Örökös rosszkedv (beszélgetés)

A hízás,akitől hallottam, szinte elkerülhetelen, nyilván hormonális és nem zabálási oka van. Én alig ettem valamit. A gyógyszer abbahagyása után talán 4-5 kg visszament. De lehet, ha tögtön elkezdesz tornázni és kevesebbet enni, nem megy rád annyi kg.

A rosszulléteidhez képest ez smafu, ne törődj vele, vagy legalábbis ezért ne izgasd magad. Majd a költözéssel lesz elég dolgod, hogy mozogj, rohangálj, lehet,hogy nem is fogsz hízni. Csak no para :)))))♥ ♥ ♥

Köszi, mindent!

Tuti, hogy hízni fogok? Az nem lenne jó, mert nekem meg ez a 60 a jó.

Talán tényleg abba kell hagyni az esti kekszezéseket....

Én is cipralexet szedtem, először csak magában (elhagytam a Rivotrilt, amit addig szedtem, de olyan szarul voltam két,három napig-elvonási tünetek,vagy az új gyógyszer, de nem akarlak megijeszteni-)aztán visszaálltam a Rivotrilra is. A cipralextől híztam 10 kg-t (!!!!), soha életemben nem voltam 65 kg, max 52-53. 167cm magas vagyok, és már elég vén ahhoz, hogy kb. egy év nyűglődés (semmi fogyókúra,semmi torna, csak nyafogás)után, elfogadtam a párom véleményét, hogy most pont jól nézek ki.

A lényeg; ha így örülsz a háznak és szeded a bogyót, egész biztosan hamar rendbejössz, hisz különösebb frusztráló körülményeid nincsenek.

Drukkolok Neked. Tervezd a házat, a költözést.

Szia! Még most olvastam; Hamilton-féle szorongás skála;8 pont

Beck-féle depressziós skála; 9 pont.

Diagnózis; kevert szorongásos és depressziós zavar.

Nem-organikus inszomnia.

Na, ezek mit jelentenek, vajon?

Hát, ez a ház már 30 éves álmom.

Furcsa, hogy 5 éve építették, én eddig csak nagy hodályokat láttam, ez tényleg majdnem olyan, mintha a lakásunkat áttették volna egy kert közepére.:)

Na,voltam a dokinál, beszélgetés; mitől lehet, egyikünk sem lett sokkal okosabb......Teszt kitöltése...

Cipralexet írt, amit néhány napig fél szemmel kell kezdeni, utána 1 sz.

Nem tudom, most ez fog megoldani valamit, vagy az, hogy kertes házba készülünk menni. D

Igazad van, már az is jó, hogy itt beszélünk róla...legalábbis nekem. Akit meg nem érdekel, nem szól hozzá.De irigylem azokat, akinek nincs ilyen.

Bár én se gondoltam volna magamról.......elég bőbeszédű, barátkozós, társaságban ha nem is mindig, de általában központban voltam.

Imádták a " beköpéseimet"......hol van már az az énem? .....:(

Olyan isteni kis kertes házat néztünk, ma le is foglalóztuk!

Nem nagy, mert 70-74 négyzetméter, órási nappali, étkező, konyha egyben, 3 óriási ablakkal, déli fekvéssel.

Az előtérben beépített szekrények oda lettek csináltatva, akasztós, bolcos, fiókos.

2 nem kicsi háló.

a fürdőszobában sarokkád és zuhanyzó is van.A másikban a wc, kézmosó, és ott a mosógép is.

A nagy nappalit hosszítja, hogy a végében van erkélyajtó, ahonnan a nagy teraszra lehet

kimenni. Ott asztal, 2 paddal. utána szalonnasütő, bográcsozó. Van egy melléképület, ahol villany is van, gázpalackkal nyári konyhát lehet kialakítani.

Pince nincs, viszont 30 m2 padlás. a konyha felett nincs padlás, így az a része olyan "csúcsosan" magasabb. Padló és gázcirkó fűtés.

Mindkettőnknek egyből megtetszett.

Nics nagy kőkerítése, hanem 2-3 m magas sűrű sövény.A kert pont ideális. D

Létezik ilyen. Én először elvesztettem a nevelőapám, egy évre rá az édesapám, utána jött egy jó kis pánikbetegség (mert nekem ilyen is volt ám , ha-ha, nevessünk :). Na ez talán még pocsékabb,mint a depi.

Ráadásul a háziorvos hónapokig félrekezelt,nyugtatókkal tömött, ami után az idegosztályon secc-pecc megállapították, hogy pánikbetegség. Nem modom, hogy gyorsan, de a megfelelő gyógyszerekkel viszonylag jól kijöttem belőle.

Szivesen kezelnélek, ha értenék hozzá. De hidd el, az is sokat számít, ha valakinek (nem dokinak),aki volt hasonló helyzetben, elmondod a bajod. Egyrészt nem mondja, hogy hisztis,hülye vagy, másrészt nem érzed azt, hogy egyedül te vagy ilyen "szerencsétlen", gyenge alak.

Mindjárt itt a csütörtök, tarts ki !!!

