Miért vagyok ilyen szerencsétlen? (beszélgetés)

Nézd meg mit írtál le!!!

Ezzel foglakozol, nem azzal amire vágysz!

Piszok nehéz mindenkinek az élete, nem csak a tied, csak a sikeres ember a jóra igyekszik figyelni.

Próbálj arra figyelni amire vágysz!

Én együtt érzek Veled. Én is voltam ilyen helyzetben. Könnyű azt mondani, hogy szedje össze magát az ember, de amikor minden összejön és nincs senki aki törődjön az emberrel... Pedig ilyenkor van a legnagyobb szükség rá.

Egy dolgot tudok mondani csak. Ilyen fiatalon tényleg úgy érezheted, hogy már örökre így lesz. De hidd el, ez nem így van! Lehet hogy még jó darabig magányos leszel, de egyszer - amikor már nem is számítasz rá - elkezdenek változni a dolgok. Hidd el, így lesz! A legjobb amit addig is tehetsz, hogy megpróbálod valahogy lefoglalni magad. Továbbra is próbálj felkeresni régi ismerősöket, barátokat, próbálj munkát keresni, tapasztalatokat szerezni, esetleg belevágni valami újba, mondjuk tanulj valamit, vagy próbálj ki új hobbikat.

Tudom könnyű ezt mondani, de tényleg lassacskán meg fog változni minden.

Én teljes szívemből drukkolok Neked!

igen sajnos ez igy van ki minek itéli magát illetve az életét aképp is él :( írd be a keresőbe , tudod mit meg is kerestem neked mindenkinek AJÁNLOM nézzétek meg :)))

[link]

A munka megtalálása is hozzáállás kérdése! Ha úgy indul neki az ember hogy nehéz, hát az tuti, hogy az is lesz.

Én szeptemberben költöztem pestre, 3 gyerekkel! 1 hét alatt találtam munkát. Mondjuk egyszerűen meg sem fordult a fejemben, hogy nem sikerülhet.

Azóta egy barátnőm is felköltözött a három gyerekével, ő 2 hét alatt talált, háromszor annyit keres, mint otthon. Szóval nem lehetetlen, de kell a pozitív hozzáállás. Az nem elég pozitív, hogy beadja valaki 1000 helyre az önéletrajzát. Minden idegszálával akarni kell! Minden más csak kifogás.

Hát ő mondta, hogy az idősebbek...

Te vagy 25, én vagyok 26...

Tényleg nagyon idősek vagyunk hozzá képest!

Szia!

Biztos keres munkát a fórum indítója, de sajnos nincsen. ( Nővérem decemberben államvizsgázott mint közgazdász, azóta sem talált munkát, pedig ha nem volt 200 állásinterjún akkor egyen sem.) Apukámnak meg kevesebb lett a fizetése, mert megint csak nincsen munka.

Örülnek az emberek ha valamiből meg tudnak élni.

Én meg 26...

Hm...bazi nagy a korkülönbség!!!

Nem okoskodok, de ha nekem sikerült munkát találnom neked is fog! Nem hinném, hogy más világ volt...nincs olyan nagy korkülönbség kettőnk között...

A minap olvastam a teszkóban hogy pénztárost árufeltöltőt felvesznek...

HHHHHHHHHHhhhhhh

Ha csak 20 éves vagy miért nem próbálkozol diákmelóval???

Bolti eladót is keresnek minden sarkon....

És itt okoskodsz hogy 20 évesen te már dolgoztál meg ilyenek. Szerencséd volt, az egy más világ volt de nézz körül, rengeteg embert bocsájtanak el a munkahelyéről, rengetegen nem találnak munkát, ez a valóság! Akkor neked szerencséd volt hogy volt munkád, de már nem abban a világban élünk.

Az idősebbek mondhatják hogy mi volt velük régen, ez már más világ :S

Szerintem kvittek vagyunk, mert te meg azt mondtad, hogy bazd meg...

Vagy rosszul emlékszem???

Jó,leírom.

18 évesen külön költöztem egy más országba.Dolgoztam napi 10 órát,vettem egy lakást némi hitellel kombinálva (önerőt természetesen én raktam össze rá egyedül),fősulira járok,amiért fizetek: fél év 200.000ft és van 6 félév (még 2 félév van hátra),angolt tanulok,jogsit szerzek. Senki nem támogatott!Jó példa,vagy buktam?:)

Nem is mondtam hogy rabolj.

De íme elérte a dolgo a célját, legalább azt kibökted, hogy tovább keresel munkát.

Ne süllyedj le az én szintemre, kérlek szépen...

Az sem érdekel, hogy téges nem érdekel más dolga.

Segíteni akartam de rajtad nem lehet...mert te magad nem akarod!