Mennyire vagy féltékeny a párodra?Van okod?Tesz olyat hogy legyen? (beszélgetés)

A féltékenységnek van egy egészséges szintje, de azt inkább éberségnek nevezik. Amit itt többen leírtatok ("kinyílik a zsebemben a bicska", stb.) az sajnos rettenetes emberi primitívség és árulkodó önbizalomhiány. Sok hímnemű (nem tudom ezeket férfinak nevezni) van, aki szereti ha a párja féltékeny és jelenetet rendez, mert maga is egy gyermeteg lelkű ember és azt hiszi, hogy az ilyen jelenetezés mértéke a szerelemmel egyenesen arányos. Ezért elfogadott, sőt vágyott dolog sok pasi számára a féltékenység.

Nem tudnék tisztelni egy olyan nőt, aki jelenetet csinál, elszámoltat, stb. Azért is primitív az összes ilyen nő, mert ugye egy hűtlenséghez két ember kell. Ha egy férfi szereti a párját, akkor jöhet bármilyen nő, nem fog félremenni.

erdekes, mert ezt a jelenseget en totalis emberi parasztsagnak tartom. ha egy pali a jelenletemben ugy nezegetne mas not, hogy az mar nekem is feltunik, lepattintanam. nem jeleneteznek, de nem is kene ilyen pasi

en sem nezegetek mas ferfit, akkor sem, ha ugyfellel, munkatarssal, ismerossel vagy haverral vagyok, nemhogy a parommal. es normalis ferfi sem tesz ilyet, nemhogy a noje mellett, de mas no mellett se. alap, hogy ilyenkor megtiszteled a figyelmeddel a masikat, es nem forgolodsz vagy nezelodsz. ferfikent se, akkor se, ha az anyaddal, hugoddal vagy a szomszed juliskaval vagy :D de ugye keves normalul viselkedo ferfi van

Sziasztok!

Én borzalmasan féltékeny típus vagyok, de csak a mostani páromnál. Mert őt imádom. A korábbi kapcsolataimban nem voltam szerelmes, így nem is féltettem úgy az illetőket. Nálam is inkább az önbizalomhiány okozza a féltékenységet. Mert a párom szeret engem, és velem akar élni. Régen képes voltam az utcán jelenetet rendezni, ha elment mellettünk egy "bomba" nő, és észrevettem, hogy a párom megnézte. Én magam is éreztem, hogy gáz vagyok ilyenkor, de egyszerűen bombaként robbant ki belőlem a zöld szemű szörny. Aztán párszor ez miatt majdnem szakítottunk, mert a páromnak elege lett, hogy bizonygatnia kell, hogy velem akar élni, nem kell más. Észhez tértem, és mostanában vissza fogom magam. Néha tényleg nehéz megállni. De inkább ez, mint hogy egy ilyen hülyeség miatt szétmenjünk. Ha meg akar csalni, vagy el akar hagyni, akkor úgy is bekövetkezik, akkor is, ha féltékeny vagyok, akkor is ha nem. Szóval ez a féltékenység dolog tényleg csak önmarcangolásra alkalmas, semmi másra. Ja, meg hogy a párod idegeire mész vele. Én mostanában azon dolgozom, hogy gyökerestől irtsam ki a gazt (jelen esetben a féltékenységet) mivel tudom azt, hogy önbizalomhiány okozza, hát el kezdtem növelni az önbizalmam. Méghozzá olyan módon, hogy napi szinten edzek, hogy formában legyek, igyekszem mindig jól kinézni. Rögtön felkelés után is, hétvégén is, első dolgom a fürdőbe vezet, kis smink, fésülködés ilyesmi. Nekem használ. Ha ki vagyok békülve magammal, akkor nem vagyok annyira féltékeny sem, mert tudom azt, hogy jól nézek ki, szerethető vagyok, és a párom is biztosít erről. :)

Az exférjemre soha nem voltam féltékeny...azóta változott a helyzet.A páromra az vagyok és ő ezt jól tudja.Mostanában már nem annyira mint a legelején, de pl nem tartom normálisnak az ex-el való barátságot mondván hogy barátok maradtunk.Aki barát akar maradni az általában többet is akar...tisztelet a kivételnek.

Még nem adott rá okot hogy az legyek de a volt barátnő is oda jött dolgozni ahol mi vagyunk.Egyszer oda is ment beszélgetni.Ez ugyan nem gond mert hát miért is ne csak ebből ne legyen rendszer mondván hogy barátok vagyunk...van párja beszélgessen azzal.Ja és férfi és nő közt nincs olyan barátság hogy az egyik ne akarjon többet.Ez nem azt jelenti, hogy meg is történne de sajna ez a tapasztalat.

Szia! Képzeld el, én 14 körüliként bele voltam habarodva egy 16 évvel idősebb pasiba. Favorizálom mai napig is, de soha sem tettem érte semmit, mivel érted, a dolog = a nullával. Csak jó hapsi és kész. Akkor nem tudtam van e valakije, ha volt is, akkor sem csináltam semmit, sopánkodtam, hogy de szeretnék a nő helyében lenni, oszt' annyi.