Nagyon köszönöm.Kár, hogy nem hozzád kell mennem.:))

Létezne, hogy az Anyu 1 évvel ezelőtti halála, és az előtte 3-4 borzalmas év most jön ki?

Esküszöm, szégyen, de a halálakor nem voltam ennyire magam alatt.:((

Én elég kemény két-három évet éltem át(munkahely elvesztése, munkanélküliség, betegség, kockázatos vállalkozás), amikor már elmúltak az izgalmak, akkor jött "az indokolatlan szorongás,semmihez-semmi kedvem, nincs semmi öröm az életemben, noha nincsenek már igazi komoly gondjaim, nem szivesen mozdulok ki otthonról, kerülöm aa társságot,stb" érzés. A depresszio éppen az indokolatlan, hosszan tartó rossz hangulat (az enyhe formája!!).

Nem kell agyalnod, hogy megindokold a rosszkedved, csak mondd el, amit érzel.

És te sem tudtad megindokolni a rossz kedvedet?

Én ma délelőtt is ezen tépelődtem, hogy mit fogok tudni mondani csütörtökön?

Semmi oka nem kellene, hogy ilyen hülye legyek!

Jól vagyunk, nem vet fel a pénz,de nem is szenvedünk semmiben hiányt.De nem egyik hónapról a másikra élünk.

A gyerekünk szép, aranyos (már amilyen egy szerelmes fiú D ), jó munkahelye van, a menyasszonya szintén.......jó, nem dolgozom, de nem is lenne muszáj.

Eddig legalább lekötött a lakás, most nem érdekel, na jó, azért nem "szalad", de régebben szívesen takarítottam, most nem.

Egy kertes házra vágyom, már vagy 30 éve, most néhány napja a férjem is benne van, már keresünk.

Csak nagyon félek, ha ez nem múlik el, a férjem meg mindent megtesz......hiába?

Szakorvos, aki egyrészt megpróbálja feltárni, hogy mi a kiváltó oka (az agyban történő kémia folyamatok felborulásának)a betegségnek. Meggyőzi a beteget, hogy nem szerencsétlen,reménytelen alak, és főleg nem az ő bűne, hogy összeomlott. Bizonyos élethelyzetekben a depire hajlamos emerek így reagálnak. Nem kell feladni,a szorongáscsökkentő, antidepresszáns, hangulatjavító mind segíthetnek abban, hogy az egyébként javasolt életvezetési formákat alkalmazni tudja a beteg, szóval lenyugodjon,és helyrebillenjen az egyensúlya (agyilag-kémia),és aktivizálni tudja magát.

Persze, ha leginkább külső körülmények okozzák a bajt, és ezek senmmit sem változnak, akkor nehéz, még bogyókkal és akaraterővel is.

Ezt azért mertem leírni, mert átéltem, és a doki és a bogyók segítettek.

Az a baj, hogy a depressziós tudja, hogy mit kellene tennie, de NEM TUD kimozdulni a rohadt helyzetéből.

Nem hisztizik, nem lusta, nem magát sajnáltató, hanem beteg. Tudja, hogy változtatni kellene az életmódján, de nem tud. Egy depresziósnak azt mondani, hogy csináld ezt,meg azt, csak ront a helyzetén, mert úgy érzi, hogy egy egy béna ,értéktelen ember, aki semmire sem képes. Hát ez aztán nem segít rajta.(Ez nem az én bölcs meglátásom;szakirodalom)

Na, jól "belefutottál" az esetembe, alighogy bejöttél, itt egy magával mit kezdeni nem tudó nő.:

((

Higgyétek el; nem a férjemmel, kapcsolatunkkal van baj! Úgy sajnálom őt, hogy akármit csinál, búbánatos pofával járkálok, és ha mosolygok is, látja, hogy erőltetett, s látom hogy sajnál.

Csak ma, pl.mikor azt kérdeztem: - miért van ilyen rossz kedvem?Azt válaszolta: - Ne foglalkozz vele! Hát ezen röhögnöm kellett. :))

Neked is jó reggelt, ez mind igaz, csakhogy aki valóban depressziós az pontosan arra nem bírja magát rávenni vagy megtanítani hogy bármit is tevékenykedjen vagy kimozduljon otthonról, hiába mondják neki és Ő is tudja hogy ez volna a jó megoldás.

Ahhoz kell a gyógyszer hogy kilendítse az illetőt a teljes apátiából és tudjon elkezdeni valamit tevékenykedni, ha eddig eljutott onnantól valóban többet árt a folyamatosan szedett bogyó mint amennyit használ.

Itt a baj gyökere, évek óta tartó párkapcsolati probléma.

Ha nem ennek a résznek a megoldásával kezdesz akkor se az ideggondozó se a többi módszer nem fog segíteni, max. átmenetileg.

Most akkor nem jó helyre megyek?

Az ideggondozó nem lesz jó? Itt oda szokták küldeni a háziorvosok, itt is pszichiáterek vannak.

Amúgy van még a kórház, de nem szeretnék befeküdni. Tudom, ha súlyos, nem kívánságműsor, de mégsem.......