Mit gondoltok arról, aki másnak adja a kutyáját? (beszélgetés)
Az ilyen ember az én szememben, lelketlen.
kizarolag az illeto maganugye.
mèg mindèg jobb minntha kitenèk az utcàra ès kobor àllat lenne belölük
lehet mashova koltozott/pl lakotelepre es oda nem akarta vinni ami ertheto.
Én nem tudnám a kutyijaimat másnak adni. Számomra ők családtagok.... Persze van olyan helyzet, amikor csak ez a megoldás marad. És ha azt nézzük, sokkal jobb, mintha kitennék az útszélére...
Szinte hihetetlen, mennyire emlékeznek a kutyák. Édesanyám 6 éve nincs velünk, de előfordul, hogy hasonló formájú hölgyhöz még mindig odarohan. Ha volt menyemhez hasonló alkatút lát, szintén "ismerős"-ként üdvözli. Igen idős már a kutyácskám, valószínű nem lát jól, csak alakzatot ismer fel.
Sok tévhit van az állatokrol, mert éppen nem úgy viszonyulnak az akaratunkhoz ahogy mi akarjuk
[link]
Én a malackákat imádom. ha olyan körülményeim lettek volna, biztos tartottam volna egy hobbi malacot
[link]
Szerintem sem. pl. az sem igaz, hogy a macskát csaka kaja érdekli és nemk az emberhez kötődik. Evése után is oda fekszik hozzánk ha valahova kiülünk az udvarra vagy a kertben csinálunk valamit ,és órákig képes őrizni minket.
ez mindenkinek a magan ugye.
Teljesen átérzem. Cecilke mondom gyakorlatilag tesó volt. Marci a fekete parducom 2 éve hagyott itt minket egy trombózis miatt.a kezeim között ment el fel akarta hogy vegyem. Tudta mi jön és a nyakamba mászott elbúcsúzni aztán lélegzett párat még és csend. Még most is könnybe lábad a szemem. Még apukám is annyira megviselte hogy sírt soha életembe nem láttam sírni. Még a szülei halálakor sem...
hát az enyém 3 macskát is kitesz :) azt mondták, h majd ha ivartalanítva lesz, mennyire lenyugszik, hogy megváltozik. A francokat! :) Ugyan olyan eleven, mint volt a műtét előtt :)
igen :) Olyan radarja van, h elképesztő :) Pedig az emberek legnagyobb része azt gondolja, h ez kizárólag a kutyák erénye :) Nagyot tévednek :)
Mili kutyusomat a mai napig gyászolom pedig több,kint egy éve, hogy meghalt. Pont holnap lenne 15 éves.
Boszi is hiányzik, fáj, hogy nincs velem. Eltűnt, a szívem reménykedik, hogy talán él , de az eszemmel tudom, hogy meghalt, hazajött volna. És abban is biztos vagyok, hogy a tapló
szomszédom keze van benne. Engedte a kutyájának, hogy kinyírja. Egyet a saját kertünkben nyírt ki, Mocsikát , Pandát sikerült kimenekítenünk, súlyosan megsérült. Még neki állt feljebb. Megpaskolta kutyát érte. (Ez ugye dicséret egy kutyánál)
Jaj Mocsika is annyira aranyos cica volt. :(
Nekem is két cicám van egy fekete-fehér, őt Pandának hívják és egy fehér fekete foltos , az egyik foltja szabályos szív alakú. Őt Szívecskének hívják. Este rajtam szokott aludni :D
Azt Te csak hiszed, hogy nem lesznek depresssziósak!
Az enyémek is meghalnának! Évekkel ezelőtt unokatestvér találkozót szerveztek a rokonok. Anyámmal itthon maradt Maradt Mili 3-an meg elmentünk. Amíg hazanem jöttünk nem evett és nem ivott, egy napig.
Nekem is családtagok a kutyák,úgyhogy inkább meghalnék, minthogy megváljak tőlük.
