a fejét, gyűrögeti a pólóját, az arckifejezése szinte meghunyászkodó. Azt mondta, nagyon fáj neki, hogy miket mondott róla Martin anyukája, de biztos igaz, hogy ő rossz, mert a felnőttek miért hazudnának, főként egy ismerős? Nem tudjuk neki megmagyarázni, hogy nem rossz. Soha nem fenyítjük, nem büntetjük, nem bántjuk, szinte körülötte forog a világ, mégsem találja önmagát.

Tegnap sétáltunk és ismerős gyerekek, akikkel nem jár egy iskolába, hívták játszani, ment is nagy boldogan, olyan volt, mint régen. De az iskolától fél, bár nem mondja...

Én pedig egyenesen pánikolok, mi lesz szeptemberben.

Ha van jó ötletetek, anyukák, tanárnénik, kérlek Benneteket, segítsetek, mert nagyon tanácstalan vagyok.