Mikor állunk készen az anyaságra? (beszélgetés)
Valószínűleg igen, mert gondolom, Te szeretnél, én viszont nem. :)
Ja, szerintem sem baj, csak elmondtam, én hogyan látom.
:)
Az alapvető nézetkülönbség én úgy látom az, hogy én más szemppntból szemlélem a gyermekvállalást, mint te.
Azért ez így nagyon le van egyszerűsítve. Egy gyerekkel együtt töltött időszak szerintem nem hasonlítható össze a kettesben töltött korszakok váltakozásával, mivel ott mindig csak a két fél döntésén/kedvén múlik minden.
De felesleges ezt csűrni-csavarni, egyszerűen csak másképp gondoljuk és ez nem baj.
Persze, hogy más ez a korszak a párkapcsolatban, természetes, hogy ameddig a gyerek kicsi akkor háttérbe szorul (többnyire annyira amennyire a szülők akarják, persze az sem mindegy, hogy van-e segítség stb.).
De egy párkapcsolatban egyébként is (gyerek nélkül is)váltják egymást a különböző korszakok, a párkapcsolat önmagában is ugyanúgy érési folyamat.
Semmi sem állandó.
Természetesen igazad van, de én még kibővíteném azzal, amire én konkrétan gondoltam. Az apa általában jóval többet dolgozik, hogy az anya kiesett keresetét pótolja, anya hulla fáradt az új élményektől, feladatoktól, főleg ha a gyerek hasfájós, rossz alvó, stb. Egyszerűen fizikai és időbeli képtelenség olyan mennyiségű és minőségű együtt tölteni, mint azelőtt. Persze ha kölcsönösen ezt akarták nyilván édes a teher, de szerintem sok emberben (főleg férfiban) a tapasztalás közben esik le a tantusz, hogy esetleg nem így képzelte el. Persze ez a hajtós időszak 2-3 év, utána anyuka is megy vissza dolgozni, stb. Csak kérdés, hogy ez a pár év milyen távolságot ékel a két ember közé. És nem azért mert a gyerek az akadály, hanem azok a plusz dolgok, amik egymástól elveszik az időt/energiát. De lehet rosszul látom.
Mert szerintem a közös gyerek teljesen más alapokra helyez egy párkapcsolatot, félreértés ne essék, nem jobb lesz tőle, egyszerűen más...mindkét félnek a női-férfi szerepén túl lesz egy anya-apa szerepe, nemcsak az egyiknek, hanem mindkettőnek, ergo. ugyanúgy közös lesz minden.
A gyerek csak akkor állhatna a két fél közé, ha csak az egyik akarna ebben a szerepben lenni, a másik pedig nem...egészséges kapcsolatban pedig nem ez a jellemző.
Az pedig, hogy sok esetben családokban az apuka a gyerek születésével kivül kerül a körön szerintem mindkét félen, de főleg az anyán múlik.
Soha ne mondd, hogy soha !
Úgy néz ki nekünk is kimarad a gyerek az életünkből.
Emiatt gyakran gondolkodom és már most hiányát érzem , ha megélem esetleg a 60-70 éves kort, hogy az unokáim futkossanak körülöttem, vigyem őket játszani , kirándulni stb...
Én teljesen meg tudom érteni. Igazából én szívnék, a közös produktumért.
Köszi:-) Én szívből kívánom Neked!
Nekem is furcsa ez a gondolat.
Ez elég pocsék helyzetnek hangzik.
Én 28 éves koromig úgy éreztem,hogy nekem még nem kell gyerek mert én jól éreztem magam a párommal kettesben,buliztunk,kirándultunk és úgy éreztem,hogy 1 gyerek csak hátráltatná a mi kettőnk kapcsolatát.Aztán egyszer csak egyre nagyobb vágyat kezdtem érezni 1 gyerek után.A párommal megbeszéltük a dolgot és ő is pont úgy érzett mint én.Neki is álltunk a projektnek,azóta már 3 gyerkőcünk van és nem bántam meg az akkori döntésemet:)
Szerintem sok másfajta érzelmet hozna be egy gyerek, de a pároddal az egymásra fordítható idő és energia lecsökken, szóval, ha ez téged eltántorítana, akkor még semmiképpen se.
Az én páromnak is 3 van :-)
Azóta már a Férjem és van egy közös babánk:-)
Ilyen egyszerű ez :-)
Akkor szépen lassan el kell majd kezdened gondolkodni, ha egyáltalán szeretnétek gyerkőcöt. Mert vannak olyan nők vagy inkább párok akiknek ez valami miatt nem fér bele az életükbe, és nem éreznek semmiféle űrt, így boldogok.
Vagy azt gondolja- mint én is- hogy ez nekem sokkal jobban fog menni....de nem megy jobban:-))))
Presze! De ha az ember tudna mindent elore, lehet nem merne bevallalni meg annyira sem! :)
És akkor még nem is sejted ezeket a nyűgöket, csak miután megszületik:-)
En egyszer azt a tanacsot kaptam, hogy akkor leszek majd kesz az anyasagra, ha ugy erzem, hogy minden nyugevel egyutt feltudok vallalni egy gyereket.
Igen, de ezt másképp érezzük:-)
En nem ereztem ezt...de elfogadom, hogy mas igen. Igy ertettem, hogy furcsa.
Soha nem fogod azt érezni,hogy készen állsz rá!! :DDD A vágyat viszont összetéveszthetetlenül érezni fogod. Én 31 évesen éreztem először. 32 voltam mikor megszületett a fiam! :))
Szerintem nem furcsa, hiszen bárhogy is nevezzük, valamilyen szinten így van.
En egeszen mostanaig ugy ereztem meg nem vagyok kesz az anyasagra. Feltem elkepzelni minden velejarojat. Most viszont bekattant valami, szinte gombnyomasszeruen hirtelen valtozott meg minden ezzel kapcsolatos velemenyem. Furcsa dolgok ezek, az hogy ezt mi valtja ki, azt nem lehet tudni. Egyszeruen lehet csak az osztonok ebrednek fel az emberben. :)
Ha ezek az ellenkező érzések kihalnak, vagy vágy utána, meg mersze alkalmas partner és még anyagi alap is van, akkor készen áll az ember.
Az ilyen kósza "de jó lenne" gondolatokat pedig tökéletesen helyre rakja egy hetet késő menstruáció :D A nagy parában letisztázza magát, hogy még mégsem lenne buli.
Talán még mindig jobb érzés, ha úgy érzed, nem állsz rá készen, mintha vágynál rá, de a körülmények miatt nem tudnál babát vállalni.
Ha minden szembe jövő gyereket megcsodálsz az utcán és szeretnéd, ha a tiéd lenne, akkor készen állsz.
de ez nem verseny.
nem kell siettetni :)
Élvezd, h szórakozhatsz....egyszer csak nem lesz ez elég, és ak változtatsz :)
További ajánlott fórumok: