Nehéz élethelyzetek (beszélgetős fórum)

Nem voltam magánéleti, sem anyagi válságban. Állatot már veszítettem el.

A legeslegnagyobb lelki teher az volt, amikor aggódtam egy családtagomért, aki súlyos balesetet szenvedett. Szerencsére felépült, de nem kívánom senkinek azt az érzést, amit addig kellett átélnem, amíg nem tudtam meg, hogy túl van az életveszélyen.

A legnagyobb próbatétel pedig az volt, amikor elveszítettem a szüleimet. A gyász folyamata - végtelennek tűnt.

De minden nehéz helyzetből felálltam. Mint a keljfeljancsi.Azóta, ha bármi probléma van (márpedig van bőven a mindennapokban) - amikor este lefekszem, átgondolom, hogy mennyire h.lye is voltam, hogy feleslegesen hergeltem magam egy problémán. Ezek a mindennapos döccenők semmik a veszteségekhez képest, ami embert ér. Persze az adott pillanatban ez nem olyan egyszerű. Akkor értékelem át a napot, amikor már mindenki nyugalomban van. Ilyenkor arra gondolok, csak egészség legyen, minden más megoldható, feldolgozható. Így is van.

Sok-sok viszontagság után állt helyre az életem. Igaz, most megint nehéz helyzetben érzem magam. Elég végletesek a gondolataim - a terveimmel kapcsolatosan -, de majdcsak letisztul. Azt tanultam, hogy ilyenkor nem szabad döntést hozni - másrészt úgy érzem, le kell csupaszítanom a dolgokat, hogy lássam, mi a valóban fontos.

Kitartás!

Jelenleg én is több nehéz helyzetben evickélek, sokat aggódom.

Volt már olyan, hogy egyedül jöttem ki a rosszból, de most rengeteget segít az, hogy vannak mellettem támogató emberek, mivel leginkább lelki terhelésen vagyok túl.

Az is jó, ha minél jobban kitöltöm a napjaimat számomra kedves tevékenységekkel, és megpróbálok a problémákkal csak akkor törődni, amikor kell velük.

Az ember egy nagyon ruganyos szerkezet, rengeteg pofont képes kiállni.

Ha te is szorult helyzetben vagy, akkor sajnálom, és millió kitartást!

Mindenkinek sok-sok lelkierőt,kitartást,kívánok:))

Legyen jobb,könnyebb:)

Nem fényezni szeretném magam,de amit túléltem már ,sokan feladták volna.

De milyen jó tettem ,hogy nem dobtam be a törölközőt.

Most vagyok igazán helyemen az életben (+50 évesen).

Volt itt minden ,baleset ,daganat, pénzügyi válság szülők elvesztése fiatalon és magánéleti sz@rságok.

Köszönöm.

14 évesen apró darabokra törtem a betegség és következményei miatt (testi-lelki változások és a falu népe miatt), de összeraktam magam és erősebb lettem.

Aki olvasgatja a naplómat, tudja hohy most is közdök, mint malac a jégen.

De igyekszem megoldani mindent és nem összetörni újra.

Ezen mindenki átesik.

Betegség, halál, csalódás, adósság stb.

Ezzel jár ez a földi lét.

Ami nem öl meg, az megerősít.

Öt éves lehettem, mikor a vadőr lelőtte a kutyámat, szegény jószág hazakúszott hozzám és a karjaimban aludt el örökre.

11 éves voltam, addigra meghaltak a nagyszüleim.

14 évesen autoimmun betegséggel diagnosztizáltak és 1 hónapot adtak.

És még is itt vagyok.

Végtelenségig sorolhatnám, hány nehéz élethelyzettel kellett szembenézni és megoldani.

Mert erre kell törekedni, megoldást keresni.

Kihozni a szituból a legjobbat.

Magamon tapasztalom jelenleg,hogy ha egèszsèg van akkor nincs lehetetlen.

Ha egèszsèg nincs akkor viszont cseszheted.