Én úgy sajnálom, hogy az enyém már nem játszik. Nyugdíjas :)
Ember és állat között az a nagy különbség, hogy az állatot feltétel nélkül tudod szeretni, akár egy gyereket, mert nincs benne gonoszság, rosszindulat. A felnőttet - legyen az nagymama, nagypapa, anya, apa, akárki - azért szereted, mert jó hozzád, mert kiérdemli a szeretetet. Miért szomorkodna valaki bármelyik rokona halálakor olyan borzasztóan, ha az az illető egész életében egy szarházi volt?
Nekem az egyik nagyim elvesztése rettenetes fájdalmat okozott, millió csodás gyerekkori emlékem van van vele, még néha a lakása illatát is érzem az orromban... imádtam őt! A nagypapámé szinte meg sem rendített, mert gonosz, agresszív ember volt, sose szeretett engem. Akkor én biztosan rossz ember vagyok ...
egyébként meg nem azt írtam hogy ugyanúgy hanem ugyanaddig... nem ugyanaz.. értelmező olvasás drága...
a gyász megélése volt ugyanolyan. persze ember és állat más. de nyilván a nagyim máshogy szerettem. ez a macska meg mintha a testvérem lett volna. vele nőttem fel. egy 16 éves testvért elvesztettem. nekem ilyen érzés volt.
szánalmas? lehet, de mivel nekem nincs családom így az állataim a család...
Semmi probléma az ilyen döntéssel.
Inkább így, minthogy valahol ki legyenek dobva, kötve, zsákban, stb.
Persze érzô lények, érezni fogjak a különbséget.
Depressziósak azért nem lesznek.
Hú, azért egy macska és egy nagyi elvesztését összehasonlítani elég durva, és egyben szánalmas is. Nagyon szégyellném magam, ha a kettő közé egyenlőséget tudnék rakni. Mármint nem, de akkor nem szeretném igazán a nagyimat. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy állatot nem lehet nagyon sajnálni, ha elpusztul, de azért mégis...
és ami a durva hogy nemcsak a hangot hallja meg hanem ki tuja szűrni hogy valóban Ő az. akármilyen zajra nem futnak oda. volt egy perzsánk gyerekkoromban, ezt csinálta pedig 3. emeleten laktunk és ott visított az ajtóba ha jött haza anyu vagy apu
az enyém is pont úgy viselkedik, mintha a gyerekem lenne :) Be nem áll a szája, mindent elmond a maga macska nyelvén :) ha a délutáni szundiból felébred, és éppen nem lát minket, kegyetlen sírós hangú vértyogásba kezd, mint a szeparációs szorongó gyerek :) Addig, míg valamelyikőnk nem szól hozzá, h itt vagyunk :) Akkor meg szalad szájában a kedvenc plüss egerével :) hozza az ajándékot :D Páromba is, mintha szerelmes lenne :) Jön haza, a macska már az ajtóban ülve várja :) Pedig nem megszokott időről van szó, mert párom itthonról dolgozik, csak bringázni, boltba stb jár el itthonról. De hihetetlen, h már a lépcsőházból, számomra hallhatatlan, beszűrődő lépéshangok alapján ő már szalad a gazdi elé :)
*hazajöttem
Nem tudok írni, bocsi
:)
Egy hétig kórházban voltam, nem jött elő, pedig itthon volt a férjem, gyerekem. Amint hazajöttek, 2 perc múlva az ajtóban állt.
Nekem volt két aranyhörcsögöm (egy házaspár) - hihetetlenek voltak. Úgy bőgtem, mikor meghalt a lányhöri, mint a kishülye... a másik persze utána halt bánatában. A mai napig nézegetem a fényképeket róluk. Utána is voltak hörcsögeim, őket is szerettem, de ennyire egyiket sem.
És bármilyen vicces, vagy hihetetlen egyeseknek, ők is családtagok voltak.
További ajánlott fórumok: