Munka egyetem mellett. Lehet bírni? (beszélgetés)

Aki bevágja a nyelvtant, esetleg képes önmagát helyesbíteni, annak a kiejtését nem is nézik.

Itt tényleg igaz, hogy aki tudja, az csinálja - aki nem tudja, az tanítja.

Nem is szólva arról, saját fülemmel hallottam néhányuktól a "motivációt", miszerint elvetélt színészi ambíciójukat pótolják az osztálynyi gyerek előtt való beszéddel.

Ült mellettem tanár szakos, már végzett... ő tavaly nem értette az elemzendő verset, egyáltalán. Ha nem szótározta ki az anyagot otthon, akkor megkukult.

Az utolsó mondatod szomorú.

Pont az idegen nyelvnél gondolnám azt, hogy ott aztán nem lehet terelni. Vagy beszél valaki, vagy nem.

Értelek!

Még bölcsészen belül is vannak visszásságok.

Aprócska csoportunk (mára már csak 3 fő) munka mellett tesszük oda magunkat, és a ritka órák anyagából igyekszünk tisztességesen vizsgázni, közel azonos követelményeket teljesítve a nappalisokkal. Irdatlan nyelvtudományi anyagokon rágjuk át magunkat, és ha néha összecsapnak bennünket tanárképzős MA szakosokkal egy-egy órán, azt kell látnunk, hogy nemhogy nem tudnak folyékonyan beszélni németül, még egy mondatot is alig tudnak tisztességesen kinyögni.

Ők jövőre már tanítani fognak gyerekeket németre!

Nem akartam a bölcsész szakokat degradálni, csak emlékszem, mennyire furcsán esett, mikor beszélgettünk, és mondta, hogy totál ki van akadva, mert egy könyvből kellett 15 oldalas kivonatot készítenie.

Nekem pont akkor volt egy A/0-s, meg vagy 15 alkatrészrajz A/1-2-3-4 vegyesen. Nem volt számítógépem, hogy cad-del rajzoljak, hanem szépen ceruzával, majd csőtollal kihúzni.

Plusz nekem volt egy másik szakom is (mérnöktanár), ahol a műszaki tárgyak mellett volt egy rakat "humán" is, némelyikből szigorlat is. Azokra is kellett csinálni beaadandókat. Teljesen szögesen ellentétes gondolkodást vártak el ott. A humán szakok valahogy lágyabbak.

Tehát csak visszás volt, hogy neki az is megterhelő volt.

Nekem hetente kb. 38 órám volt, plusz a rengeteg rajz (gépész). Emellett alkalmanként tudtam takarítást, korrepetálást vállalni. Aki lóvés volt, megvette a rajzokat, annyival több szabadideje volt.

Viszont a volt osztálytársam, aki bölcsész volt, a heti 15 órája mellett, ami teljesen leszívta agyilag (szerinte), nem akart volna még dolgozni is. Meg neki nem is kellett, mert nem szorult rá.

Ki mit bír, vállal.

Mindez '96-'00 között volt, nem most.

Lehet, hogy furán hangzik, egy időben ezzel a dallal kezdődött a napom, és rengeteget segített:

[link]

Nekem az érettségi utáni időszak volt a hibernáció, egészen 3 évvel ezelőttig, ha az IQ-t nézzük...

Meglesz, amit csak akarsz, hidd el! És időt is kapsz rá.

Van, aki megkérdezte, amikor soroltam, az alapszak után mit tervezek még: mikt stresszeled magad tanulással, lehet, meg sem éred a diplomaosztót!

Hát ha a fejemre esik egy tégla, vagy hirtelen kór végez velem, akkor legfeljebb meghalok, de azt akkor boldogan!

Ugyan, hagyd el..

Épp most bőgtem egy hatalmasat, hogy jó jóeszű mérnök létemre végleg meghülyültem. Igen, évek óta nem volt módom elmélyülni semmiben, mert mindig volt valami, és a melóhelyem is olyan volt, hogy pont ezt nem lehetett, mindig csak a felületesség...

Most érzem azt, hogy már elpárolgott az IQ-m, ahogy Villám McQeen mondta volt..

Tanulni akaroooooooook, csak éppen ez már nem úgy megy, mint anno, és nem csak az eszem miatt. Én oda jutottam el, hogy valami nagyon egyszerű dolgot szeretnék nagyon jól csinálni végre, és mindenkit le akarok sz.ni..

És időőőt akarok, ami meg nincs, legalábbis olyan minőségi, amibe normál állapotra tudom magam hozni. De hát egyszer csak vége lesz ennek az időszaknak is.

Megérteni megértem, de én annyira egyáltalán nem vagyok vizuális, hogy inkább a terhelést értem meg belőle. És nagyon tudom tisztelni azokat, akik egy ilyen, számomra misztikus tudományt meg tudnak tanulni.

Nálam nem volt más szak megjelölve, csak másik intézmény... :D

Nekem azért megterhelő most a tanulás, mert amikor felvettek, már éppen kétszer annyi időt éltem le rendszeres tanulás nélkül, mint amennyit anno tanulással. Hiába, csak kopik a szürkeállomány az évek alatt...

Azért mindenkit biztatok, vágjon bele, a többi meg majd kialakul, csak a tanulás iránti elkötelezettség maradjon.

