Idézetek az Őszinteségről! (fórumjáték)
Tulajdonképpen akarják-e az emberek, hogy mások őszinték legyenek velük, szembesítsék őket a saját gondolataikkal? Ez lehet az őszinteség egyik oldala, hogy mikor mondják meg a másiknak, hogy tetszik nekik, megkívánták, mindig megdobban a szívük, ha meglátják? Vagy tudomásukra hozzák, hogy visszataszítónak találják, viszolyognak az ápolatlan a külsejétől, unalmasnak tartják a stílusát, nevetségesnek az öltözködését, esetleg úgy érzik, hogy az a másik kifejezetten az idegeikre megy? Mikor mondják a másiknak, hogy keresztezi az érdekeiket, és ha lehet, akkor hagyjon fel ezzel? Mikor mondják meg a főnökünknek, hogy hülyeségeket beszél, és mikor a szomszédasszonynak, hogy nem szívesen hallgatják, ahogy a férjével veszekszik, vagy a gyereket egrecíroztatja.?
Az őszinteség másik oldala lehet, amit magukról, a gondolataikról, vagy a múltjukról mondanak el másoknak. Nagyon sokszor elég néhány kulcsszót bevetni, és már őszintének tűnik. Úgy éreztem... Azt gondoltam... Megmondom őszintén... A lelkiismeretem azt diktálta, hogy... És mi az, amit valójában adnak? Semmiképpen nem őszinteséget. Legfeljebb annak az illúzióját.
Őszinteség... Milyen gyakran hangoztatott fogalom! Sok reglapon felbukkan, mint az önjellemzés része, vagy mint a partner tulajdonsága iránti igény. De ki tudja pontosan, mit is jelent? Vagy legalább azt, mit akar érteni rajta?
Miből tudja megállapítani rólam valaki, hogy őszinte vagyok, vagy sem? És egyáltalán miben kellene annak megnyilvánulnia? Honnan tudja, amit írok, mondok, teszek, azt őszinte meggyőződésből teszem, vagy tapintatból, számításból, jól begyakorlott póz részeként, esetleg a saját önbecsapásom áldozata vagyok?
A felnőtt ember arca sohasem lehet olyan őszinte, mint a kisgyermeké, éppen azért, mert a világ tükörrendszerében kialakult az egója, s innen kezdve - anélkül, hogy ezt észrevenné - tudathasadásos állapotban él; nem akkor mosolyog, amikor kívül, nem akkor ásít, sír, unatkozik, gyűlöl, tombol, szeret, követel, vagy közönyös kívül, mint belül. És ez nem csupán akkor van, ha mások is ott vannak, akkor is, ha nincs ott senki. A kifelé nézés és a kifelé élés az ego legerősebb pillantása: ő maga is tükrökből állt össze, s örökké e tükröknek akar megfelelni. Igazi arcát csak akkor mutatja az ember, ha önfeledtté válik. Ha dühében kiborul, ha végső kétségbeesésében felzokog, ha fájdalmában felüvölt, vagy valami ellenálhatatlan kényszernek engedelmeskedve, hangosan röhögni kezd. Mindig akkor, ha túlcsordul a pohár - ha az ego hatalma megtörik."
(Müller Péter: Boldogság)
Szia Emyke!
Mondok egy példát.
Valaki azt mondta nekem, hogy örökölt egy nagy házat egy bácsitól, s közben lefelé nézett... tudom (tudtam), hogy ő és férje tele vannak pénzzel (igaz, megdolgoztak érte, meg örököltek is a szülőktől). A bácsi nem volt neki rokona. Igaz, mikor nem tudta magát ellátni, nyilván akkor segített valamit (ételt vitt neki, gondolom).
Fogadd a bántásokat gőg és szavak nélkül,
És válj meg tőlük könnyű szívvel!
Az ilyen emberek helyett csak jobbak jönnek!
A szeretet gyönyörű szó, szép érzés,
Mely összefog kezeket,
összeköt lelkeket,
S gyógyítja az élet által okozott sebeket....
Az őszinteség a legcsodálatosabb dolog a világon!!,-merj az lenni és életed sokkal könnyebb lesz!"
-Nem kell kegyes hazugságokban élned!.......-Soha ne érdekeljen a negatív dolog,-pozitívan gondolkodj és meglátod szebb lesz a holnapod!..Tedd félre a neg...
ajánlom Kedves !
Mire gondolok?
Csak arra, hogy az érzelem dolgaiban nincs tanács.
Ezt én is sejtettem, homályosan.
S mikor ott ültem szemközt veled, rosszkedvűen éreztem, hogy ez az út hiábavaló volt.
Egyáltalán nincs "tanács" az életben.
Min...
"A legtöbb ember azt gondolja, hogy ha őszinte,
akkor ezzel mások visszaélhetnek.
Pedig ez nem így van.
Ha én őszinte vagyok, és kimondom,
ami velem történt, megszabadulok a tehertől.
Egy. Kettő: ha valaki ezt így vagy úgy kiferdíti,
és elm...
Kell, hogy a dolgokat megbocsássuk,
így változhatunk boldoggá mérhetetlen,
s életünk során ha jön a perc, bú-alázott,
akkor is - ugye? - együtt sírunk mi ketten.
Paul Verlaine
Szia Ági néni!
Szerintem sem mond igazat,az aki lesütött szemel mond valamit,fel szembe nézni a tényekkel.
Sajnos én is tapasztaltam mar sokszor a valóságban is és itt is hogy nagyon sok hazug ember van,és mar én is csalódtam emberkékben régebben vakon megbíztam bennük,de most vége.Nagyon nehezen bízom meg bárkiben is,ez van.
Ha valaki beszélgetés közben lesüti a szemét - akkor az szerintem NEM mond igazat. Én kétszer találkoztam ilyennel, és utána gondolkoztam, hogy vajon őszinte volt vagy hazudott? Nálam az a baj, hogy mindenkinek mindent elhiszek.
Mit gondolsz erről Emykém?
"Az őszinteség nem azt jelenti, hogy mindent kimondunk,
amit gondolunk, hanem azt, hogy meggondolunk
mindent, amit kimondunk."
(Hypolite De Livry)
"Az idő - Túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak,
akik félnek, túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek. Ám azoknak,
akik szeretnek, az idő nem számít."
(Henry van Dyke)