Őszinteség (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Őszinteség
Talán kicsit más irányba terelted amit szándékoztam mondani.
Itt főleg a magunkhoz való őszinteség lett volna a fontos!
MTI
Sziasztok!
Nekem semmi közöm a fórum megnyitásához, írtam valamit (senki nem mondta, hogy van már ilyen címmel írás) amit gondoltam. Szeretem mikor valaki ironizál és a másik ember felet ítél. Nincs is ezzel baj, ha megteszi magával is. Nagy őszinteségi rohamok közepette érdekes lehet meddig jutott el az egyén? Mert hát aki hazudik valakinek miként őszinte az? És ki nem hazudik? Bemered-e vallani magadnak (csak Magadnak) mi volt a legrosszabb amit tettél vagy tettek veled? Ha mindenki őszinte lenne, (mert úgy látszik mindenki az) akkor huss stressz, fejfájás, gyomor ideg stb. Az elfojtások többsége az őszintétlenség vagy ha úgy tetszik a hazugság miatt van.
MTI
Ja értem.
Hát az komoly meló.
Sokaknak nem is sikerül soha megvalósítani.
A másik fórumon a szerző az önmagával szembeni őszinteségről tart szófolyást.:)
Erre vonatkozóan írtam, amit írtam.
Valóban két cikk, és így két fórum is nyílt ugyanazon a címen.:) Neked a régebbit sikerült megnyitni.
Nem mindenki ébred önmagára gyermekfejjel. Van akinek ez csak felnőtten sikerül. És ilyenkor kezdi el megismerni, elemezgetni magát.
Rosszul írtam, nem őszinteség fórum, hanem Őszinteség cikk, azt pedig Kvazir írta 2018. nov. 5-én.
De tényleg mindegy :)
Igen, mert aki 2011-ben a cikket megírta, és hozzá a fórumot megnyitotta, az a hoxa tag azóta kilépett, legalábbis az a nicknév már törölve lett.
Most úgy néz ki, hogy a mélyből ezt a fórumot Kvazir előbányászta, és ismét lelket lehelt bele. Persze az is megtörténhet, hogy ő a cikk irója és a fórum indítója is, csak más néven.
Hú, hát én most itt valamit nagyon nem értek.
Őszinteség fórum, Írta: Kvazir, 2018. november 5. 09:35, aki okt. végén regisztrált, és 2011-es hsz-ek jönnek fel.
Na végülis mindegy.
Az őszinteséges cikkről csak annyi a véleményem, hogy nem kell hozzá nehéz élethelyzet, meg egyszer végre szembenézni önmagunkkal, stb. Ez csak mind fellengzős rizsa.
Azzal persze egyet értek, hogy nagyon fontos a magunkkal való őszinteség, mert csakis akkor látjuk a világot reálisan, és benne magunkat.
De én már óvodás koromban is őszintének éreztem magam, és csak álltam és néztem, mikor azt láttam, hogy más gyerekek gond nélkül becsapják a másikat.
Annyi válfaja van az őszinteségnek!
Annyi élethelyzetben lehetne magyarázni pro és kontra, hogy akkor most ez őszinte dolog volt-e vagy sem.
Minden attól függ, hogy ki hogy éli meg a saját személyiségével.
Neki "semmi se történt", nekem: becsapott.
Én legegyszerűbben egy dalszöveggel tudom elmondani, mi az őszinteség.
Szerintem ebben minden benne van.
"1.Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
2.Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
3.Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
4.Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem. "
Igen fontos az őszinteség, néha kellemetlen, de sokkal jobb, tudni az igazságot, mint később mástól megtudni az sokkal rosszabb és még előfordulhat olykor, hogy haragot vált ki. Kulturált körülmények között már csak a lelkiismeret megnyugtatása végett
tartom helyesnek és esetleg megóvni bármi rossztól is az érintett személyt. Szívélyes üdv.Ágnes
Úgy legyen...
De azt már ő intézze, mert nekem már nincs hozzá elég energiám...
Szép estét!
Egyet értek az utolsó mondatoddal, hogy "Ha valaki nekem elmondott valami, akkor nyilván nem azért tette, hogy nyomás esetén az egészet kibeszéljük, hogy mi az őszinteség által felszabaduljunk."
Sajnos nagyon sok az olyan emberke, aki előszeretettel mond el dolgokat másokról, holott senki nem hatalmazta fel rá. Ez az egyik legrondább tulajdonsága az emberi faj 98%-nak.
Solair,drága, én úgy látom, hogy MÁR összeomlott... de ha egyszerűen még EZT sem hajlandó tudomásul venni, akkor miért várja el mástól, hogy az minden fenntartás nélkül meghallgassa, és esetleg próbáljon segíteni? Amikor persze, tudom, hogy hazudik magának, nekem, mindenkenek.
NEM őszinte.Vagy csak a fejével van gond, ki tudja???...