Aztán telt-múlt az idő, eltelt pár év és megismertem a Páromat. Durván négy hónappal idősebb nálam, és imádom. Szóval most is tartok jóképűnek x évvel idősebb férfiakat, de azért legbelül tudom, hogy kevés vagyok hozzájuk képest. Vagy voltam akkor.

Az, hogy foglalt pasi, - akárhány éves vagyok - számomra tabu. Soha sem lennék képes kikezdeni foglalt pasival, mert bele képzelném magam a nő helyzetébe. Remélem jó pont.

Az csak egy ábránd volt nálam, tudtam, hogy lehetetlen dolog. De tanultam a dologból, mármint azért formálta a személyiségemet és abszolút pozitív irányba. Úgy érzem kellett ez a kis ábránd az életembe. :)

Semmi rosszat nem tettem, senkit sem bántottam vele, és akkor sem másztam volna rá, ha tudom, hogy van valakije. Nem azért vágytam utána, mert idősebb, biztos pénzes, egyszerűen megfogott a személyisége, külseje. /Azóta sokat komolyodtam. :)/

Egyébként a mai fiatalokra nagyon jellemző, hogy rámozdulnak az idősebbekre, itt azokra gondolok, akik nem az érzelmeket tartják fontosnak, hanem jó partit látnak csak benne. Itt a szülőnek kellene oda figyelni a gyerekére.

"mert neked nem fordult meg egy pillanatra sem a fejedben (amit kétlek)-elég egy másodpercnyi villanás is, attól még neki megfordulhatott. És egy férfi büszkébb annál, minthogy bevallja a vonzalmát, ha tudja, hogy esélye sincs. Sajnos tapasztalat, nem egyszer történt meg velem ez. És onnantól ez nem barátság."

Hogy én mennyire egyet értek veled! Tapasztalat. Azóta sem tudom elérni, hogy például legalább egy hónapig ne írjon levelet iwiwen. Nyáron - leszámítva egyet - ha kaptam levelet, az csak attól az illetőtől jött,(akkor is valami jelentéktelen kis semmiség miatt, akár 3 is havonta) és én nem vágyom a társaságára. Büszkeségből soha sem volt elég férfi ahhoz, hogy bevallja, és mindig úgy alakítja a helyzetet, hogy én jöjjek ki sz@rul. Mintha én ezt csak kitalálnám, és én égjek. Pedig szerintem ő a szánalmas, ha így áll a dolgokhoz. Kizárólag barátságnak indult részemről.

Nem csalt meg a 12 év alatt, szerintem... Nem, nem ilyen dolgok...csak elhallgatott egy s mást....

Én vele azért sem szakítanám meg a kapcsolatot, mert túl sok minden történt meg velünk, és tudom, hogy számíthatok rá, akármi történik (és ő is rám). És nekem ez sokat jelent, mivel senki másra nem számíthatok rajta kívül (ill remélem, majd a mostani páromra is :) )...csak vele még nagyon friss a dolog...

Én 3 hónapja vagyok együtt a mostani barátommal és én sem vagyok egyáltalán féltékeny. Azért, mert nem vagyok (még) szerelmes!

Minimális féltékenységnek kell lennie, hiszen, amikor az ember nagyon szeret, akkor egyben birtokolni is akar.. ez a szerelem.

Szijó,

köszönöm. :)

Nem esik neki túl jól,- hazudnék, ha ezt írnám, de mivel mindent megbeszélünk, és tudja, hogy semmi nincs köztünk már,- így nincs emiatt feszültség köztünk. Persze, féltékeny, :), de tudja, hogy nincs oka.

Nem... az a baj, sokminden kiderült azóta, hogy szétmentünk. Elég fájó dolgok, olyanok, amiket nem gondoltam volna... Megváltozott sajnos, a barátai hatására... De remélem, egyszer észhez tér....

Amúgy senki nem gondolta volna, hogy szétmegyünk... szerintem mi sem, - ha csak én nem szólok neki, szerintem még ma is együtt lennénk. Persze, kérdés, hogy eljutott volna-e odáig, hogy megcsaljon :S, mivel a kiscsaj elég erősen nyomult rá.

Szia! A mostani párod nem féltékeny amiatt, hogy tartod a kapcsolatot az exeddel? Tetszik a felfogásod, tudod, nem mindig "kell" megszakítani valakivel a kapcsolatot, aki hosszú éveken át mellettünk volt, "csak azért", mert szakítottunk. (általánosítás)

És ha a volt párod ismét szabad lenne, vissza mennél hozzá?

Nem vagyok féltékeny rá,de azért résen vagyok.Azt hiszem ez normális.

Azért én sem szeretném,ha elhalásznák az orrom elől:))