Még tavaly nyáron az idősebbik lányom megsértett,amikor... (beszélgetés)

Mi oda-vissza mondtunk màr olyat a szüleimmel, nagyszuleimmel, tesoimmal, amit megbántunk. De végül zoldagra verdődtunk.

Csak a volt férjem szüleim néztem levegőnem pár évig, aztán az is feledésbe ment.

Kétlem, hogy ez a történet így kerek, ahogyan a fi. leírja. Sértett ember és nem tudja tárgyilagosan leírni a történteket. Átforgatta már a történteket 1001x a gondolataiban.

Őszintén! Hányszor mondjuk azt a hétköznapokban "Elegem van belőled!"?

Oké, ez tavaly nyáron volt.

Eddig dédelgette a sérelmét, hogy szép nagyra nőjön, most meg kibukott.

Ez nekem nem kerek.

Nem érzett késztetést, hogy megkérdezze, édes lányom mi bajod van?

Helyette, most puffog, de még mindig itt, nem otthon a lányával, meg a családjával.

Na, jöhet a kőzápor.

Szerintem igen, hiszen épp annak adtak hangot a hozzászólók, hogy ők nem tudnának így beszélni az édesanyjukkal, bármi is volt az előzmény.

Amúgy csatlakozom: ez a stílus tőlem is távol áll.

Ismerek olyan nőt, aki tényleg mindent megtesz az anyjáért és soha meg nem bántaná.

Az anyja viszont telefonon is képes megsértődni pusztán egy félrehallott hangsúlyból.

Azt követően pedig jön a hiszti, hogy ne is hívja többé, ezt érdemli, mikor ő tönkrement abban, hogy felnevelte.

Ha hülyéznénk a FI-t és azt mondanánk minden konkrétabb infó nélkül, hogy biztos ő volt a hibás és megérdemelte akkor jobban érezné magát szerinted?

Nem mindenki nevelkedett abnormális, bántó családban. Vannak szép szerivel akik szerető, féltő, gondoskodó, előrevivő családot tudnak magukénak. Azok számára az ilyen megnyilvánulások hidd el, elképzelhetetlenek.

Vannak anyukák, akikkel nem lehet megbeszélni. Ha szépen elmondja neki, hogy anya, köszönjük az eddigi segítséged (ezen nagy hangsúly van a fi. bejegyzésében), de most szeretnénk néhány napot csak a gyerekekkel tölteni, akkor nem lett volna sértődés?

Lehet, hogy tett korábban is célzást az anyukának, csak az elengedte a füle mellett.

Nem tudhatunk semmit arról, hogy hogyan viselkedett fi. és miért "szólt be" a lánya. Mit szólt be? Elég már belőled? Mit csinált, hogy ezt elérje? Mivel borította ki a lányát?

Szomorú 😕

Nem tudok elképzelni olyan szituációt, amire ilyen lenne a reakcióm anyám felé.

De mi nem tetszett nekik? Erről valamiért nem írtál, mert arra gondolok tettél valami olyasmit, ami rád nézve lenne terhelő. A tettekben történő segítség nem kompenzálja azt, ha szavakban megbántunk valakit.

A másik lehetőség az, hogy szeretnének kettesben lenni, a fiatalabb pároknak erre szükségük van. Ebben az esetben ők reagálták túl, mert ezt közölni kellene nyíltan.

Nekem is van rokonom, akinek a természete olyan, hogy 3 napig untig elég, ha vendégségbe jön.

Nem tudja elengedni magát. Vendég, de ő mit segítsen? Folyamatosan jó tanáccsal látja el a családot, hogy ezt ne így, hanem úgy, mert ő ezt így szokta. A szája fél órára be nem áll.

Szóval, van az a mondás, "akármilyen kedves vendég, három napig untig elég".

Nem követjük el azt a hibát, hogy egy hétre meghívjuk.😉

Így jártál!

Tudni kell, meddig segítség a segítség és ne tovább. Amég kicsik voltak az unokák, addig jó voltál. Most nyilván már nagyobbak és szeretnék a maguk életét élni. Nincs ebben semmi rossz.

Arra vigyázz, hogy ne legyél nekik sok.