Nincs motiváció.Így hogy tanuljak? (beszélgetés)

egyáltalán nem butaság, szerintem is be kéne fejezni, csak meg kéne próbálnod valahogy lazítani.... :-(

utána még majdnem bármit tanulhatsz.

kitartás. :-)

mindkettő fontos.

a diploma garantálja valamennyire a szaktudást....

Én is nagyon drukkolok, biztos menni fog! Én mondjuk pont az a fajta vagyok, hogy a kezdet a könnyű, aztán belefulladok, szóval nem pont nekem kéne mondanom, hogy ne ijedj meg a kezdeti nehézségektől, de nem véletlen szokták ezt mondani! :):):)

Meg szerintem sokkal nehezebb eljutni az államvizsgáig, szóval ha már addig minden sikerült, időben, úgy ahogy azt kell, akkor ez már csak elhatározás kérdése! Tényleg nincs mitől félned!

Azt hiszem szeptemberben felveszem a szakfordítói szakot! :)

Tudom, hogy számtalan lehetőségem van, csak most kicsit befordultam és sokszor úgy érzem nincs megoldás. Szerintem ez egy kritikus időszak az életemben. Ezért is kértem tőletek segítséget.

De a mai napom nagyon jó volt, nekiláttam a tanulásnak, hatékony is volt és pihentem is. Egyből más színben látom a világot.:) Szóval dolgozom az ügyön! :)

persze sokszor mondják, hogy az érettségi és a diploma egy papír csak, de valójában négy, öt év tanulás előzi meg. Neked már csak az államvizsga van hátra, tehát te beletettél öt évet, és talán az kellett ahhoz, hogy ma azt a munkát végezd amit.

Vágj bele, aztán ráérsz eldönteni hogyan tovább :D

Az tényleg nem szerencsés... nekem sem nyolc órás munkaidőm volt, de amióta vállalkozó vagyok megéri, főleg most hogy gyesen vagyok és havi szinten egy-két munkát vállalok

de nálatok ez elképzelhetetlen, nem is tudom, hogy mit mondjak, én valószínűleg nem vállalnám. Tisztázd magadban a hosszú távú céljaidat, lehet már az is megnyugtat majd kissé, hogy megtalálod a lehetőségeket - pl. nézz utána a tolmácsolásnak - fordításnak. Talán a jövő év már nem is lesz ilyen kemény, mint ez az idei (kivéve az államvizsga :)))

Ami ott megy az embertelenül hajszás, mindennapos dolog, hogy esténként 6-8-ig dolgoznak, sokszor hétvégén is (volt hogy úgy jött ki a kísérletem, hogy vasárnap este mentem be, olyan élet volt bent, mint hétköznap) csak annak való, aki erre áldozza az életét. Persze az is lehet, hogy csak rossz szakirányt és rossz intézetet választottam szakdolgozni. Lehet ez ügyben kéne lépnem valamit szeptemberben...

Feszültséglevezetés 1000 módjával próbálkoztam, de minden hiába, nem tudok kikapcsolódni.

a kutatói munka nem olyan hajszás, általában sokat tesztelnek, sokat kell várni az eredményekre - én legalábbis így képzelem.

Velem is volt, hogy úgy éreztem ez már túl sok, ilyenkor buliztunk egyet, az kissé levezette a feszültséget :)

A besokalás az biztos, de nem is kicsit.

Alapból sok minden érdekelne, amikről tanulunk, csak az állandó hajszolás, hogy le vagyok maradva mindennel, amit épp csinálni kéne, annyira frusztrál, hogy onnantól semmi nem érdekel. Képtelen vagyok utolérni magam.

Ha most így van, akkor a munkámban is ilyen leszek?

Nem kellett bátornak lennem a döntéshez, mert szerencsére volt más lehetőségem is - ráadásul később sokkal jobb szakmai lehetőségem adódott

A te helyzeted kicsit más, ott már tényleg bátornak kell lenni, egy ilyen nagy váltáshoz. Amit tanulsz már egyáltalán nem érdekel, vagy csak besokaltál egy kicsit?

Detto.. Már azon görcsölök, hogy fogom jövőre megírni a szakdogát..

