Önbizalomhiányos rendes fiúnak barátnőt (beszélgetés)

Atyaég, egy ártatlan, jót akaró kérdésre ennyi előítéletes, kötekedő választ.. Lassan mint a gyakori kérdések oldalon..

A kérdező már 3 napja feladata, de a kötekedők még mindig vitatkoznak az "eléjük dobott koncon".

Fórumnyitó, ha nincs az ismerőseid körében senki, akkor én a társkeresőt megpróbálnám. Vannak ott normálisak is, hidd el(én többet is ismerek). Nekem több ismerősöm is ott talált párra. Én is ott ismertem meg a férjemet. Ma már ezt a világot éljük. Okostelefon, internet.

Jaj Lányok!

Ilyen vérre menő vita, mindenki lakjon ott akár 20, akár 30, akár 50 vagy 60-70-80 ahol tud és ahol akar:)

De hiszen éppen ezen beszélgetünk. Hogy szerinted gáz, ha 30 évesen még otthon lakik egy fiú, és nincs lakása.

Szerintem meg nem gáz mindaddig, amíg nincs komoly kapcsolata, akivel össze is akar költözni.

Akkor ebben ezek szerint megegyezhetünk.

A férjemmel vettük, akivel a katonaság után összeházasodtunk es elköltöztünk. A szüleim és az ő nagyszülei segítettek. Sokkal nem tudtak, de mindenért hálásak voltunk.

Nem mondtam, hogy baj ha mások is közösen vágnak bele az ingatlanvásárlásba. Úgy könnyebb is.

Ez a hozzáállás szimpatikus nekem. Szerintem is jó, ha tapasztalnak. Csak a javukra válik. Kénytelenek kisebb, aztán nagyobb dolgokban döntést hozni. Megtanulják, hogy mindennek van következménye. Hogy a hűtőbe a kaját valakinek be kell tenni.

Már csak egy van, aki 20 alatti. Neki addig még sok a dolga itthon 😊, mert még csak 11 éves.

De te sem egyedül vetted, csak hogy ne lakj otthon, ha már pasizol. A többesszámból (vettük) ítélve a pasiddal közösen vettétek, addig meg otthon laktál te is, míg nem lett egy ilyen komoly kapcsolatod. Plusz gondolom szülői segítség hozzá mindkét oldalról talán.

Akkor ez másnál miért is baj?

Szerintem nem lehet ezt ilyen általánosan kijelenteni. Kérdés miért él a szüleivel, milyenek a körülmények, és tudna-e ezen változtatni, ha akarna. Ha a szülőknek van egy kétszobás paneljük, ott szerintem pofátlan az, aki 30 évesen a nyakukon él, és elveszi az életterüket. De ha egy többszobás, többszintes házról van szó, miért ne?

Én speciel azt tervezem - apjukkal nyilván egyetértésben - hogy a kölykök max. 20 éves korukig élhetnek otthon, aztán huss néhány év külföld - ott aztán gyakorolhatják az önállóságot :DDD. Aztán ott élnek, ahol akarnak, de világot látni, más kultúrákat megtapasztani kötelező.

Nekem a sztoriból egyáltalán nem derült ki, hogy kié a ház. Mi van, ha a szülők élnek a fiú házában? És mi van, ha akkora a ház, vagy szeparált, hogy nem is látják egymást.

Sőt még az is lehet, hogy a fickónak van lakása, csak bérbe van adva és nem kényszerből lakik a szülőknél, hanem azért mert így akarja. Vagy mert többgenerációs a ház.

Hihetetlen, hogy egy mondatból mi mindent ki tudtok kerekíteni :DDD

Szerintem abban egészen biztos lehetsz, hogy a fiú nem lett meleg azért, mert az anyja rányitott merő kedvességből ;)

Korábban is az volt, csak még nem tudott róla.

Hát ez az! Sajnos nincs nekik se más választásuk. De azt láthatják, hogy ha kicsit keservesen is, de megoldható.

A hétköznapokban nekünk is segítettek a szüleink és mi is ezt tesszük majd.

Nyilván, hogy nem. Hitelből vettük mindet. Munkáscsaládból származunk mindketten. De ki az aki tud 10-12 milliót adni a gyerekének, hogy ne kelljen hitelt felvennie? Te tudsz?

Mert akkor légyszi te áruld el, hogy csinálod. Talán még nincs késő.

Lehet. Ha akar. Én is ezt tettem régen is, most is.

Persze nem kötelező. De szerintem nem vonzó egy nő számára, ha valaki még a szüleivel él. Lehet, hogy rosszul gondolom. Lehet, hogy az én esetemből indulok ki és azért gondolkozom így. De az volt a kiinduló kérdés, hogy hogyan lehetne barátnője a 30 évesnek. Ő már nem egy fiú, mint aki 21 éves. Ő egy érett férfi. Az én korosztályom ennyi idősen már apuka volt jócskán. Tudom, ez most kitolódott és nem is baj. De nem jogos "elvárás", hogy ennyi idősen már legyen valamije?

