Megfázást nem tekintem betegségnek. (beszélgetés)
Is, meg a tapasztalat! :)
Nekem címezted a hozzászólásodat, és az álláspontomat vesézed ki.. "csupán" ezért gondoltam hogy ilyen megátalkodottnak gondolsz...
Nem nekem írtad,,,és valóban ne is legyen így:))
Viszont realitás.
Köszönöm a kedves, jövőmre vonatkozó meglátást, gondolom a jóindulat vezérelt :)
Csak költői kérdés, ha annyira biztos benne, hogy tőle nem kapják el, akkor ő hogyan szerezte be?
Megfázás, mint betegség nincs, ahhoz vírusok is kellenek, netán baktériumok. Sarkvidéken, tajgán elő emberek minden nap megfázhatnának.
Ha már fertőző nyavalyával maszkál valaki, legalább maradna csendben. Ne döngesse a mellét, mint akinek ötöse van a lottón.
Nem is kell úgy élni, de majd eljön az az idő a te életedben is amikor egy szimpla nátha úgy lever a lábadról hogy kétszer is meggondolod elmerj e indulni a wc-ig vagy sem. Akkor majd te fogsz a leghangosabban visítani ha valaki náthásan megközelít 2 km-en belül.
Hol írtam, hogy bárhova is beállítasz betegen? Legközelebb jó lenne, ha értőn olvasnád el a hsz-emet vádaskodás előtt ;)
Mellesleg itt a kiskapu. FI azt írta, hogy nem tekinti betegségnek a megfázást. Tehát ha ő beállít valahova megfázva, akkor ő úgy van vele, hogy nem betegen ment oda. Ami ugye nem vigasz annak, aki lekapja tőle.
Itt a pont, ha én jól is érzem magam, de van rettegő a környezetemben, és el tudom kerülni, ha ettől akkor is tart, akkor elkerülöm. Ha csak ezen múlik...
Hol írtam hogy én beállítok betegen bárhova is? Mindig előre szólok, és a másik fél eldönti fogad-e engem vagy sem. Legközelebb jó lenne ha vádaskodás előtt kérdeznél.
Pl. annak idején a covidom lezajlása után is 3 héttel egy tali előtt mondtam a többieknek hogy min estem át, mert tudtam hogy ők nagyon féltek... és az aki a legjobban rettegett, nem is jött el a talira (pedig jóval a 14napos határidő után mentem volna...), de mi többiek azért megtartottuk. Mindenki eldönti maga mit szeretne :)
Én abszolút megértem és tudomásul veszem hogy vannak olyanok akik közelében nem árt az óvatosság. Ettől függetlenül nem élem úgy az életem hogy attól rettegek vagy miattam hal ki az emberiség, vagy én kapok szövődményt mert valaki náthás a környezetemben.
Értem az álláspontodat. Alapvetően nekem is pozitív a hozzáállásom az élet dolgaihoz. Csak azt tartom problémásnak, hogy te belehelyezkedtél egy önközpontú szemszögbe, és nem vagy hajlandó máshonnan is megközelíteni a témát. Ugyanis hiába kezelem én könnyeden a fertőző betegségeket, a környezetem hozzáállását nem tudom ilyenre formálni. Hiába állítok én be az optimizmustól és a takonytól túlcsordultan egy olyan ismerőshöz, akinek (konkrét példa) mindkét kislánya genetikailag nagyon kitett minden légúti betegségnek olyan szinten, hogy kábé kéthavonta kerülnek be a kórházba. Ha szorult belém egy morzsányi empátia, hiába nem tekintem betegségnek a megfázásom, és hiába vagyok átszellemült hurráoptimista, komolyan veszem, hogy rájuk nézve ez igenis veszélyes lehet. Tisztában vagyok a pozitív hozzáállás immunerősítő és egyéb a szervezetre gyakorolt jótékony hatásával. Olvastam a témában, tapasztaltam, stb. De nem szabad átesni a ló túloldalára, és eszetlenül mindent (még mások jóllétét is) rábízni erre a szemléletre, mert az nem csak a butasággal határos, de a mások problémaival való együttérzés teljes hiányát is jelenti.
Nem adom elő, ettől nem (sem) kell tartanod ;)
De a pozitív életszemlélet egészségesnek és betegnek is sokkal jobbat tesz, ki kell próbálni, nekem már segített több egészségügyi defekt esetén is. Ingyen van és bármikor lehet végezni, csak ugyebár nehéz egy sötét időszakban élni a lehetőséggel, az emberek java része nem képes rá... sajnos. De hát ez mindenkinek a saját maga döntése :)
Épp, hogy nem élek abban, én is elkapom a náthát, vagy kisgyerekes kollégától vagy szingli kollégától, vagy a páromtól, de ez inkább természetes dolog, hogy ilyenkor elkaphatjuk egymástól. Képzeld ha megsértődne egy a kolléga, mert elkapta a náthádat? :)
Azért azt egy rákosnak inkább ne add elő, hogy azért járt így, mert túl parás...
Szóval akkor burokban élsz?
De van, ő sem fél, mi egy ilyen nem félős család vagyunk, hálistennek :) Éljük az életünket és nem a lehetséges balszerencsére fókuszálunk, talán lehet hogy ez a titka a dolognak :)
Igen, vannak, akiknek nem túl kiterjedt a szociális hálója, így nem találkoznak olyannal, akit megferőzhetnek. Vagy csak nem érdekli őket. Én nem szívesen adom át a bacijaimat a kisgyerekes kollégáimnak, az idős nagymamámnak, vagy a rákos anyósomnak. Mert tudom, és törődöm vele, hogy ami nekem csak egy kis szipogás, az például egy pár hónapos babának nagy tortúra.
Akkor tekintem betegségnek ha megfektet.Megfázás és megfázás közt nagy különbségek vannak.
Igen, nem mindenki úgy él, hogy szövődménye lesz egy náthától, és főleg nem úgy, hogy állandóan valaki elkapja tőle.
Akkor te egy szerencsés ember vagy, mert nincs a családtagjaid között gyenge immunrendszerű, krónikus beteg, akinek nem szeretnél átadni semmilyen nem betegségnek tekintett kórokozót, ami nála súlyos szövődményeket okozhat.
Atyaég, csodásan felszabadult és vidám lenne az életem ha minden szipogásnál arra gondolnék hogy szövődménye lesz és megyek egyenesen a temetőbe :D :D :D
Állapotnak maximum, kellemetlen max
Akkor egészségnek tekinted?
Mellesleg nem baj. Feltéve, ha nem orvos vagy.
Nem vagyok lázasodó tipus
Elég baj, mert egy sor szövődménye lehet.
Van olyan, ami csak szipogással jár, és van, amelyik tüdőgyulladással végződik.
Az, ami engem valaha is megtalált, nem is volt az.
És ha belázasodsz, lever a lábadról, akkor sem?
További ajánlott fórumok: