Miért vágyok eljegyzésre, ha tudom, hogy a házasság csak egy papír? (beszélgetés)

A hazasság számomra az összetartozás jele. Igen, tudom, hogy nem kell ahhoz eskü, de nekem akkor is ezt jelenti. Hivatalosan is társammá fogadom azt a személyt, akit szívből szeretek. Mondjuk nekünk templomi esküvőnk nem volt. Csak hivatali. :)

Lehet, hogy te is ezt az érzést vágyod? :)

Mert a legtöbben vágynak arra hogy ne csak egy barátnő vagy élettárs státuszban ragadjanak.

Anno én is így voltam.

Nekünk nem volt templomi esküvőnk, pedig nem csak megkeresztelve vagyunk, de komfirmálkoztunk is.

Nem papír, nem hitel miatt hanem hogy "jogilag" is egy család legyünk.

Én is a gyűrűre gondoltam. 🙈 De csak azért mert én tényleg ékszer mániás vagyok.

A sors fintora, hogy a férjem úgy kérte meg a kezemet total felkészületlenül, hogy gyűrűt sem vett. 😂

Nem lehet, hogy a másik feled még ingatag? Azt érzed, ha eljegyeznétek egymást, azzal döntésre jutna?

Vagy MÉG nincs is másik fél, csak gondolkodsz az eljegyzésről?

Szerintem az összetartozást érzed mögötte, az igazán komoly szándékot.

Nem tudom magamban tartani: a templomi esküvő az esetek többségében merő képmutatás.

Úgy gondolom, hogy a házasság annak kinyilatkoztatása, hogy meghoztuk azt a döntést, hogy a hátralevő életünkben elköteleződünk a másik személy irányába. Kész-slussz-passz, nem keresünk tovább más partnert, megállapodunk, pont. Erre vágyik a legtöbb ember, hogy biztonságban tartozzon valakihez.

A papír ezt támogatja jogi szempontból.

Mivel ma már ezt nem nehéz felbontani sem jogi, sem erkölcsi szempontból, leértékelődött a házasság intézménye, sokan tényleg csak a hitel miatt kötik meg.

Nem vagyok megkeresztelve, így a nagy templomi esküvő érzése sem hajthat. Valójában úgy gondolom, hogy a házasság tényleg csak egy darab papír, amivel mondjuk jár néhány előny (például kedvező hitel).

Ha így gondolkodom, vajon miért vágyom mégis annyira rá?