Nem mondhatom el senkinek/kérlek adjatok tanácsot:( (beszélgetés)

Figyelj,itt már sokan sok jó tanácsot adtak,én is mondok valamit.Ha érzel magadban annyi erőt és elszántságot,hogy segíts neki kitakarítani,akkor kutya kötelességed,nem dilemma kérdése.

Idegennek is segítenél,mert ember vagy,te is lehetnél olyan tehetetlen állapotban,hogy rászorulsz valakire,vagy még lehetsz is.Ha pénzt adsz neki alkoholra,akkor meg szégyelld magad.

Egyébként nézd úgy a helyzetet,ha egy rokkant rokon lenne,akkor szívesebben segítenél neki,mint így hogy alkesz és tudod is?

SENKI nem érdemel ilyet!

Van az a mondás :nem az a baj ha nyakig ér a sz.r,hanem ha hullámzik is!

Neked már hullámzik ha nem hagysz fel ezzel a mártír felfogással.

TAkarítsd ki ,csak a lelked nyugvása miatt.Aztán építsd le minimumra!

Nem vagyok rosszindulatú kislány, nagyon tévedsz.

Csak én hosszú évek, és hosszú vívódás után, de megléptem azt, amit neked tanácsoltam. Pedig az "én terhem" még közelebb állt hozzám, mint tehozzád a tied.!

Nem könnyű, de hidd el nekem: "kutyából nem lesz szalonna!"

Vagy kilépsz, vagy ott maradsz vele a sárban.

Tanácsot adtam, ha nem tetszik, nem kell megfogadni. De a segítő szándékkal feléd forduló embereket rosszindulatúnak mondani, kissé túlzás.

Ha jól látom, te azért sajnálod, mert a rokonod. Tudod hányan élnek így? Azokat nem sajnálod?

És tudod hányan vannak akik hajléktalanok és mégis van bennük tartás? Ezekkel el lehet beszélgetni, még sosem láttam, hogy koldultak volna, de ők is egyedül vannak.

Bemész az Önkormányzathoz és megkérdezed, hogy mit tudnál csinálni. Szerintem ez egy jó ötlet. Valószínű semmit, kilakoltatják, te meg ugye sajnálod, mert rokon és majd beköltözteted a SAJÁT albérletedbe. Vagy mégse? Gondolom, azt azért te is tudod, hogy ez lesz a következő lépésed. Nem a kedves rokonodé, mert ő egyszerűen sodródik az árral, nem érdekli semmi, valaki majd csak megoldja a problémáját. Hát, te leszel az. Készülj a következő infarktusra, de lehet, hogy azt már nem úszod meg.

Azt írod, azért ragaszkodsz hozzá, mert senkid sincs rajta kívül.

Ne csodálkozz: madarat tolláról, embert barátjáról.

A normális életvitelű, tiszta, egészséges életet élő emberek már a fertőzés-veszély miatt is messzire kerülök a társad-féléket, és persze azokat is, akikről tudják, hogy szoros kapcsolatban, ráadásul vele egy fedél alatt élnek.

Majd ha lesz erőd kilépni ebből a kapcsolatból, és ebből a mocsokból, akkor egy idő után változnak a körülötted élők viselkedése is veled kapcsolatban.

Ameddig ott maradsz, addig magadra maradsz.

Ebből már soha nem lesz normális ember.

Menj be az önkormányzathoz, mondd, hogy vegyék vissza a bérlakását és helyette helyezzék el öregek otthonába. Ott is van szenvedélybetegeknek fenntartott részleg. Te, mint a legközelebbi hozzátartozó kérheted ezt. Kap a vén piás teljes ellátást, tiszta ágyat, orvosi ellátást. Szerintem meg sem érdemli.

Te meg nyugodt lelkiismerettel elfelejtheted.

Sajnos apám is ilyen,ráadásul ha valaki segítő kezet nyújt azt sem becsüli meg.

Szerintem adj ultimátumot.Hogy ha azonnal nem teszi le a piát és megy elvonóra,akkor ez volt az utolsó alkalom,hogy betetted a lábad hozzá.Határozottan fel kell lépni.Ha pedig nem fog a segítségen,akkor kerüljön csak az utcára.

Ez betegség,de viszont tudni kell egy idő után nemet mondani,fepofozni saját magunk és helyrehozni azt a minimálisat amit lehet.

Szóval ha nem akar,ne a te terhed legyen.A lehetőség adott volt.

Kell ez neked?

Ha nem, hagyd a fenébe. Önthetsz lyukas vödörbe vizet, az sose lesz tele.

Ha van felesleges időd, energiád rá, akkor csináld.

Ha meg csak teher, akkor hagyd. Nem mindenki méltó a segítségre. Gondolom egy önző....

Aztán ha utcára kerül, azt kinek köszönheti?

Nagyon rossz állapotban vagyok hetek óta.

Van egy rokonom, akivel magam miatt tartom a kapcsolatot, mert"családtag"... mivel nincs senkim ragaszkodnék...

ez az ember egy csak szórakozni vágyó, elég nagy alkoholista.11 éve kapott egy bérlakást, ahonnan épp kitenni készülnek, mert kosz van bűz van, retek van és iszik nagyon. Hiába fizeti a lakást:bevétele 20% a 80at szó szerint elissza elcigizi, több mint 30éve alkoholista. Kaját adok neki,néha pénzt. SOHA nem engedett rendet tenni. Mindennek ellenére meglátom benne az embert és van benne jó. Rokonom pedig nincs más. 11 évnek a koszát, mocskát nekem kéne kitakarítani. Eü.állapota miatt (amit kizárólag az életvitelének köszönhet)nem tud semmit csinálni.csak mondja mondja, hogy megy az utcára, ennyi. Én meg biztatom: NEM"megoldjuk"segítek. Ha belegondolok tönkretett mindenkit és soha senkivel nem foglalkozott. Lerobbant 59 éves"valaki".Percenként vetekedik bennem, hogy"menjen az utcára, csináljon amit akar. Én is albérletben vagyok, soha nem kaptam tőle semmit. Ez túl nagy teher, átvállalni ezt. Vannak régi ismerősei, soha senkitől segítséget nem kért"kérni neki szégyen." Én barom, meg magam ajánlom fel a segítséget. Az a baj, hogy csak arra voltam képes 10 éve, hogy látogassam, hívjam, néha segítsem. De egyre nagyobb egészségügyi, anyagi bajokba kerül és ez, hogy pár hónap múlva utcára teszik, ha én nem gályázom ki a lakást.(szó szerint)akkor ő megy az utcára. Teljesen a saját csapdámba estem, mert jót akartam a rendszeres heti, kéthetentei kapcsolat tartással, de így mindig minden galibáról tudok, frissen informálva, Mikor ez kiderült két hete, aznap szerintem infarktusom volt. Zsibbadt a karom, kapkodtam a levegőt a mellkasom.. nem tudom szavakkal kifejezni mit éreztem, akkor csapódott le bennem a dolog. Előző nap beszéltem vele és másnap lettem rosszul úgy, mint még soha. Sorsára hagyjam? Vegyem át az ő elcseszett dolgait, vagy tegyek rendet, fessek, dolgokat cseréljek ki (nekem nincs pénzem címszó alatt, de mikor eljövök akkor kér 2e ft ot piára...) Meglátom benne az embert, de közbe egyszerűen annyira igazságtalan.Mit csináljak? :(((((