Mit tennél ha az elsős gyereked nem akarna iskolába menni? (beszélgetés)

Jézusom!

Engem az egyetemen utált egy tanár. Csak, mert vizsgadrukkos voltam. Az volt az indok, hogy nem tudom előadni, a tételt. Meg, hogy menjek szerepjátékos tanfolyamra. Kösz! Miből? Ki is rúgtak miatta, hiába volt 4-es átlagom. Nyilván, ha pénzes lettem volna nem bánik így velem

Jézusom!

Engem középsuliban (nem csak engem azért utált egy belgyógyász doki (eü-ben orvosok tartják a szakmai elméletet), mert betanított munkás szüleim voltak, és ez a naplóban szerepelt. Nem tudtam nála 2-nél jobb dogát írni, bárhogy bevágtam az össz. betegség okát, tünetét, szövődményét, hibátlanul tudtam mindent, de moindig volt hiányjel, és mindig 2-es volt a dogám, bezzeg az orvos szülők gyerekei mindig 5-öst írtak, velük másképp is beszélt.

Sziasztok!

Teljesen igazad van, én sem értek egyet azzal, hogy a gyerek előtt "alázzunk meg" egy tanárt, egyáltalán egy felnőtt embert, vagy bárkit, igyekeztem is mindig eszerint észt osztani a lányomnak, ha pl. szid egy tanárt, de azért az sem jó, ha mindig a tanárt védem, mert akkor a gyerek bizalmát veszítem el, nem fog nekem mesélni semmit.

Nos az óvodai esetre visszatérve pedig. Volt is baja a gyereknek, mint írtam, észre is vettem, de a gyerek (ezt is írtam) azzal magyarázta, nem szeret oviba járni, engem nagyon szeret, és vár már, ezért sírdogál utánam. És én elhittem, hiszen nagyon szoros volt gyes alatt is a viszonyunk, csak ketten voltunk egymásnak, nem volt tehát nehéz elhinnem, hogy hiányzom neki, és nehezen szokja meg az óvodában töltött időt. Én meg mindig loholtam a buszhoz, hogy időben odaérjek. Majd amikor a később született fiam lett ovis, és én meglátta a lányom a folyosón a volt óvó nénijét, és azt mondta, Jézusom, ott az Erika néni (szájhúzva), és rákérdeztem, mi bajod van vele, azt hittem szeretted, akkor bukott ki belőle mindez, de teljesen félvállról mesélte el, gondolom, ekkor már nem érdekelte. Visszagondolva, (ez tuti igaz, a lányom akkor még nem volt vetítős, ma már sajna előfordul) attól félhetett, hogy én szólok az óvónéninek, tudod, én is féltem kiskoromban, amikor a tesóimra "árulkodtam", mindig kaptam érte. Én így ismerem a lányomat. De nem jártam el jól, hogy ebbe a válaszba beletörődtem, fogadó órta keretében igen is el kellett volna erről beszélgetnem az óvónénivel, de szerintem csak annyit mondtak volna, amit a jellemére mindig mondtak: olyan kis édes nyuszi, olyan kis visszahúzódó.

Tudni kell a történethez, mindig mindkét gyerkőcömnél érdeklődöm folyamatosan, mi volt a kaja, mi volt oviban suliban, és az óvónénik, új tanárnénik aranyosak, és te is rendesen viselkedsz stb., a szokásos, és a lányom sosem mondta, hogy baja lenne, csak annyit, hogy nem szereti az Erika nénit. Miért? Mert nem olyan aranyos, mint a Klári néni és ennyi volt. Mindig faggattam, hogy de miért. Semmi, csak szigorúbb.

De a vetítésről jutott eszembe: Egyszer a fiam azt mondta kb. 3,5 évesen, hogy:

-Jajj, nem akarok holnap oviba menni, Judit néni lesz reggel.

-És, mi bajod Judit nénivel? Hát anya (nagy sóhaj) ne beszéljünk erről.Kinyögte, hogy őt megverte Judit néni. Páni félelem, mert egy nagyon jópofa, virgonc, fantasztikusan jófej óvónéni, 3 gyerek anyja ként is egy nagy gyerek, iszonyat jófej, mi szülők imádtuk. Persze a fiamról sem tudtam, hogy ilyen hülyeségeket kitalál, nem volt jellemző rá, addig még nem igazán vettem észre tőle ilyet. Elbeszélgettünk a 2 óvónéni, szegény Judit majdenm sírt, de még fél év múlva is ezt emlegette, annyira bántotta.

