Miért lettem ilyen? (beszélgetés)

Ha lehetőséged lesz, azonnal menj el otthonról. Legyen külön életed, hozzál döntéseket egyedül, járj el konditerembe stb. Nem kell 2 méteres Góliátnak lenni ahhoz, hogy menő legyél. Néha elég ha kedves vagy és látszik rajtad, hogy tudod mit csinálsz. Van amikor az ember egyszerűen nem illik bele a családi képbe, attól még lehet jó a kapcsolatod velük.

A fóbiád sokkal rosszabb lenne, ha nő lennél(gondolj a terhességre), ha belegondolsz, meglátod mennyivel jobb neked férfiként és akaraterővel túl bírsz lépni rajta. Na meg segítséggel.

A fejemben fight clubosz?

Miert elesben nem olyan Jo..

Kit erdekel, hogy 170 vagy, vagy mit nyomtal a kozepiskolasan? En harmasra mentem at matekvol, utana a felvetelin jo voltam a muszakira.

...es nem mentem.

Szerintem nem tudok szamolni, mert magasra tetettek a lecet, de dolgoztam courierkent. Annyira nem vagyok hulljje.

De ha verekedéssé fajult a dolog simán nekimentem a gyereknek, de ennyi. Ütni nem nagyon mertem, mert tartottam tőle, hogy törik orrom vagy fogam.

Te megvereted magad?

En bunyoztam, amit szegyellek, mert nem erre tanitottak, de ha mar oda fajult, en nem "csipek, rugok", hanem istenesen odabaszok. Ha folyt a ver a szambol, es gyagya volt az utestol az agyam, akkor is faszan urottem ( legtobbszor) vissza. A masik is kerge lett.

Hatarozott meg fasza gyerek lehetsz, ha tudod mit csinalsz.

En a "muszak" vegen kisirtam a szemem, annyi stressz volt bennem.

Engem, akit az ex-faszija ki nem allhatott, mert otthon is "dirigaltam", segiteni kellett. 50-60 ora tanitas, utasitgatas utan nem tudtam atkapcsolni. Mert tudtam, mit csinalok.

Most meg uj vagyok. Meg nem latom at jol az egeszet.

Neki kell futni szazror, barmi is az. De a feladatoknak, nem a verekedesnek.

Miért nem kapcsolod ki?

a korrekt funkciót.

Az egész családom nagyrészt határozott, értenek át emberekhez.

Faterom meg bátyám pedig ha valaki szemétkedik jól oda tudnak pörkölni az illetőnek. Meg sokan tartanak tőlük. Anyám meg nagyszájú, bárkinek megmondja ha valami nem tetszik neki. Talán van bennük egy kis agresszivitás is, bár nem tudom hogy ez annak számít-e.

Én 19/F vagyok. Rengeteg gátlásom van, visszahúzódó vagyok. Erre még rájön egy emetofóbia. Ami megkeseriti a mindennapjaim :/ de már járok pszichológushoz.

Barátnőm még nem nagyon volt, de már jó lenne (nemcsak szexuális okok miatt). Nem is vagyok magas 170 alatt vagyok, félek hogy csajozásnál ez hátrány lehet. Egyszerüen valamiért nem megy az ismerkedés emberekkel, őszintén nem is nagyon bízok bennük. Barátaim sem nagyon vannak. Szüleimnek sincs húdenagy baráti társaságuk max. egy két ember.

Általánosban és középben is ki vagyok közösítve, volt/van amikor szekáltak is. Emiatt nincs nagyon önbizalmam se.

De ha verekedéssé fajult a dolog simán nekimentem a gyereknek, de ennyi. Ütni nem nagyon mertem, mert tartottam tőle, hogy törik orrom vagy fogam.

Már elsőben kezdődtek a gondok.

Valamiért nincs ingerenciám az emberekkel való interakcióhoz meg nem is megy annyira.

Nem tudom hogy miért lehet ez.

Állítólag a mamámra hasonlítok (sajnos), aki galamblelkü volt.

Pedig amúgy erős testalkatom van, ami nem illik a személyiségemhez :)

Meg valamiért tudatalatt másnak érzem magam az emberektől.

De amúgy tudom hogy ez hülyeség.