Megrekedt élet. Hogyan másszak ki a gödörből? (beszélgetés)
a szülők miatt? az nem fog menni, sokkal többet kell ahhoz tudni, mint amit az ember csak ugy a szülői hatásra megtenne magáért
magad miatt kéne...
nyelvek hogy mennek?
vállalhatnál nyáron korrepetálást pl
szia, előre közlöm hogy nem bántani akarlak de...:D
szóval tipikus önsorsrontó a személyiséged, vagy jobb esetben a hozzáállásod, ezt kéne levetközni valahogy
a második hogy mindenben meg kéne látni a jót
pl 150000 csak az adóságod az nem olyan sok, persze most úgy tűnik de sokkal jobb mintha tizszerese lenne
pici faluban élsz, ezt értékelhetnéd is jó a levegő és lehetne tartani pár állatot, termeszteni növényeket ennyivel is olcsóbb lenne az élet.
milyen egyetemre jársz?, biztos hogy akarsz diplomát, biztos hogy tetszik ez a suli, ez a szak?
ha akarsz diplomát akkor felvételizz újra oda amit szeretsz is, és akkor nem kell fizetősön járni, diákhitelt csak végszükség esetén ajánlom felvenni
esetleg most nyáron lehetne ottlakós diákmunkát is keresni balcsin nem erotikusat
cél nélkül nehéz, de az is egy cél hogy felismerted hogy ki kell kaparni magad a szarból különben baj lesz
a párodra meg vigyázz mert ha jól látom most ő az egyetlen kapaszkodód , becsüld meg jobban
harmadik rendbe kell szedni magad és az életedet
Hát ne vedd sértésnek, de nehezen fogsz ezzel a végzettséggel boldogulni,de mindenképp fejezd be.
Nagyon nincs megfizetve... :(
Én ahol próbálkoznék munkával asszisztensi, és titkárnői munkák...esetleg korrepetálhatnál gyerekeket, és felkészíteni értettségire pl
De ha takarítói munka is érdekel tagadd le a végzettségedet inkább, mert pancsernak fognak nézni...
Először is fejezd be a sulit,ne menjen kárba az idő amit ezzel töltöttél.Mellette keres valami munkát.
Költözz egy bagyobb városba,menj albiba, falun nem mész semmire.
Válj függetlenné, ne ugorj bele rögtön a kapcsolatba.Ezt azért mondom mert az írtad hogy 1 hónap múlva újra kapcsolatban voltál.
Ez nem szerelem, ez kényszer, vagy menekülés.
Ha valaki pofára esik egy kacsolatban hónapokig, sőt évekig nem tud újba belemenni.
Ha fel akarsz állni fel tudsz, csak idő kell hozzá.
Ha egyedül nem tudsz megbirkózni a problémákkal, kérj profi segítséget. Itt kaphatsz minden fajta tanácsot, de igazából szakember kell, hogy segítsen, nehogy nagyobb problémát okozzon bárki is tiszta jó indulatból.
Minden településen, a fővárosban minden kerületben van család segítő, vagy valamilyen más elnevezéssel működő központ, ott kaphatsz mentális segítséget.
Azt hiszem, én is valahogy így vagyok. Nekem ugyan van munkám, de szar és bizonytalan, folyamatosan hülyének érzem itt magam. Lépni nem tudok, nem merek. Fiatal vagyok, de mégis megrekedtem a "meg kell becsülni minden munkát" szinten.
Két jó barátom kint dolgozik Németországban illetve Ausztriában, valószínű nekem sincs más hátra, mint előre, és megyek ki takarítani vagy mosogatni, vagy nem is tudom.
Szia!
Nem bántásként írom, de amíg ilyen fórumokat indítasz és ilyen fórumokat olvasgatsz (amiből már amúgy is rengeteg van), nem is igen lesz jobb a helyzeted, mivel még joban belelovalod magad a semmibe! :(
Tapasztalatból tudom, mert én is írogattam és segítséget vártam az ilyen fórumoktól és a hozzám hasonló helyzetben lévő emberektől, sajnos nem sok sikerrel (tisztelet a kivételnek), mivel egymást keserítettük egyre jobban, anélkül, hogy észrevettük volna. Aztán egy nap eldöntöttem, hogy befejezem és más felé koncentrálok. A vicces, érdekes figyelmet lekötő dolgok felé.....bizony meg is van a hatása. Nem mondom, hogy kint vagyok a gödörből (talán soha nem is leszek), de akkor sem vagyok teljesen a legalján és szomorkodom, pedig én sem vagyok könnyű helyzetben, vannak nehéz napok....ezeket viszont túl kell élni, mert lesz egy holnapi nap, aminek jobbnak kell lennie!