Szóval igen, ilyen is van.

Ez nem semmi.Pedig ilyet a pedagógusok nem tehetnek.Én sosem voltam ennyire jó viszonyban senkivel.Ennyire meredek dolgok nálunk nem történtek.Viszont a fiamnál volt 1-2 dolog.

Elsőben év közepén kapott egy osztályfőnöki figyelmeztetést amin nagyon felháborodtam.Azt írták be, tisztelt szülők gyermekük az iskolai rendszabályokat rendszeresen megszegi ezért osztf.figyelmeztetésben részesítem.Na tudtam én, h a kisfiam nem egy angyal de első év közepén ilyet beírni!Olyanokat csinált, h beszélgetett órán, mikor mentek le a tornaterembe ő a folyosón nekifutásból térdencsószva landolt az öltöző előtt és stb.Tehát nem gondolom, h ezek borzasztó nagy bűnök csak gondolom rajtuk még tudnak uralkodni.Nos én is visszaírtam ráadásul a tájékoztatóba.Annál is inkább mert az akkor 7-es lányom mesélt 1-2 cifra dolgot.Azt írtam, h lehet ezt egy első osztályos gyereknek beírni?Beírják annak a 8-nak is aki belekakál a szemeteskosárba?

Persze ez is végigjárta a tanárit és másnap a lányomat vették elő miért mondta el.Többet nem kapott osztfőnökit.Volt még egy a rajztanárral is amihez be kellett mennem.Azóta vele sem volt gond.

Köszi a választ, aki úgy gondolja, én egy zsémbes szülő vagyok, kérem, az is írjon, mert előfordulhat, hogy így van, csak én nem veszem észre, és sokat segítene nekem.

Én egyszer "mondtam meg" a magamét úgy igazán, amikor beírtam valami fontos kérdést a lányom üzijébe (azt mondta szülőin, ne szaladgáljanak be a szülők minden ökörséggel, erre való az üzenő, levelezzünk. Oké, ezzel nincs baj), 1 hétig nem jött válasz, pedig a lányom odavitte megmutatni. Majd amikor eltelt még pár nap, beszedte az ellenőrzőt, az irományom alá írt valamit (minden gyereknek valami ebédbefizetést vagy nem emlékszem már), na akkor nem bírtam tovább, hiszen szülőin azt kérte, figyeljük az üzenőt, és írjuk alá stb. Mivel a gyerek az orra alá dugta, és semmi, írtam neki pár sort, hogy elnézést, hogy személyesen be kellett jönnöm, örülnék, hogy ha tőlem elvárja, ő is megtisztelne a válasszal stb., de most én dugtam az orra alá, és amíg elolvasta, kérdőn néztem rá. Felállt, nagyon lassan ledöbbenve -hülye ez a nő tekintettel-odavitte a napközis tanárnéninek, majd egymásra néztek csodálkozó tekintettel, de aztán megbeszéltük.Egyébként tegező viszonyban voltunk, és gyakran beszélgettünk mint valami távoli barátnők, és azt vettem észre, ez nem jó. Óvónőm is volt olyan, akivel teljesen jóban voltunk, szerintem rá mondhatom, hogy bár 20 évvel volt idősebb nálam, a barátnőm volt. Ha ő volt a délutános óvónéni, a lányom egy padon ült az udvaron, és pityergett. Kérdésemre csak annyit mondott, nagyon szeret, és várt már. Ez a nő egyáltalán nem tudta, és nem is igen akarta a gyerekeket lekötni, inkább az apukákat (50-es)Teljesen ledöbbentem, amikor a lányom már iskolába járt, másodikos volt, csak akkor mondta el, miket csinált vele ez az óvónéni, pl. zuhany alá vitte pityergésért (sosem bömbölt, vagy hisztizett, csak félrevonulva csöndesen sírt, ez tuti), ugyanezért sarokban térdeltette, és bennem nem bízott annyira a lányom, hogy ezt elmondja..vagy nem tudom. Amikor megkérdeztem, miért nem mondta ezt nekem akkor, amikor ovis volt, azt mondta, szerinte mondta, de már nem emlékszik. Szerencsére nem hagyott benne mély nyomokat, csak utálkozik, ha meglátja most (8-os), amikor a fiamért megyünk az oviba.

