Munkaerő-kereslet avagy munkanélküliség
Bármerre néz, az ember egyik oldalról a munkaerő-szükségletet látja. A másik oldalon pedig a munkanélküliséget.
Vannak hiányterületek, hiányszakmák, és vannak azok, amelyek még mindig telítettek.
Most kell élni munkavállalóként a lehetőséggel, a megfelelő céghez és a megfelelő beosztásban elhelyezkedni, mind tudásban, mind kihívásban és az előmenetel, a sikerélmény, és a juttatás szempontjából is ideális helyre.
Nagyon fontos, hogy az önéletrajzot NE hivatalos okiratnak tekintsük, hanem inkább marketinganyagnak. Hisz tulajdonképp a munkavállaló az idejét és természetesen a tudását adja el a munkáltatónak. Ha tetszik, ha nem elad, mint ahogyan a boltban is eladnak. Nem mindegy hát a hogyan.
Azt mondják túl sok a diplomás Magyarországon. Pedig nem. Nem ezért van ez a visszás helyzet, hogy van is meg nincs is munka. Vannak ugyan olyan területek, ahol sok a diplomás és van ahol kevesebb, vagy kevés. Magyarországon 18% a diplomások aránya, az OECD országokban 26% az USA–ban meg 32%. Tehát nem az a gond, hogy sok a diplomás, hanem az, hogy a főiskolák, egyetemek, a munka szempontjából nem használható, erősen csak elméleti ismereteket adnak.
Itt kell megjegyezni azt, hogy ez sok esetben a szakmai képzésekre is igaz. Sőt, kifejezetten nehéz ma jó szakemberképzést találni. Továbbá - főleg a szülők, a család által - erősen le is van értékelve a középszintű szakemberképzés. Olyan ciki dolognak számít, ha nem főiskolán, vagy egyetemen tanul a csemete.
Mivel a képzések erősen vizsga- és elméletorientáltak, nagyon fontos, hogy képezzük magunkat. Ez vonatkozik az idősebbekre és a fiatalokra egyaránt. Ez egyértelműen időbe, és pénzbe kerül, de csak így lehet lépést tartani a technológia fejlődése által fellépő kihívásokkal, továbbá a munkáltatók elvárásaival.
Igaz Történet: Egy magyar karriertanácsadó ismerőse, egy úriember állást keresett Svájcban. Miután regisztrált kint a munkaügyi hivatalban, részt kellett vennie egy egész hétig tartó önéletrajzírási tréningen. Ez ott feltétele annak, hogy álláskeresési járadékot folyósítsanak. Ezzel nem azt akarom kihangsúlyozni, hogy ott államilag fizetik az önéletrajzírás képzését, itthon meg nem. Hanem arra akarok kilyukadni, hogy Svájcban 3% körüli a munkanélküliség és jól ismerik a módját, hogyan adják el magukat a munkáltatóknak, mégis fontosnak tartják, hogy egy jól megírt önéletrajzzal és motivációs levéllel pályázzanak az álláskeresők.
Idehaza meg mi a helyzet? Sokan úgy gondolják, tudnak mindent, nem kell segítség. Végül is van munkahely, valahova csak felvesznek. Ha mindegy hova, mindegy mennyiért, akkor nem is fontos tudni, hogyan kell eladni az embernek saját magát a munkaerő piacon és hogyan kell egy sikeres bértárgyalást lefolytatni.
Írta: bionet58, 2018. június 22. 15:24
Fórumozz a témáról: Munkaerő-kereslet avagy munkanélküliség fórum (eddig 191 hozzászólás)