Tanácsolom, hogy próbáld meg meglátni magad körül a jót, foglald el magad valamivel.
Vagy, ha úgy tartja kedved akkor törj ki..de ne gubózz be! :)
Milyen kis falu az,ha a kfc-be szeretnél menni dolgozni?
Nagyobb városokban érdemes időt szánni arra,hogy megkeresni a szupermarketekben a legolcsóbb dolgokat,sokat meg lehet vele takarítani,ha ennyire nincs pénz.
Ha össze bírod kapni magad,tanulj nyelvet,tán az az 1 dolog,aminek szinte biztosan hasznát tudod venni később.
A párodnak pedig legyél hálás,és mutasd is ki: várd rendezett,meleg otthonnal,és törődéssel.
Ezek nem nagy ötletek,de többet én sem tudok sajnos.
Kár, hogy nem tudtál tanácsot kérni senkitől abban az időszakban, amikor sorra cseszted el a vizsgáidat.
Szerintem is szakembertől kellene most segítséget kérned!
A többi véleményem inkább nem írom le, mert kitiltanak. :D
Egyszerre csak egy megoldandó feladatra koncetrálni. Úgy kelni fel reggel, hogy ma ezt fogom megcsinálni, megpróbálni...
Nem agyalni azon, mi lesz holnap. Este lefeküdni, átgondolni a napot, mi volt jó, rossz, helyes, helytelen. Levonni a tanulságot és elmenni aludni. Aztán holnap reggel ugyan így kezdeni a napot. Mint egy túlélő tábor... Ha kivágnak az ajtón, bemászni az ablakon. Ha kivágnak az ablakon, bemenni az ajtón. Harcolni, küzdeni, nem feladni. Rámenősnek, bátornak (akarom mondani kicsit pofátlannak, levakarhatatlannak) lenni. Akkor is, ha legszívesebben bepancsolnál valakinek. Mert akarod, mert az neked kell!!
Csak így lehet megedződni és létezni.
Most első lépésnek még az is megtenné, ha kapnék egy akármilyen munkát, hogy legyen valami jövedelmem... épp azon agyalok most is, hogy miből vegyek holnap kaját :( Vagy hogy mit kéne eladni, hogy legyen pénz egy pár napig... Utána már tudnék agyalni a többin. Vajon miért nem jön össze semmi? Még ahhoz is béna vagyok, hogy felvegyenek a KFC-be vagy takarítónőnek?
Egyébként nagyon szépen köszönöm a támogató hozzászólásokat, jól esnek és erőt adnak!
A párodat becsüld meg ha még mindig kitart melletted ezek után is! Én is a szakembert javasolnám! Tudod most elég sok ember van válságban minden téren. Képzeld köztük én is! Hogy én mit csinálok? Próbálok talpra állni! Hogyan? Mélyedj egy kicsit magadba! Nem lesz egyszerű, nem lesz gyors és könnyű sem! De muszáj elgondolkodnod az életeden.
Tulajdonképpen mit szeretnél? Mi az amihez kedved lenne az életben? Milyen munkára vágynál?
Amikor nyugi van otthon, próbál feltöltődni. Nekem nagyon sokat segített lelkileg Balogh Béla és Villás Béla videói. Valamint én hiszek a vonzás törvényébe is, ezzel kapcsolatban is találsz videót, leírást. De ezen kívül nézz szét az interneten, hogy depresszióra, rossz kedvre, kilátástalan helyzetre miket tanácsolnak. Persze ezzel egészen nem fogod megoldani az életedet mert belülről jön a változás de legalább elindít egy irányba. Elkezded szép lassan másként látni a dolgokat. De mindenhez idő kell!
Én csak annyit tudok tanácsolni neked, hogy a párodat nagyon becsüld meg! Próbáld összeszedni magad! Ne mutass rossz kedvet, idegességet a párod előtt mert előbb-utóbb őt is elveszíted és akkor tényleg magadra maradsz! Hozd rendbe magad, mosolyogj és gondolkozz pozitívan! Ne a nincsen rágódj, hanem azon, hogy mit szeretnél. Biztosan van legbelül valami vágyad, hogy milyen életet szeretnél, milyen munkára vágysz! Tervezd meg a jövődet és lépésről lépésre haladj! Mindig kis célokat tűzz ki magad elé! Így el fogsz jutni oda ahová szeretnél.
Én sok sikert kívánok neked az életben! Csak pozitívan! :)
Ha megtudod a választ, szólj nekem is!