Nem semmi.

Nem vagy hülye sajna vannak ilyenek.

A mi sulink is olyan, h ők az alázatot, tiszteletet elvárják viszont nincs viszonozva és az nem ugy működik, h csak kapunk és nem adunk.

A lányom alsós tanítónője is ilyen.Én köszönök és más is sőt a gyerekek is panaszkodtak, h nekik sem köszön vissza.Sőt volt olyan amikor a gyerekek a folyosón már nem is köszöntek neki, de azt bezzeg észrevette, megmondta a felsős osztfőnöküknek és fejmosást kaptak érte.Gyönyörű de magát minősíti.Én már nem köszönök neki.

Szóval én sem balhézom de kijárom az igazam és én azt vettem észre először neheztelnek de utána kicsit tartanak tőllem és én ennek örülök.

Nekem is muszáj elmesélnem 1-2 esetet, amikor nagyon kibuktam a lányom ofőjére. Védelmére szóljon, nyugdíjig hátra volt 2 éve, bár igen stramm kis nő, szeretnék én így kinézni majd nyugdíj előtt, nade ez nem függ össze a szellemi kapacitással. Én is feledékeny vagyok gyakran, szóval ennek tudtam be, nem is balhéztam, de nagyon sok hasonló dolga volt, és néha nem bírtam tovább sem én, sem más szülő.

Ti mit tettetek volna? :

Lányom 4.-es volt, szerintem már nem volt olyan kicsi, ekkor már 2. éve nem irattam napközibe, ebéd után haza jöhetett, mert gyesen voltam a fiammal. Történt egyszer, hogy hiába vártam, nem jött. Fél óra után már elég ideges voltam, székre állva lestem a konyha ablakban, a fiam meg aludt, pici volt még. 1 óra elteltével felébreszettem a fiamat, és elég otthonias szerkóban smink nélkül (ezen akkor nem járt az eszem) berongyoltam a suliba, ne tudjátok meg, hogy nézhettem ki. Na erre a miértre pont nem gondoltam volna: Valamiért hiányzott a napközis tanár, és a lányom oszt.fője beugrott a napközi kezdésre, ő nem engedte haza a lányomat, vitatkozott Grétivel, hogy márpedig ő napközis, és kész. A gyerek sírt, hogy az anyja le fogja szidni, de egyikőjüknek sem volt annyi esze, hogy kinyissa az üzenőfüzet elejét, ahová ez a tanárnő már 4. éve iratta be velük minden év elején, hogy napközis -e a gyerek, ki viheti haza és ki nem, ill. önállóan haza mehet -e. Irtó dühös voltam, hogy ezt így meg kellett éljem, elég pánikoló típus vagyok, de tanárnő akkor már nem volt ott, lányom meg könyörgött, ne balhézzak, mert nem akart pikkelést. Pedig én sem szoktam balhézni, csak szép csendesen elbeszélgetni, mint pl. amikor 2 vonattal (1 óra) korábban érkeztek az állatkertből, mint amit a szülőknek az üzibe beiratott, mi tök véletlenül jártunk arra a párommal, így hívtunk fel mi egy pár szülőt, akinek tudtuk a számát, hogy gyertek ki az állomásra, itt vannak a gyerekek, korábban jöttek.

Másnap tudtam meg pletyi alapján, a többi gyereket visszavitte a suliba, a szülők kimentek a megbeszélt vonathoz, majd mivel a gyerkők nem voltak ott, felhívták a tanárnőt, aki nagggyon leszúrta őket, hogy lenne jobb dolga is, mint babysitterkedni. Azt mondta, ez a vonat volt megbeszélve. És tényleg ilyen volt. Ha nem is volt igaza, úgy tudott téged szemmel verni, és saját magát meggyőzte, hogy igaza van. Hú, de sok hasonlót tudnék róla mesélni. Egyfolytában jutnak eszembe a húzásai, nem csak velem kapcsolatban, hanem amit más szülők is meséltek. Egyébként más baj nem volt vele, de ha kavart, annak ittuk a levét rendesen. Na, ezzel csak azt akartam mondani, hogy ők is emberek.