Nálam ott van a baj, hogy minden feladat olyan magasnak tűnik a tudásomhoz képest. És úgy érzem elborítanak a teendők. Egész évben tele vagyok szemináriumokkal, napi szinten vannak a ZH-k és a végén még bele is kell húzni, pedig akkor már nagyon tele van a hóciője az embernek.

A másik, hogy az egyetemen, ahova járok nincsenek lehetőségek. Kicsi egyetem, nincsenek ösztöndíjak külfölre, a félévi átlagért pedig nevetséges összegeket adnak.. Megoldás lenne, ha legalább pénzt adnának a jó átlagárt, de eddig minden félévben felére csökkentették az ösztöndíjat. Most 5-ös átlagra kb 10 000 jut. :S

Azok az ismerőseim, akik egész félévben lógatják a lábukat, aztán vizsga, azok élnek és virulnak: eszük ágában sincs sulit váltani.

Ez nagyon szép, csak sajna már az oktatás szintje és színvonala se olyan, mint régen. Nekem a tantárgyaim 60%-a nem kapcsolódik közvetlenül a szakomhoz és úgy érzem csak a felesleges dolgokat tanultatják velem.

Ok, valamkikor valamire biztos ez is jó lesz, de ígyis-úgyis magadnak kell majd megszerezni a tudást.. valahogy..

Már egy ideje így lavírozok...:) Néha azért tényleg baromi ciki helyzetek vannak,pl.:olyannal puskáztam együtt egy zh-n, akinek nemrég még én tartottam gyakorlatot, hirtelen azt sem tudtam, hogy mentegetőzzek vagy sem, miközben pakoltam a padba :D

Ha nem számolgatnám annyit a hátralévő tárgyakat, több időm maradna másra.... :D

Tényleg az kell, hogy tudjunk egy nagy adag humorral hozzáállni a dolgokhoz. Erre majd igyekszem visszaemlékezni a nehezebb pillanatokban!!

Hát persze, az is benne van az egészben, hogy sosem hagyna nyugodni a gondolat, hogy nem csináltam végig!

Nagyon drukkolok a 9-éhez!

Egy szóval sem mondtam, hogy ott akarom hagyni, csak azt, hogy nehéz minden nap azzal a gondolattal ébredni, hogy olyanért gürizek, amit igazán nem is akarok. De most épp felvidítottak az előttem szólók, így már annyira nem érzem szörnyűnek!

Probald lazan venni, foleg hogy nem ebben a szakmaban akarsz karriert epiteni (jo, tudom, tok ciki, ha az ember alulteljesit, holott tudja a fejeben, hogy tobbre is kepes lenne). Nezz utana az allamvizsgateteleknek, ezen kivul ami irasbeli, arra keszulhetsz puskaval (ez hulye otlet, de ki nem segitett meg magan, ahogy eppen tudott? :), szobeliken pedig csak erzed, hogy mikor van meg az a szint, ami szukseges az elegsegeshez, kozepeshez, abbol pedig ha ugyes vagy, meg jo vagy jeles is lehet.

A java mar ugy is mogotted van.

Ha mas nem, egyszer majd elmondhatod, hogy legyozted magad es megcsinaltad, pedig nagyon nem ezt akartad. Az ember elsosorban sajat maganak bizonyit, de ha nem is azert kell tanulni, biztos jo erzes, ha a csaladod is buszke rad.

A helyedben utananeznek, hany vizsgara kell meg szamitanod es szamold ossze, hany van mar mogotted, igy megnyugtathatod magad, hogy a javat mar tenyleg letudtad, visszaszamlalas kovetkezik.

Biztos sikerulni fog!

Ez a pár óra most szerintem komolyan többet jelentett annál, mintha elmentem volna pszichológushoz (ha tovább görcsölök, az lesz a következő lépés).

Sokkal vidámabban látom a dolgaimat! Mostantól úgy próbálom felfogni, hogy ez egy olyan időszak, amikor azt kell megtanulnom, hogy kell a sokszor piszok nehéz kötelesség mellett megmaradni önmagamnak, embernek. Elég kemény lecke ez az élettől, de ha ez kell, hogy tovább tudjak menni...

A naplóírás sem ment soha, de ma elkezdem! :D Meg akarom örökíteni magamnak, hogy indulok el az önmegvalósítás útján! :)