Ismerek egy embert, aki a középsuli után beiratkozott egy egyetemre, az Isten háta mögött. Pár hónapot járt, honvágya lett, hazament. Meggondolta magát, hogy mégis befejezne egy egyetemet, és egy másik városban is beiratkozott egy másik szakra. Nem tetszett, megint hazaköltözött. Pár évig otthon volt, majd úgy döntött, folytatja. Nem sikerült, valami mindig meggátolta. Megint hazaköltözött. Otthon beiratkozott egy egyetemre, de nem tetszett neki, majd egy másikra, az sem tetszett, majd egy szakmunkás képzőbe, még az első órára sem ment el.
Nekiállt dolgozni, de nem tudott kiteljesedni benne, úgy érezte, hogy mást akar csinálni. Elment egy pszichológushoz, aki megmérte az iq-ját, és javasolta az egyetemet, majd elbeszélgettek, hogy mi lehet az oka az egyetemváltogatásnak.
Az illető eltökélte magát egyszer és mindenkorra, beiratkozott még egy szakra, és végigvitte. Jóval 30 fölött végzett, mára sikeres mérnök. Hat szakot váltott.
Ha megtalálod, ami neked való, ki tudsz teljesedni, hidd el! Csak rögös út vezet a sikerhez, meg jó sok tolerancia a környezeted részéről. Nem engedheti ezt meg mindenki magának.Szedd össze magad, és első körben keress meg egy pszichológust!
A gondolataid néhol kísértetiesen hasonlítanak az enyémekhez.
hat ahhoz szerezhetsz tanari szakot, VAGY elmehetsz phd-zni, es az egyetemen maradni tanitani.
ehhez kell elszantsag, sajnos, de ma mar mindenhez kell.
szerintem ha a nyuzsit szereted, nagyvarosban van a helyed.
baratok, baratnok? probald befejezni a sulit.
amondo vagyok, hogy pasikra nem szabad tamaszkodni olyan nagyon, azok jok, de eloszor magadnak kell megtanulni lenni es letezni.
Nagyon jól látod a problémáidat.
Állj talpra.Akaraterő kell hozzá.
Először a fejedben kell rendet rakni.
Indulj ki abból,hogy MÉG egészséges vagy, a lelki gondok után jönnek a fizikai tünetek, ezt ne várd meg!!!
Van két kezed, lábad,tudsz kerekes szék nélkül mozogni,látsz, hallasz.....tehát a buksidból kell kisöpörni a múltat,nem rágódni rajta a helyzeteden nem fog változtatni!
Munkát a falutól távolabb kell keresned,kicsit kiszakadni onnan,tudom manapság nincs dőzsi melóban,de ha rendbe raktad magad a gondolataidat és rá dolgozol fejben a jövőre úgy lesz,persze idő,de akarnod kell talpra állni,minden napban van valami szép, csak észre kell venni.:)
Te magad írtad,hogy Te vagy a felelős a bukott dolgaidért,hát csinál ellenkezőleg.
Értékes vagy mint mindenki, mindenkiben van hiba is,de ha az értékeid részesíted előnyben megjön az önbizalmad,az első ez,önbizalom növelés utána könnyebben jön minden.:)
Az elkövetett hibákat jól látod.
A következő lépés? Gondoltál mondjuk idősgondozásra?
Nem könnyű, de kezdetnek jó lehet... Nem is fizetnek általában rosszul. Így elkezdhetnék az önálló életet... A szülőktől sem ártana bocsánatot kérni és elmondani nekik, hogy belátod, rossz döntéseket hoztál... Szóval egy idős mellett lassan, de ki tudnál mászni az adósságból is. Persze közben a tanulmányok befejezése...
És önállóság!! Nem függni senkitől sem érzelmileg, sem anyagilag, a lakhaktásról nem is beszélve. Ha zsíros kenyeret kell enni, akkor is! Az is a tiéd... Hirtelen ennyit.
Csak Te, saját magad tudsz ebben az ügyben bármit is tenni.
Egyébként mi ez a nagy elkeseredés? Néhány napja még szerelmes voltál.
Szerintem először is kell döntened, hogy mit/kit szeretnél, és ezeket hogyan lehet elérni.
Kéne találnod egy baráti kört akár a faluban, akár a neten, akik tartják benned a lelket. Nézz körül a környéken, milyen programok vannak, nincs-e lehetőség karitatív munkára, amik ismeretséget hoznak magukkal, esetleg rendes munkát.
Hirtelen ennyi ötletem van...
Szia
Probalj meg szakemberhez fordulni a problemaddal.Valoszinu segitsegre van szukseged.Tanacsot adni ilyen helyzetben nagyon nehez,szerintem mar az is haladas,hogy realisan latod a helyzetedet.Sok szerencset neked!
