Mit gondoltok? Mekkora esélyem van a babára? (beszélgetés)

Én úgy érzem, h a három évből a második görcsölős volt, utána nem foglalkoztunk vele, én szó szerint tettem már rá, h most összejön-e vagy sem, nem érdekelt. Nem is foglalkoztam vele, tehát nem görcsöltem rá. Számítottam minden hónapban arra, h megjön és slussz-passz. Most meg már vágyom rá és a férjem is, ami nagy szó, h ki is fejezi, mert egy időben a fejéhez vágtam, h ő biztos nem is akarja, mert nem beszéltünk róla, csak tudomásul vettük a tényeket mindig, h most sem jött össze.

Lehet, h lelkileg nem voltunk felkészülve rá, de most már úgy érezzük, h NAGYON. :-)

Annó, mikor még kamasz voltam, egyszer tettem egy olyan kijelentést anyukámnak, h ha én férjhez megyek, még nem szeretnék rögtön babát, csak 2-3 év múlva, addig még baba nélkül szeretném élvezni az életet. Majd megismertem a férjemet és 10 évre rá már másképp is gondoltam a dolgokat. Összeházasodtunk és azóta várjuk a csodát. Lehet, h a 3 év most telik le? :-)

Sziasztok!

Türelmetlen vagyok, ezért írok. :-)

Nagyvonalakban: babát szeretnénk. Már három éve. Minden rendben van velem is és a férjemmel is. Elkezdtünk akupunktúrára járni ez ügyben, ugyanis nem szeretnénk se lombikot, se hasonló beavatkozásokat. Csak természetesen.

7 alkalommal voltam már kezelésen és amit sikerült elérnünk eddig, h rövidebb és fájdalommentes lett a menzesz ideje. :-) :-) :-) Ezt is nagy haladásnak tartom és nagyon köszönöm az orvosomnak!!! :-)

Most pedig a barnázásom is elmúlt, ami előtte egy héttel már jelentkezett. Illetve eddig még nincs semmi és csüt-péntekre NEM várom. Igen, azt írtam, h nincs semmi bajom, akkor miért barnázgatok-vérezgetek előtte, kérdezhetnétek. Az 5. doki után feladtam ezt a dolgot, nem érdekel...mindenki szerint természetes, ettől teherbe eshetek...szerintem nem okés, de a tudomány megmagyarázza. Túl vagyok ezer vizsgálaton és vérvételen...nem találtak semmi rendelleneset. Sőt, tankönyv szerinti vagyok. A férjem úgyszintén. :-) Csak próbálkozzunk. :-) Így kerültünk a természetgyógyászat felé jobban, az akupunktúra felé. Az orvosom szerint meg lesz a baba, egészségesek vagyunk. És most nem barnázok, pedig felkészültem már rá, szinte vártam, mikor kenem magam össze. És még NEM. :-) És úgy is érzem, h nem fog megjönni. Igaz, h mikor a 22 napon voltam, volt vmi sötétebb vmi reggelre, de azóta semmi. Peteéréskor pedig két napig fájt szó szerint a mellem és nagyobb is volt. Azóta nem fáj, viszont úgy érzem, h nagyobbak, mint voltak. Ezt a férjem is beismeri. :-)

Szóval nagyon BÍZOM a JÓ Istenben, h nekünk is megadja ezt a kegyelmet, h szülők lehetünk.

7. vagy sokadik érzékem azt súgja, h baba készülődik a pocimban.

Tudom, h nem lehet erre mit mondani, pusztán most jó érzés volt kiírni magamból a gondolataimat. Péntekig reménykedhetek, utána teszteljek stb... ismerős már sajnos a menet...

Esetleg vkinek hasonló tapasztalata volt már? És elnézést kérek a "rövidségért". :-) Szép napot az olvasóknak! :-)