Megkörnyékeztek...
A festés és az azt követő takarítás kevés háziasszony kedvenc foglalatosságai közé tartozik.
Az ember nem találja a helyét, aztán később jön az, amikor mi nem találjuk meg, amit éppen szeretnénk. Ez egy elég fárasztó tevékenység. Egy ilyen szép napnak a végső stádiumában történteket mesélem el Néktek. A vége nem is volt olyan rossz - már így utólagosan - mosolygok rajta nagyokat.
Megjegyezni kívánom a félreértések miatt, nem kitalált történet, ez valóban megesett, az állam is leesett. Jó mulatást, és aki még nem festett, az reménykedjen, hátha Ő megtalálja, amit keres...
Beléptem a fürdőbe, levettem a ruháimat...és emeltem a jobb lábamat, hogy belépjek a kádba. A lábam kővé dermedt, a frász majdnem kitört...
Este van... már besötétedett, s elalvás előtt gondoltam kiülök a teraszra egy kicsit, kipihenni a napi fáradalmakat.
A langy esti szél kellemesen kószált a kertben, s nagyon megnyugtató volt, hogy hallhattam a kis kerti csobogónk hangját, amint a csend hangjait megtöri.
Hallottam a kis süni fújtatását, amint elkezdte az éjszakai műszakot a fenyő irányából. Imádom ezeket a hangokat.
Fáradtan kiléptem a terasz ajtaján, ahol csak egy gyertya pislákolt - szúnyogriasztó - s lángnyelve ide-oda táncolt a szellő ritmusára.
Magam elé tekintve, hirtelen a kövön egy fekete halomra lettem figyelmes, s majdnemhogy ráléptem... visszahőköltem.
Bevallom elsőre azt hittem, tán a szomszéd cicája tisztelte meg a teraszomat, mert egy halom szétterülő kakinak néztem a plecsnit.
Kissé lehajoltam... mert a gyertya az asztalon volt és a fénye nem vetődött arra a bizonyos..... valamire.
Nézem...nézem... és nem hittem a szememnek.
Egy óriási varangy volt.
Farkasszemet néztünk egy darabig, de aztán mégsem voltam olyan bátor, hátrahőköltem, mert félelmetes volt.
Lábammal elkezdtem felé hadonászni, s nagy lármát csaptam, a család is összefutott a rémületemre.
Szerintem a béka is megrémült a hangomtól, mert aztán hirtelen mintha a föld nyelte volna el...
No, gondoltam milyen okos, kitért az utamból, bár bántani soha nem tudnám. Ő is csak egy kis élőlény.
Eszembe jutott, hogy minden évben van egy békás esetem, gondoltam, na most ezen is túl vagyok. Megnyugodva leültem a teraszon, s ott pihentem a festés fáradalmait.
Ültem ott vagy egy órát, majd a fürdőszobába indultam, hogy felfrissüljek és nyugovóra is térjek.
Beléptem a fürdőbe, levettem a ruháimat... és emeltem a jobb lábamat, hogy belépjek a kádba. A lábam kővé dermedt, a frász majdnem kitört...
Hát mit látok... ott ül a kádamban az Én békám. Néz csak néz a nagy gülü szemeivel, majd riadalmában rugaszkodott egy nagyot és nekiugrott a melleimnek.
Hát mit ne mondjak, különös álcaruhába bújt az én királyfim, s ily váratlan módon akart megdönteni. Nem sok kellett hozzá bevallom, hogy megadjam magam, mert a térdeim remegtek, szinte bele is szédültem az izgalomba. Jó kis előjáték... gondoltam.
Eszembe sem jutott, hogy ilyen kitartó udvarlásban legyen részem, s galád módon még meg is mustrált, mielőtt kifektet.
Ismét nagy visítássssssss... mármint részemről. A család azt hitte, megbolondultam, hogy a festés ilyen különös hatással volt rám.
Jött a felmentő sereg, befogták az én nagy hódítómat, a koronáját hiába kerestük, nagyon eldugta fürdés előtt.
Pedig most jó jött volna az ára, így festés után...
Írta: ilike46, 2010. október 2. 16:08
Fórumozz a témáról: Megkörnyékeztek... fórum (eddig 33 hozzászólás)