21 voltam, amikor az első lakásunkat vettük. 30, amikor a következőt. Aztán a férjem munkája miatt messzire költöztünk 2 gyerekkel. A lakásunkat nem adtuk el, hátha nem tudjuk megszokni az új helyet, hogy legyen hova visszamenni.

És elkövettük azt a teljesen egyedülálló és ciki, meg gáz cselekményt, hogy házat béreltünk. De akkora galád módon, hogy 3 albérletben is laktunk. Nincs még egy ilyen elvetemült család az egész országban, csak mi!

Aztán a férjem előállt egy harmadik gyermek ötletével. Ekkor született a legkisebb gyermekünk. Közben már árultuk a lakásunkat, mert tudtuk, hogy maradunk.

Építkeztünk. Elkészült a ház - tudom, az ilyen elvetemülteknél ez teljesen hihetetlen! - csak közben a házasságunk megromlott. Csak azért nem írom le, hogy miért, mert az is támadási felület lenne.

Válás közben/után nem volt sem a zsebemben, sem a bankszámlámon 10 millió, hogy lakást vegyek, ezért újra albérletbe mentem.

Aztán már nem voltam közalkalmazott és tudtam venni egy házat, amibe nemsokára benne lakok.

A gyerekeimmel jó a kapcsolatom és a szüleimmel is.

Itt a vége, fuss el véle.

Nem kövezlek meg, de légy szives, számoljál. Hány évet is dolgozott, és mennyit lehet félre tenni annyi idő alatt?

Ha nem akar a nyakába venni egy bazi nagy hitelt, 30 éves korára nem tud félretenni annyit, hogy saját lakást vegyen.

Még ha nem is végez egyetemet - bár a tied is tanul még 21 évesen - elég, ha év vesztes, plusz nyelvi előkészítős középsuli + két év OKJ vagy technikusi, és máris 22 éves elmúlt, mire egyáltalán a munkaerő piacra lép.

A fizetések meg nem olyan hatalmasak, hogy abból jelentős összegeket lehessen félretenni.

Ha 30 éves, akkor max. 4-5 éve dolgozik, már ha egyetemre járt.

Szerinted a mai fizetések mellett lehet 4-5 év alatt annyit spórolni, hogy lakást vegyen?

Persze, éljen is, járjon is el szórakozni, hogy csajozzon, és természetesen a randikon mindig ő fizessen, ne a lány. Mert ugye ez is elvárás. Meg még vegyen egy lakást is, sok millióért.

Aha.

Általánosságban igazad van.

A feltétel "csak" az, hogy 30 éves kora előtt találjon egy rendes munkahelyet. Sajnos nem minden fiatal ilyen szerencsés, még ha képes is lenne komolyan és takarékosan gazdálkodni.

Igen. Jól érted. 200 kmre tanul, ezért lakik albérletben. Dolgoznak és tanulnak is, kis segítség még kell nekik. De 21 évesek és nem 30.

Ha az a baj, hogy úgy vélem, a 30 éves már élhetne önálló eletet, mert elvileg már dolgozott annyit, hogy saját otthona legyen, akkor kövezzetek meg.

Ha a fiam a mama pici fia lenne, akkor vagy vele költöztem volna, vagy rábeszéltem volna, hogy helyben járjon iskolába. De mivel nekem tényleg az a fontos, hogy azt tanulja, amit ő szeretne, így ebben a választásában támogattam.

A helyi egyetemen nincs olyan szak, amit ő tanul.

Szóval a fiad csak azért él külön, mert tanul és nem abban a városban, ahol éltek.

Ha ott tanulna, valószinűleg még ő is otthon lakna.

És nem is önálló, mint írod. Szóval akkor nem értem, másnál miért baj, ha otthon lakik.

Azt hiszel, amit akarsz.

Én nem ülök a fiam nyakán, mint te.

Mást dolgozom és többet is keresek.

Szerintem a hiba a te fejedben van. Jó családból származó lányt akarsz a fiad mellé? Mi lesz, ha szegény sorból szeret meg valakit? Elmarod mellőle, mert nem lesz hozománya? Mert biztos csak a pénzetekre utazik? Boldogtalanná teszed az egy szem gyerekedet a begyöpösödött gondolkodásoddal? Miért gondolod, hogy beleszólhatsz a választásába? Ettől vagy jó anya? Mi ez? A 19. század? Rangon alul nem házasodunk? Azt hiszed a te szavaid mind szuper életet tükröznek?

Nyugodtan eljöhetsz meglátogatni! Megmutatom a házamat, csak hogy nyugodtan hajtsd álomra a fejedet.

Aha. Minden szavadat elhittem.

És miért nem maradsz albérletben? Az olyan jó, nem?

Szerinted elhiszem a saját lakásokat azok után, hogy csak albérletben vagy képes gondolkodni?

Hát nem.

Én még sosem laktam albérletben, a gyerekem se, a szüleim se és a nagyszüleim se. Nálunk ez nem divat, hanem ciki.