Nézd, a mérnök szakok mindig mások, amióta a világ-világ, és ez közismert, köztudott. Például nálunk elképzelhetetlen lett volna, hogy "otthon vagyunk". Reggel nyolctól délután 4-ig mindig volt óránk, de volt, hogy a hivatalos is este 9-ig tartott. Mentem haza este gyerekkel 11-kor a buszon. És olyan nincs, hogy nem vagy ott, mert egy vizuális tudományt nem lehet otthon megtanulni, minden gyakorlat, és nagyon sok előadás is katalógusos volt, és számolták a létszámot, ha csalást láttak, megnézhetted magad. Ez sem titok. Persze nyilván ebből azért faragtak sokan, de éppen erről írtam, hogy annak ára volt..

Persze, amióta a világ világ dolgoznak egyetem mellett, de nagyon nem mindegy, hogy mi ez az egyetem.

És ez nem beképzeltség, meg lenézés, és nem az következik belőle, hogy valaki kevesebbet, vagy többet ér, nekem alap, hogy mindenkire szükség van a világban, eredetileg én is német bölcsészre készültem, és fel is vettek, csak első helyen a Műegyetem volt megjelölve. Csak egyszerűen egy-egy dolognak a fizikai szükséglete más. Egy hidegburkoló ipari tanulónak még annyi ideje sincs "dolgozni" a suli mellett, mert ugye olyan a tevékenység, hogy nehéz lenne.

Tehát ezért kell mindenkinek a saját szakjából, az ottani tapasztalatokból kiindulni.

Azonkívül nem minden munkahely, lehetőség sem azonos, és az emberek teherbírása, aktuális lelkiállapota sem.

Igazából azt akartam volna kinyögni, hogy szerintem heti 20 óra munka mellett simán lehet bírni.

Sok egyetemista (nappalis) többet is dolgozik hetente. Ha fáradtan is, de bírják.

Sok sikert kívánok az interjún!

Én levelező tagozatos bölcsész vagyok, és nem tudok "korrepetálgatni kicsit".

Nem tanár szakos vagyok, sőt amatőrként sem tudok tanítani. Egyik gyerekem se tud németül, holott én most germanisztikára járok, ahol ugye már alapfeltétel a nyelvtudás, mert németül folyik az oktatás a német nyelvtudományról, a kultúráról, irodalomról stb.

Viszont szerencsére nem vagyok munkahelyhez sem kötve. Itthonról dolgozom, és egyelőre az a baj, hogy nincs elegendő munkám...

Erről még annyit, hogy a 20 órás irodai állás nálunk azt jelentette, hogy a valójában 8 órányi munkát 4 órás bérért próbálják megcsináltatni, alapból 5-6 órát voltam ott. És az irodai meló rohadt fárasztó. Ott is gép előtt ülsz, és rohadtul kell koncentrálni. Hiába nem kell 6 egyetem ahhoz, hogy megrendeld az írószereket, vagy leegyeztess egy időpontot egy ügyféllel, de ha ebben hibázol, akkor viszont nagy leb.ás van, és gáz... Én is meglepődtem, hogy ez milyen nehéz.

Ezzel nem lebeszélni akarlak, csak a saját tapasztalatomat írtam le. Mindenképpen úgy szegődjél el, hogy bármikor otthagyhasd. Nálunk voltak diákmunkások, ők ilyen értelemben tök szabadok voltak, bár hivatalosan sok mindent nem csinálhattak...

Okleveles építészmérnök vagyok. Persze, voltak, akik dolgoztak egyetem mellett. A legtöbben nem kényszerből, hanem hamar ráéreztek a pénz ízére. Nagy különbség volt köztünk. Én tanultam végig, többek között az ő házijukat, statikafeldatukat is csináltuk, mindent, amit tanítottak, igyekeztem komolyan venni, rálátni. Ennek később szakértő mérnökként nagy hasznát vettem. Ők átmentek valahogy, de 4.5. évre képtelenek lettek volna (a legtöbben) egy kéttámaszú tartót beméretezni. Egyvalamihez értettek, jól rajzoltak a számítógéppel. De az én olvasatomban ők nem mérnökök lettek, hanem profi rajzolók.

Ez nem azt jelenti, hogy egyes munkákba, projectmunkákba nem folyik, vagy ne folyjon bele az ember egyetem alatt, hiszen azt kell a reális rálátáshoz, tapasztalathoz, de én az egyetemet elsősorban a klasszikus értelemben vett tanulás terének tartom, legalábbis az első 3-4 évet mindenképpen.

Azon kívül mérnökszak mellett bírni sem olyan egyszerű, itt nem arról van szó, hogy egy bölcsész korrepetálgat egy kicsit. A melóhelyeden ki fognak zsigerelni jó eséllyel.

Aztán persze, ha muszáj, az más, akkor az van.

Nem mindig az van, ez van, vagy az van, hanem az van, hogy ez van.

Ezt meg Te tudod.

Ez rajtad múlik mit bírsz. Tudok olyat aki 2 gyerek mellett gyesen elkezdte a jogot levelezőn és el is végezte. Én lehet, hogy nappalin sem tudnám elvégezni, nem nekem való a sok s*ggelés.

Neked kell érezni, hogy mit bírsz el.

Lehet hát. Nem sétagalopp és nem is leányálom, de meg lehet, meg kell csinálni.

Munka, gyerek, család mellett csináltam.

Szerintem lehet bírni.

Én teljes munkaidőben dolgoztam és már volt férjem és gyerekem is (kicsi).

Persze, fárasztó....

Igen, lehet - család és munka mellett is, csak nagyon nehéz :-)

Ha elsőéves vagy, gondolom, hogy család még nincs, és nappalira jársz.

Érdemes lenne a heti 20 órás munkaidő beosztást lefixálni, hogy az óráidat ne zavarja.