Mikor mondjam el a gyereknek, hogy nem létezik a Mikulás, Jézuska, Húsvéti nyúl? Ti mikor, hogyan mondtátok el? (beszélgetés)

Ha a gyerek még felnőtt fejjel is a szüleire haragszik, mert nem tekintették "nagynak" akkor, az nem érti meg a szüleit. Kár.

4-5-6 éves kor az, amikor nagyon szeretik a gyerekek a mesét és a csodát. Ez teljesen természetes tulajdonságunk.

Szerintem a vallásos családoknál meg van az ünnepek jellegére utaló szokás, magyarázat, tartalom és nem csupán az ajándékozásról szól.

A történelmi személyek ismerete még a felnőttek körében sem ismert, - tisztelet a kivételnek. Így mesélniük sincs mit. :(

Vagy a gyereké, ha úgy érezte, hogy hülyére akarják venni a mesével. Pedig a mese lényege mindig igaz. Itt pl. a szeretet, amiből az ajándékok származnak.

Furcsa, hogy ez hülyére vevésnek tűnt neki, a legtöbb gyerek szereti a titokzatosságot, és meg tudja különböztetni a mesét az átveréstől.

És mondom, mindenkinek a világnézetétől függ, mit hisz a felsoroltakról, de legalább a vallásos családok tegyenek világos különbséget, hogy Szent Miklós tényleg élt, Jézus tényleg élt, sőt él, és csak annyi a mese velük kapcsolatban, hogy nem ők hozzák konkrétan az ajándékot. A húsvéti nyuszi meg mindenestül mese. Bár mindezt nem árt világnézettől függetlenül minden gyereknek tudnia, hiszen a kultúránkhoz mindenképp hozzátartozik az ő személyük (Jézusé és Szent Miklósé).

A gyerekek is élvezik, amikor maguktól jönnek rá, mert az olyan "nagyos". Utána már összesúgnak-búgnak és kicsiknek tartják a többieket, de mégis őszinte örömmel keresik a kertben a csokinyuszikat.

Minden gyerek szereti a mesét, amiből egyszer kinő. Még nem foglalkozik azzal, hogy igaz-e a mese. Egészen más köti le. Az érzelmi világát színesíti.

Ha a felnőtt nem szeret mesélni és tárgyilagos marad az ünnepekkel, elvesz valamit a gyerekkortól.

Jó lenne nem egy kalap alá venni Jézust, Szent Miklóst és a húsvéti nyulat... Bocs, de bántja a szemem. A húsvéti nyúl tényleg mese, a másik két személy viszont valóság, csak mindenki mást gondol felőlük. De az tény, hogy éltek, tehát az nem állja meg a helyét, hogy nem léteznek. Tudom, hogy itt nem erről van szó, hanem az ajándékozásról, de azért ez nagyon is fontosnak tartottam megjegyezni.

Amúgy meg gyerekfüggő, meddig hiszik el, hogy ők hozzák az ajándékot. Ismerek olyat, aki négyévesen rájött, és olyat is, aki tízévesen se. Szerintem minél későbbig hiszi azt, hogy konkrétan a Jézuska vagy a Mikulás hozza az ajándékot, annál jobb neki.

Nem kell elmondani, majd rájön magától. :)

Nekem sem mondta senki.

Általában már az ovisok felvilágosítják egymást.

A gyerekek csak kicsik, de nem hülyék. :D

Mi vallásosak vagyunk, és mivel az ünnepünk lényege Krisztus, őt és vele ünnepeljük, így ő hozza az ajándékot is. Őmiatta leszünk kicsit jobbak, őmiatta szervezkedünk, okozunk örömöt. Így nem is hazudtunk eddig se, és ezután se hazudunk. Már egész kicsi kortól Szent Miklós püspököt ünnepeltük, pontosan tudta minden gyerek, kinek, minek az emlékére van ez az ajándékozás. Ezzel a tudással együtt játszuk a meglepetés játékot..

A gyerekeknek nagyon jól működik a kettős tudatuk, írtak már erről pszichológusok is sokat. Pontosan tudják, hogy fizikailag mi létezik, de mégis az ő gyerekagyukban létező képzelet is ugyanolyan súlyú. Ez a felnövekedéssel csökken, ezért szokott ez inkább a szülők számára probléma lenni, és nem a gyerekeknek.

Amikor én voltam gyerek, egyszer csak odaraktam valamit én is a fa alá.. És ugyanúgy izgultam, örültem, készültem, mint annak előtt, és mint ahogy teszem ezt ma is.

Jobb ha nem tudja a gyerek mert így jár.:)))

Apa, mit kapok karácsonyra?-Amit a Jézuska hoz neked.-De hát ő nem is létezik!-Akkor ezt megszívtad!

Tőlem ma megkérdezte a 8 éves kislányom! Anya! Te vagy a télapó és a Jézuska is??? :))))

Nagyon cuki volt:-))))

Jól van akkor megnyugodtam:) Én magam- és szerintem a családból senki, sose rombolnám le a kis csodavilágukat, hisz valahol én építem/építettem fel.

Kirakjuk a Mikulásnak a tejecskét és a sütit, teszünk ki répát is persze a rénszarvasoknak.

És hiszünk-hiszünk nagyon is és ez jó.

A Picikém 1 éves lesz idén,miatta szerintem mi sokáig a csodákban fogunk élni és ennek örülök is.

Az üzletek tele vannak karácsonyi cuccokkal. A tv folyamatosan nyomatja a reklámokat. A gyerekek pedig nem hülyék. Simán összerakják előbb-utóbb, hogy mi az ábra.

És még akkor is, amikor tudják, hogy hogy megy a dolog, jó hinni, és hisznek is, holott tudják a valóságot.

A lányom pl tudja, hogy nincsenek tündérek, mégis hisz bennük :) Valami ilyen a mikulás is. Jó azt hinni, hogy mégis. De ez nem okos semmi lelki problémát. Nagyobb gáz lenne szerintem, ha elmondanánk, hogy demárpedig anyuci vásárol, és nincs mikulás, ne higgyen benne.