Ja, a lányom mostani ofője (őt sajna minden szülő... nem szereti) nem ismert még, amikor újonnan "kaptuk" őt 5.-ben, hiszen egyetlen szülőin találkoztunk. Én mentem ebédet befizetni, ráköszöntem mosolyogva a folyosón, és leesett az állam, mert nem köszönt vissza, biztos jártatok már így: Köszöntök és néznek rád hülyén! A folyosón kis papírok hirdetik: -Tiszteljük meg egymást a köszönéssel (esküszöm így van)

Legközelebb még egyszer előfordult ez így: De ő az az ofő, aki minden szülőin elmondja, hogy köszönjünk egymásnak, hiszen mi adjuk a példát a gyerek elé. És úgy pofán tudnám vágni ilyenkor...csak képletesen.

Most én hülye szülő vagyok? De őszintén!!!

Nem dehogy, nem így értettem.

Nincs nekem bajom a pedagógusokkal és persze, h a szülők sem szentek.Viszont az iskola nem egy nyíltnapból áll.Idő kell amíg a tanárok ki ismerik a gyerekeket és próbálnak az ő szintjeikhez alkalmazkodni.Már ha próbálnak mert nekem viszont az a tapasztalatom egyre inkább elvárják, h felvegyék a szélmalomharcot az iskolával sőt nem látom az iskolákban a gyerekközpontuságot hanem mind inkább eszköznek használják őket a saját csillogásukra és ez által sok gyerekben követnek el személyiség rombolást.Na és ez az amit én nem szoktam hagyni.

De gondolom ez nem a pedagógus hibája hanem a mostani oktatási rendszer követeli tőllük is.

Én nem vagyok balhés szülő és soha nem beszélek gyerekeimnek az iskola a pedagógusok ellen viszont résen vagyok, figyelek és ha valamit nem tartok helyesnek kijárom az igazamat.

Mondok egy példát.

A múlthéten tőrtént, a fiam és még a fél osztály gondolom nem figyelt órán vagy elfelejtették és nem húzták alá, h házi feladat.Ezért a tanítónő kitépte a füzetéből az egész lapot (2 oldal teleírva)és azt mondta másoljátok át.

Na ezt én nem tartom jó pedagógus hozzáállásnak.

Nem mondtam, sőt azt mondtam akkor ezt át kell másolni de a gyerek csak a hibát másolta le én pedig nem kényszerítettem mert igazat adtam neki.Én sem tettem volna mert szerintem megalázó.

Szóval én hasonlókra értem, h nem kell mindig szótfogadni a tanítónéninek mert a gyerekek kicsi érző emberek egyéniséggel és nem szabad hagyni, h ezt elnyomják.

Bizony sok szülő ugy gondolja a pedagógus egy szent és sérthetetlen és sajkolják a gyerekbe a tanítónéninek szót kell fogadni, azt csináld amit mond stb.Pedig sajnos szét tudják rombolni egy gyerek személyiségét rendesen.

Az én lányom is tánctagozatos iskolába járt.Azért adtam oda mert pici korától nagyon szeretett táncikálni,zokszó nélkül fel is vették .A 8 év alatt a tánctanároknak sikerült vele egy életre megutáltatni a táncot gondolom hasonló beszólásokkal.

Már a másodiknál rutinosabb vagyok és ha valamit észreveszek ugrok és utánajárok.

Nekem másodikos a kislányom, de új napközis tanítónénit kaptak. Nem nagyon kedveli, mert úgy érzi, nem dícséri őket eleget. A tavalyi tanítónéni nagyon sokat jutalmazta őket. Ennyi elég ahhoz, hogy ne akarjon napközibe járni. A lányom kitűnő tanuló, de még így is zavarja a jutalmazás elmaradása. Az elsősöknek még "babusgatásra" van szükségük, hiszen az oviban is ezt kapták. Szerintem is két ok küzül az egyik lehet: vagy a tanítónéni vagy az osztálytársak viselkedése a kisfiúval szemben. Mindenképpen meg kell tudni, minél előbb. Elsőben a kislányom is gyakran fájdította a fejét, ha nem akart suliba menni, de nálunk bejött a gyengéd szigor: kötelező, akkor is ha nem szeretnénk. Ezt elfogadta, és többet nem fájdította a fejét. Tudta, hogy úgy is hiába. Mindig megszeretgettem, és mondtam, hogy majd elmúlik, de a suli az kötelező.