Szerintem ez nagyon tipikus viselkedés. Az őszinteséget tapasztalatom szerint az ilyen típusú emberek hangoztatják, ill. a buták gyakran felhozott mentsvára, akik rendszeresen koppannak. Ilyenkor előveszik sirámukban a lovagias tulajdonságukat, és jajveszékelnek, hogy milyen rossz a világ, és a becsületes emberek nem is jutnak előbbre, mert a mocskok eltapossák. Egyik típus sem hajol meg a nem szól szám, nem fáj fejem mondást.
Én sem szoktam hazudozni, sőt szívén-száján embernek tart mindenki, mert én biztos nem fogok hazudni megfelelésből, meg általában más okból sem, inkább kitérek a válasz elől (pl. kegyes hazugság: szép lett a hajad színe - és azt gondolom mellé, hogy úgy van lenyírva mintha megtépkedték volna), vagy megmondom, hogy az én dolgom, és kész. Vállalom a tetteim, a hibáim (néha még akkor is, ha mások szerint nem az enyém), de nem verem a mellem, hogy micsoda őszinte vagyok, mert tudom, hogy az embernek muszáj hazudnia, ha nem akar a társadalom számkivetettje lenni. Mondjuk nem zavarhatok ki egy vevőt, azért mert bunkó és hülyeségeket beszél. Nem adok a leírt értelemben őszinte(vagyis teljes) választ, ha pl. tudom, hogy a másik kötekedési módszerének nem akarom kitenni magam (zárom annyival, "ezzel nem értek egyet"); vagy előfordul, hogy nálam futnak össze az eltérő szálak, én nem fogom X-et beköpni Y-nak, mert nem lenne fair. Hogy fair legyek meg kellene keresnem X-et is, hogy Y-nal mit közöltem. Ilyenkor hiába büszkélkednék, hogy mekkora őszinte állat vagyok, és igazságos és akármi dicső jelzőkkel felruházzott, egy utolsó kis sz*rkeverő lennék, és sok esetben mindkét érintett fél megharagudna rám. Ráadásul, ha nekem semmi közöm az ügyökhöz?
Itt a képbe jön a bizalom. Az őszinteségünk nem szegheti meg a ránk testált bizalmat. Ha valaki nekem elmondott valami, akkor nyilván nem azért tette, hogy nyomás esetén az egészet kibeszéljük, hogy mi az őszinteség által felszabaduljunk.
Pontosan. Nem is kell mindig mindent kimondani.
Az ember sokszor jobban jár, ha megtartja magának a véleményét. S attól még nem lesz őszintétlen.
Egyébként a tetteimért vállalom a felelősséget, ha valamit elszúrok, nem sumákolom el, de attól, hogy nem mindig mondom el, vagy ki, amit gondolok, még nem érzem magam alattomos semmirekellőnek. :)
Az én életelvem: élni és élni hagyni!!!
Én őszinte embernek tartom magam...de.....csak akkor mondom el a véleményem,ha kérdeznek,tehát kíváncsiak rá,akkor is úgy,hogy kíméletes legyek,ne bántsam meg a másikat....egyébként meg hallgatok....
Van egy ismerősöm,iszonyat őszintének gondolja magát......beképzelt,nagyképű,rosszindulatú ember,aki úton út félen azt hangoztatja,hogy ő milyen őszinte,és ezért sokat utálják.....nem,őt azért utálják,mert mindenkire rázúdítja Az "őszinte " véleményét,ha kérdezik,ha nem,mocskosan tálalva,hogy minél jobban sértse és bántsa a másikat......és ő erre nagyon is büszke.....
Szóval azt akartam ebből kihozni,hogy az őszinteség is mindenkinek mást jelent,mint a példa is mutatja.....
Aki nem őszinte magával,az önigazol és mindenféle indokkal kimagyaráz.
Ebből nehéz kijönni!
Bizony,ez tényleg nehéz.
Saját magunkkal szembenézni nem könnyű dolog,de szerintem ha sikerül,akkor el lehet indulni arra,amerre jobban érezzük majd magunkat.
:)
Hát van olyan is igen,amikor nem is tudjuk,hogy hazudunk saját magunknak,mert nem tudjuk,hogy hogyan van a másként.:)
Viszont ha egyszer így gondolom másszor meg másként,akkor el lehet gondolkodni,hogy miért gondolom néha másként.:)
Oka van.
Ha nem vagy őszinte magadhoz,az azt jelenti,hogy valamit másként élsz meg mint ami.
Tehát elnyomod.
Pl,tök gáz munkahelyen dolgozol,és igazából tök sok kellemetlenség ér,de mindig csak mosolyogsz rajta,és jónk tünteted fel,pedig belül érzed hogy semmi keresni valód itt,de az anyagiak miatt maradsz.
Na,érted,mire gondoltam?