Méh eltávolítás kicsit másképp (beszélgetés)
Nem is túl rég,megkérdeztem valakitől,hogy nem rossz,hogy nincs méhe?Akkor még nem tudtam,hogy hamarosan magamtól is megkérdezhetem.
1 év kínlódás után eldölt,ki kell venni a méhemet.Megijedtem.Nem a fájdalomtól,a műtét kellemetlenségeitől féltem.Lelkileg volt rossz.Hiszen ez azt jelenti,hogy többé nem szülhetek(45 éves vagyok,4 egészséges gyerekkel).Akkor már nem leszek nő?Elkezdtem utána olvasni,érdeklődni.Iszonyatos kétség gyötört.Vártam a műtétet és pánikoltam.Mire eljött az ídő,teljesen kétségbe estem.Az utolsó éjszakán nem tudtam aludni,gondolkodtam,imádkoztam.Hiszen az én méhem maximálisan teljesítette a feladatát.10 éves voltam,mikor elöször jelzett,aztán folyamatosan tette szépen a dolgát.Majd 23 évvel ezelött azt hittem elaludt.Mire észbe kaptam,mint egy bölcső ringatta magában magzatomat.Kisfiút szültünk.Én és a méhem.Majd 2 év múlva kislányt,újabb 2 év múlva még egy kislányt.Én voltam a boldog,büszke nő akinek tökéletesen müködő méhe volt.Úgy gondoltam most már elég,pihenhet.Na akkor jött a meglepetés.11 évvel ezelött(mikor a gyerekeim 12,10,8 évesek )felébredt,jelezte,hogy Ő még tökéletes és egy újabb kislányt kaptam.Boldog voltam,nekem 4x is sikerült az,ami minden nő legföbb vágya.1 éve elkezdett rosszalkodni,meg is kapta a halálos ítéletet.Itt tartottam a gondolkodásban,mikor rájöttem,hogy el kell engedjem.Igen,a méhemet.Megköszöntem neki mindent,hiszen volt mit.Gondolatban 2 kezembe fogtam és beszélgettem vele.Így telt az éjszaka,sírdogáltam is.Reggelre teljesen nyugodt voltam.Tudtam én továbbra is nő maradok,csak eltűnik a havi több napos nyűg.Nyugodt szívvel vártam az orvost.
Most túl a műtéten(1 hetes vagyok)csak testi fájdalmaim vannak.Lelkileg teljesen jól érzem magam.