Ha valaki elköltözik a szüleitől, az saját lakásba költözik, és mindenki akkor, amikor kedve van hozzá.

Az önállóságra nevelés nálam <>albérletbe küldöm a gyerekemet-el.

Beszédes az is, hogy te nem vagy mama. Nem vagy mama? Bezzeg más, akinek egyke fia van, az mindenképp mama, hogy mama pici fiának titulálhasd a fiút.

És szerinted minden anya, akinek fia van mama, és azt írod minden egyes hozzászólásodban, hogy mama nem megy takarítani, stb., bezzeg te nem vagy mama, holott neked is van fiad, ráadásul egy szem...

Egyébként a te megközelítésedben az egy szem fiad, mindenképp mama pici fia. És én is tudnák hazudni, hogy nem lakik velünk a fiam, csak én nem szoktam, sokakkal ellentétben;) Ugye nem baj, ha ezt a részt sem hittem el?

A másik pedig: ha igaz, hogy külön él, akkor mitől is önálló a fiad, ha "Anyagilag még nem teljesen függetlenek." Most ezen nevetgélek:DDDDD

Mert mitől is lesz önálló egy ember? Attól, hogy képes magáról teljes mértékben gondoskodni, anyagilag is. A te fiad nem önálló, csak egyedül él. Érted a különbséget? Majd ha megkeresi azt a pénzt, amiből meg lehet élni, majd akkor, de addig nem.

Hát, azt hiszem nem voltam ott a pályaválasztásodnál, így te is tudod, hogy nem én tehetek a kevés közalkalmazotti fizetésedről. Mert gondolom erre akartad kihegyezni, ugye?

Lehet ám mást is dolgozni, és akkor többet kereshetsz, több hitelt vehetsz fel, drágább albérletben lakhatnál, stb...

Te mekkora egy cukorfalat vagy!

2 saját lakás után építettünk egy házat a férjemmel. Aztán megromlott a házassagunk és most vettem egy házat, ami felújítas alatt van. (Bár ha elolvastad volna a kommentemet, ezt már tudnád).

Sokkal szerencsésebb vagyok, mint te, mert lehet, hogy körülöttem élnek sérült emberek - kérdés ki körül nem?, de legalább én magam rendben vagyok. Te ugyanezt nem mondhatod el magadról. Ismeretlenül és TUDATLANUL bírálsz és elképzelted magadban, hogy én hogy élek, és előítéleteid vannak.

Talpon maradtam egy kiskorú gyerekkel, közalkalmazotti fizetésből egy albérletben. És minden külső segítség nelkül vettem egy házat, amit felújítok es kb egy hónap múlva beköltözünk.

A gyerekeimet pedig önállóságra neveltem és nem szándékozom egyikük kapcsolatát sem elrontani. A 2 felnőtt gyerekem, tőlem külön, boldogságban él a párjával. A kicsinek pedig ugyanezt fogom biztosítani.

Mamának pedig a magam 46 évével nem érzem magam.

Szerintem nincs cikibb annál, hogy valakinek nincs saját lakása annak ellenére, hogy már van 3 gyereke. Ez nagyon gáz! Mit csináltál te egész életedben?

És te mondod, hogy ciki otthon lakni?

Ja, ezt azért mondod, mert neked tán sosem volt otthonod, hiszen most sincs, csak egy albérleted, amiből a büdös életbe nem fogtok tudni tovább lépni, hiszen annyit nem hinném, hogy kerenétek, hogy albérlet mellett tudjatok még félre is tenni...

Nekem van egy egyke fiam, és nálam nagyon fontos, hogy a lány normális családból érkezzen, ahol a szülők támogatók, nem dobják ki a gyereküket, ahogy lehet önállóság fedőnéven...

Egy szülő igen is legyen a gyereke mellett, hogy ezt tudja továbbadni a saját gyerekeinek is. Jó példát mutatva és nem azt, hogy albérletről albérletre kell járni és döngetni a mellüket, hogy bezzeg ők de önállóak.

Szerintem te is csak ezt teszed. Nem vagy önálló, mert ha az lennél, akkor keresnél annyit, hogy ne kelljen várnod a válás végét, hanem már régen megteremthetted volna a saját egzisztenciádat és a gyerekeidnek biztonságos otthont teremthettél volna.

Tehát, nyugodtan leszállhatsz az anyákról és az ő pici fiúkról.

És milyen fura, amikor ezt zengi egy fiús anya. Gondolom magadból indultál ki, ezért is vannak ilyen történeteid.

Melyik gyerekedet nem engeded el?

Nem tudom, hogy hol élsz és azt sem, hogy miért csak sérült emberek vesznek körül...

Ezt neked kell tudnod.

Az én környezetemben egyetlen egy ilyen eset sincs, és nem is volt sosem.

Elvárja a fiától, hogy vele maradjon? Ez lehet, hogy csak a te képzeleted szüleménye. És egyke? Neked tuti baj van az agyaddal. Ja, hogy te vagy ez a mama? Akkor elhiszem.;)