Miből éreztétek, hogy készen álltok az anyaságra? (beszélgetés)

Én attól félek, hogy a fejemre nőne a gyerek. 😊

Érzékeny és sírós alkat vagyok, nehezen viselem a hisztit.

A férjem sem volt hisztis gyerek, én már inkább, igaz, h csak amíg pici voltam. Szerintem a hiszti temperamentumfüggő. Én nagyon temperamentumos vagyok, míg a férjemet nagyon nehezen lehet kihozni a sodrából. Gyerekként is eljátszott magában. A lányunk külsőre olyan, mint az apja, de természetre inkább olyan, mint én. Kimutatja az érzelmeit és nagyon bújós, igényli a társaságot. Szóval egyik gyerek ilyen, másik olyan.

Csak a hisztizés miatt ne mondj le a gyerekről.

Mellesleg egész más a saját gyereked hisztizése, mint más gyereké. Más a tűréshatár.

Nem tudjuk, hány éves vagy. Párkapcsolatban élsz-e, szerelmes vagy-e ?

Engem nem nagyon foglalkoztatott ez a téma, amíg szerelmes nem lettem a férjembe. Attól fogva egyre gyakrabban gondoltam arra, vajon fiunk lenne vagy lányunk, melyikünkre miben hasonlítana ? Arra sosem gondoltam, hisztis lenne-e ?

Egyik fiam nem volt hisztis, a másik talán 2-3X. Csakis otthon ! Nem boltban vagy máshol. Megoldottam, hamar abbahagyta.

Nekem az igazi kihívást a serdülőkoruk okozta. Nagyon vártam, hogy véget érjen, és valahogy

túléljem. :)

Senkivel nem cserélnék, akinek nincs gyereke !!!

Szerintem szinte senki nem érzi ezt, majd ha ott a gyerek.

Viszont hülyeség, hogy minden gyerek hisztis, és hogy az idegrendszeri fejlődéshez kell, mert akkor az én fiam nagyon nem fejlődött volna :)))))))))

Néha nagyon akarok egy gyereket, néha meg azt gondolom, hogy még jobb nélküle.

Gonosz dolog kimondani, de akkor érzem azt, hogy ráér, mikor látok egy hisztis gyereket. 😬