Mindenképpen csak az anyukája tud segíteni, de azt hiszem pár héten belül megoldódnak ezek a gondok.

Igen, erre gondoltam én is, lányomnak a suliban mondta simán a tanár (farsangra készültek, táncikáltak), hogy "Gréta te béna vagy, állj a hátsó sorba". Én nem vagyok pedagógus, mégcsak diplomám sincs, de azt hiszem, annyi eszem van, hogy én nem tipornám így egy gyerek lelkét, és nem aláznám meg mások előtt! És még mennyi hasonlót tudnék mesélni!

Hülyén hangzik, de némelyik tanárnak simán elmenne 1-2 illemtan óra túlzás nélkül, a házunk tele van tanárokkal, bőven ismerem őket! A kivételnek tisztelet, velük is gyakran találkozom azért!

Pont hasonló dolog történt velünk is elsőben.

Az én kisfiam sem szeretett és nem is tudott rajzolni,ennek ellenére én buta beadtam rajztagozatra mivel nálunk a környéken más lehetőség nem nagyon volt.Pont ilyen nem akarok rajzolni, nem csinálom a feladatot illetve magatartásbeli problémák voltak vele is.Aztán egyszer bementem a rajztanítónénihez aki egy fiatal gyerek nélküli karrierista hölgy volt és egyből azzal indított, h ő itt meg itt diplomált, dolgozott és az én gyerekemet már ugy állította fel mintha valami súlyos eset lenne.Mérges lettem, elővettem az ovis rajzait és mondtam nézze meg, h 3 hónap alatt mennyit fejlődött.Rá sem nézett még mindig érvelt magasról a diplomájával, mire dühös lettem és azt mondtam.Ezt értem de önnek van gyereke? Válasz nincs.És szeptembertől hányszor dícsérte meg a gyereket?Válasz lesütött szemmel nem tudom.De én tudom, egyszersem.És hányszor szidta le?Nem tudja.De én igen, minden órán leszidja.

Erre ő, minek dícsérje meg ha nem szépen rajzol?

Na erre már tényleg eldurrant az agyam és mondtam neki.Egy pedagógus, h mondhat ilyet?Mégis mit tanítottak önnek ezen a főiskolán?Mennyit foglalkozott gyerekekkel?Tudnia kéne, h egy gyerek fejlődését nem a többiekéhez kell viszonyítani hanem önmagához képest, márpedig magához képest sokat fejlődött és ne akarjon Pikasszót faragni belőle mert ugy sem lesz mivel nem szeret rajzolni és csupán azért hoztam ide mert a közelben nincs más, és csinálhatja ahogy jónak látja viszont ha rám hallgat néha megdícséri és rámosolyog, higyje el önnek lesz könnyebb.A hölgyike azóta nem köszön, a fejét is elfordítja viszont a gyereket dícséri, matricákkal jutalmazza, elnézi ha nem fejezi be a rajzot(de azóta meg is csinálja)szóval nincs már vele probléma, igaz rajzból 3-as de ki bánja.

Lehet ilyen egész pici az ok náluk is.

Meg kell beszélni a tanárral és ha ugy érzi a tanár elnyomja a gyereket vagy nem megfelelően áll hozzá csak nyugodtan harcoljon a gyerekért az igazságért tüzön-vizen át.

Bár szerintem ez még nagyon az eleje, fog változni.

Így van,teljesen egyet értek.A legvalószínűbb,hogy ez csak akezdeti dolog.Persze azért szerintem érdeklődjenek utána a tanárnénitől,és persze a gyerektől,hogy nem érte-e valami féle sérelem.Mert ha atermészete is zárkózottabb,szorongós fajta,akkor különösen érzékeny erre is.A legfontosabb,hogy a szülők és agyerek között maximális legyen a bizalom,hogy el tudjon otthon mondani mindent.

Ha nem megy,ahhaz talán érdemes segítséget kérni.