Nem a gyermekeidért élsz (beszélgetős fórum)

[link]

...mert én is szeretem,és a komolytalanságot is:))

Ha vagyok aki vagyok,se nem több ,se nem kevesebb.

:))

Én úgy gondolom ,senkinek sem kell megfelelnünk,még a gyerekeinknek sem.

Önmagunk szemébe kell tudnunk belenézni minden egyes nap,a tükörbe.

Ha mosolyogva és örömmel tesszük ,akkor azt hiszem "jól" éljük az életünket,és ebből mindenki profitál aki velünk kapcsolatba kerül.

Sok mondatból az jön le nekem, hogy az anyaság alapján meghatározni magunkat.

Ez nem oké.

Erre célzok és forgatok. :)

Amúgy a gyerekeink viselkedése szintén egyfajta visszajelzés rólunk, mint emberről. Amikor elkezd úgy viselkedni, mint mi, akkor szembesülünk azzal, hogy kívülről hogy is néz ki, amit belülről egész másképpen képzeltünk. :)))

Én arra írtam, amit írtál és most már másra kérdezel.

De amúgy persze, hogy jó érzést ad, ha akiket szeretünk boldogok.

Ez szuper, csak nem ezt mondtad, hanem pont az ellenkezőjét.

Pont ez a lényeg, hogy külön élete van. Azért ő a felelős. Ha boldog, abban neki sok sok érdeme van. A szülő segíteni tudja egy bizonyos életszakaszban, de az az ő élete lesz, akár boldog, akár boldogtalan.

Semmi köze a jó anyasághoz.... a saját boldogságomhoz van köze. Akkor tudom én jól érezni magam, ha azok akiket szeretek jól érzik magukat... ennyi...

Nálad nem így van? :)

Tudod, ha harmincon, negyvenen éves korukban boldog és harmonikus életet élnek majd a gyerekeim... naaaaaaaaaagyon-naaaaaaaagyon nem fog érdekelni, hogy kinek a munkája, és ki mennyit tett bele, és mennyit vett el belőle... nagyon-nagyon-nagyon boldog leszek!!!

... és negyvenen éves koromban jól érzem magam, a szüleim annyit tettek bele, amennyit... kb. tudod... én annyit amennyit, de mivel jól érzem magam, imádom a szüleim... és se engem, se őket nem érdekli, hogy ez mitől lett így, ahogy lett. :)

Pontosan a szavaknak van nagy jelentősége.

Ebből az utolsó mondatoból is látszik. Mert ettől még nem ez az életének az értelme.

A rossz értelmezések sokszor helytelen érzelmi következményekkel járnak.

Ettől én még nem lovagolok, mert így van :O)))

Érdekes dolog ez. Mi van, ha kiderül, hogy nem voltál jó anya?

Akkor mi lesz?

Szerintem nem kell magunkat a gyerekeink élete alapján meghatározni.

Ha elrontottunk valamit, mint szülők és ezt tudatlanul tettük, azzal sincs semmi gond. Tévedhetünk. Ha tudunk segíteni ennek a kikorrigálásában, mert van, hogy igenis nagyon keményen tudunk ebben segíteni a gyerekünknek később, akkor megtehetjük bármikor.

Ez nem egy anyasági verseny, hogy na vajon ha ő boldog, akkor jó anya voltam.

... hjajjj, ne lovagolj már szavakan, tudod jól, hogy nem vagyok vallásos.... szent? ... ok, akkor kiemelt, különleges, elsőbbségi helyet foglal el a szüleimmel és a gyerekeimmel való kapcsolat! OK? Még akkor is, ha a lányommal éppen nem kommunikálunk... és ennek semmi köze az érzéshez, és a helyéhez az életemben!

Az életem értelme.... ezt is már leírtam, ez akkor derül ki, ha gáz van... akkor jövünk rá, hogy igen... nem az értelme az életünknek, hanem az életünk. :) Szerencsés vagyok, nem voltam ilyen helyzetben. A szüleimről 18 évesen leváltam, teljesen.... de 26 évesen, amikor vittek be a szülőszobára, és hááát kínlódtam rendesen, anyum állt mellettem, és már nem emlékszem, hogy mondta, de az értelme az volt, hogy annyira átvenné tőlem a fájdalmat, hogy nekem ne fájjon.... és annyira meglepődtem, hiszen mi 18 éves koromtól felnőtt teljesen különálló családként, személyiségként kezeljük egymást... de ott és akkor... a kicsilány voltam, akinek valami fájt... és akinek azt akarta, hogy ne fájjon, hanem inkább neki... és ez piti kis történet, vannak ennél sokkal nagyobb bajok (akár a fórumon is), és bizony anyukák az egészségüket, az életüket odatennék, ha a gyermeküket ezzel segíthetnék.... tehát akkor hogy is van ez az élet értelme?

Simán egy életkorra ránézve fogalmad sem lehet, hogy ebben mennyi saját munkája van és mennyi szülői hatás.

Aki nem dolgozott a traumáin, annál pontosan a szülők hatását látod.

Ha látsz egy kiegyensúlyozott embert, az még nem jelenti, hogy a szülei fantasztikusan voltak. Az még lehet egy kőkemény személyiség helyretétel és tisztítás eredménye.

Én még mindig azt mondom, ha a fórum indítója a nem után betette volna, hogy CSAK - nem lenne semmi gond!

Mert a gyerekeink felnevelése életünk nagyon fontos része, tagadhatatlan! De csak egy része annak, nem az egész, ill. ha elbillen az egész irányába, nem egészséges, hanem igenis túlmisztifikált dolog.

Más az érték és más az, hogy ha azt mondjuk, hogy szent. Ez túlzás. Miért lenne szent?

A vér szava egy ösztönös érzelem, ami pontosan előrébb helyezi a gyerekünk éltét egy bizonyos szempontból és ez rendben is van. Egy ideig.

Az alapcím pedig azt fírtatja, hogy életünk értelme-e a gyerek.

Nem az. Az életünk értelme más. És a gyerekünk életének az értelme sem az ő gyereke lesz. Ettől még fontos természetesen, de itt is túlzás, ha azt mondjuk, hogy az értelme.