Szia,
Segíteni nem tudok, de ha vigasztal én is pont ilyen gödörben érzem magam...
De kitartás... :)
Már nem tudom, hol, hogyan és kitől kérjek segítséget, ezért fordulok hozzátok, kedves fórumozók. Talán valakinek akad használható ötlete, netán saját sikersztorija.
Életem elrontásáért közvetlenül én magam vagyok a felelős, és közvetve a férfiak, akik megfordultak benne. Sosem voltak sikeresek a párkapcsolataim, amikre mindig mindent feltettem, és amitől minden döntésem és érzelmi állapotom függött. Igen, valószínűleg kapcsolatfüggő vagyok. Ezek a kapcsolatok mindig vizsgaidőszakban kerültek válságba, aminek eredményeképp az egyetemet jól elszúrtam, és most ott tartok, hogy 5. évemet kezdem el csupán alapképzésben. Átkerültem fizetős képzésre, pedig a szüleim már nem tudják állni, sőt, már alapvetően az életemet se nagyon tudják finanszírozni. A legutóbbi párkapcsolatom teljesen mélypontra tett. Mielőtt vége lett, boldog voltam, elégedett voltam az életemmel, jól ment a tanulás, voltak terveim, úgy éreztem miénk a világ és jobbnál jobb lehetőségek állnak majd előttünk... végül kiderült, hogy hazugság az egész, vége lett és én összeomlottam. Egyetlen vizsgám sem sikerült megcsinálni, pocsékba ment egy félévem, és a diákmeló sem ment, amit végre sikerült megszereznem kb. egy hónappal a szakítás előtt. Szóval azt is elvesztettem. Összetörtem, egy hónapig meg akartam halni, és hatalmas adósságokat is fölhalmoztam.
Egy hónappal később, mint fény a sötétségből, jött egy férfi, aki igazán szeret, törődik velem, gondoskodik rólam. Hozzá is költöztem, mivel a nagyvárosban nem tudtam volna albérletet fizetni, a szülői házban pedig megőrültem volna egész nyáron...Azt hittem, ez az új kapcsolat majd mindent megold. Hát nem így lett, mert nem változott bennem semmi. Nem tudom elviselni a szakadékot, amit az utolsó párom okozott az életemben...nem tudok kimászni belőle, vagy átugrani. Már legalább 200 helyre jelentkeztem, elküldtem az önéletrajzom, válogatás nélkül, a "legalantasabb" munkákra is, mégsem kaptam állást sehol. Végső elkeseredésemben már az erotikus munka is megfordult a fejemben, de szerencsére nem volt merszem belevágni. Viszont ott halmozódik legalább 150 000 forintnyi adósság a fejem körül, azok, akiknek tartozok, türelmetlenek, én pedig rettentő szarul érzem magam, arról nem is beszélve, hogy a párom fizetése sem elég kettőnknek arra, hogy csak megéljünk. Szörnyen érzem magam, amiért ezt a kicsit is megosztja velem és én nem tudok semmit felmutatni...
Nincsenek céljaim se...nem tudom, mit kezdjek az életemmel, mi tenne boldoggá, mitől érezném jól magam, mit csinálnék szívesen és lelkesedéssel. Nem tudom, hogyan fejezzem be az egyetemet, mihez kezdjek magammal. Most egy kis faluban élünk, egész nap nem történik semmi, nem lehet csinálni semmit, ingerszegény a környezet és ugyanaz az egy ember van körülöttem a nap 24 órájában. Ebbe beleőrülök. Nem bírom elviselni ezt a fajta életet. Érzem, hogy ki kell törnöm, de nem tudom, hogyan, hová és merre... magam sem tudom, mit akarok. A páromon csattan az ostor, akivel türelmetlenül, zaklatottan, ingerülten viselkedek, pedig nem érdemli meg, és mindent megtesz azért, hogy én jól érezzem magam. De nem megy...nem tudok örülni semminek, nagyon rosszul érzem magam és teljesen kilátástalannak látom a jövőmet. Talán a gondok bennem vannak, valami lelki blokk vagy nem tudom... nem tudom, ki segíthetne abban, hogy másképp lássam a dolgokat, hogy pozitív legyek és legyen energiám kitörni, hogy legyen fantáziám kitalálni, mit szeretnék, ötleteket gyártani és hinni a sikerükben.
Szóval...hogyan verekedhetném ki magam ebből fásult, életunt, elkeseredett és kétségbeesett állapotból? Hogyan tudnék legalább annak örülni, amim van? Tud valaki segíteni?