Hogyan reagálnál, ha 21-22 éves gyereked el akarna költözni csak az önállósodás miatt, ha anyagilag nem is jönne ki jobban? (beszélgetés)

Mivel nekem is ez a tervem hogy kicsit világot lássak, mert 21 éve ugyanabban a városban lakok, már van egy szakmám , nemsokára diplomám is lesz , testvérkémnek(26) meg az érettségijén kívül nincs még semmije csak egy jól kereső palija mégis tanulhat levelezőn munka nélkül költségesen és már kezdetektől Pestre mehetett ugyanolyan vagy rosszabb anyagi helyzetünkben , én is megérdemlem az esélyt hogy máshol lakhassak kicsit hogy önállósodjam.

Tudom ez most senkit nem izgatott :D Csak kijött belőlem Bocsi :D Amúgy TÁMOGATNÁM! DE (!) kérd azért számon hogy minden jól megy-e és nem csak bulizik világba meg cseszi el a lehetőségeket, lóg meg ilyenek :)

büszke lennék, támogátnám, segíteném, persze közben a szívem szakadna meg.

mindenképp biztosítanám róla, hogy bármi van, az ajtóm nyitva áll előtte.

ez az élet rendje.

Sok sikert hozzá :D

Menj. Ez az élet rendje.

Ha a szüleid, nagyon nem akarják, kérdezd meg tőlük,ők mikor lettek önállóak?

Szia!

Én 19 éves voltam, amikor elköltöztem. Jó volt otthon mindenkivel a viszony, elfértünk bőven. Ezzel együtt nem bántam meg az elköltözést. Én a helyedben megpróbálnám és ahogy sokan írják itt, ha nem megy, akkor még mindig visszamehetsz.

Én már 19 évesen elköltöztem otthonról, egy másik országba, ahol senkit nem ismertem, s megálltam a helyem...

Normális dolog, hogy egy idő után önállóan akarja az életét élni a gyerek..El kell engedni...

Én örülnék, mert ez a természetes. Élvezem, hogy sok gyerekem van, imádom a nagy családom, de épp ennyire imádni fogom, amikor a párommal újra kettesben leszünk. Szerintem sok anya ezért nem akarja elengedni a gyerekét, amíg nem muszáj, mert mi a fenét kezd akkor kettecskén a férjével?

Ha már lesz egy férfi, akkor muszáj, de addig ilyen indokkal szépen vissza lehet kicsit tartani az elkerülhetetlent.

Ha egyszem gyerek vagy, akkor valószínűleg nehezebb, de ha érzed a késztetést, akkor bizony jobb, ha mész a magad útján, akkor is, ha az anyukádnak először nehéz. De felnőtt ember, majd tovább fog lépni és kialakítja az új életet, amiben Te már nem laksz benne. :-)

Szerintem ez lenne a normális, hogy a fiatalok, 20-25 évesen elköltöznek otthonról. A lányom 15 éves, egyre közelebb van nálunk is ez az idő, iszonyatosan félek is tőle, de a gyereknek előbb-utóbb le kell válnia a szüleiről.

Anyagilag biztos rosszabb, de szuper érzés, ha a magad ura vagy, és ezt így önállóan tudod megtapasztalni a legjobban. Sok sikert hozzá, remélem a szüleid is megértőek lesznek.

Ennyi idősen felnőtt ember. Úgy rendezi be az életét, ahogy akarja.

Normális neveltetést kell adni és nem utólag ajvékolni, hogy hülyeségeket csinál.

Büszke lennék rá. Azért elmondanám neki, hogy ha nem úgy alakul a dolog, bármikor visszajöhet, mert számíthat rám.

Persze nehéz lenne, de örülnék neki, hogy már felnőtt. :)

Azt hittem ezt szülő kérdezi:)

Figyelj ha úgy érzed, egyedül is tudsz boldogulni, hajrá!

Sok sikert!

El kell engedni!

minél tovább él egy gyerek az anyja szoknyája mellett, annál tunyábbá válik.

Én 18 éves korom után elköltöztem, ma már úgy érzem így volt a helyes.

Sok mindent megtapasztaltam a saját bőrömön, ezeket a dolgokat egy szülő úgy sem tudja megtanítani...

Légy büszke a gyerekedre és adj meg neki minden segítséget.

Sok szülőnek nehéz az elengedés---de megéri.

Nekem se akarták észrevenni, hogy felnőttem. Már 6 éve jártam valakivel, jóformán azért is könyörögnöm kellett 23 évesen, hogy néha nála alhassak. Aztán terhes lettem, nagyon örültünk, és sarkunkra álltunk, hogy márpedig nem vagyunk már gyerekek... Hát akkor nagy balhé volt. stb.. Azóta már 3 gyerekem van, sulit is befejeztem, nagyszülők imádják a gyerekeket.

Utólag ők kértek bocsánatot, hogy de jó, hogy nem 100 évesen lettek nagyszülők, és igazából csak nem vették észre, hogy felnőttünk.

Utólag meg tudom érteni őket. A nagylányom "most" született. Ez a most 8 éve volt. Ez szinte egy pillanat. A minap gondoltam bele, hogy még egyszer ennyi idő, és majd esetleg a barátjánál akar aludni, sőt, talán elköltözni... Nehéz ezt felnőttként követni. Ezért - persze csak normális mértékig - kell "gyerekként" vállalni konfliktusokat a szülőkkel, pont a normális élet miatt.

Utána meg panaszkodnak, hogy a 35 éves fiacskám otthon van még, jaj jaj. Persze, mert amikor jött volna a normális önállósodási ösztön, akkor nem hagyták..

Ettől még aztán mi is laktunk együtt tényleg anyagi okokból, de az már más tészta..

Ennyi évesen jóesetben is távol él a szüleitől, hisz egyetemre jár. Mondom jó esetben.

Szóval menjen sak ez az élet rendje.

Támogatlak,hisz ez az élet rendje'DE!:

Én szüleim válása miatt 14 évrsen kezdtem az élet keserves ,de önálló kenyerét enni..Megtanultam sok könny árán felnött ember lenni.Késöbb nemis okozott problémát eligazodnom a világban.

Tehát jól gondold meg! Mennyire éri meg.És nefeledd szeretetedről biztosítani drága szüleid.Bár nekem lettek volna ilyenek.

Sok sikert:-)