Már 1 éve, hogy nem tudom elfelejteni (beszélgetés)

Keresd meg, kérj egy találkozót, vagy hívd fel, vagy írj neki emailt! Tárd ki a szíved neki, mondj el mindent, amit érzel, ha hibáztál valamiben azt is. MOnd el, hogy szereted és egész életedben, sőt még azon túl is szeretni fogod.

Ezek után csak rá van bízva a dolog.

Ő majd erre reagál valamit, lehet, hogy ő már nem szeret és nem akar tőled semmit, de te legalább elmondtál mindent amit akartál, hogy TUDJA. Lehet, hogy ezt valaki megalázónak gondolja, meg jönnek olyannal, hogy önbecsülés stb, de ki nem sz... le. Ez a te életed és mindent meg kell tenned, hogy boldog legyél. Ha ő végleg lezárta, akkor 2 dolgot tehetsz. 1. megpróbálsz nem gondolni rá, és élni az életed tovább. 2. az emlékeidben élsz, elavás előtt csak rá gondolsz, igy valószínűleg vele álmodsz majd. ébredés után sirsz, mert nem lehetsz vele, és várod az estét hogy újra álmodhass és vele lehess. Ha ez utóbbit választod, akkor sosem fogod őt elfelejteni és nagyon nagyon sokat fogsz sirni. Fiatal vagy, szép vagy, előtted az élet, új életet kell kezdened. Meg kell próbálni felfogni ugy a kettőtök közt létrejött kapcsolatot mint egy ajándékot, örülni annak, hogy részed lehetett ebben, hiszen mig tartott jó volt. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy olyan ember légy amilyen vagy, fejlődtél, tapsztalatot gyűjtöttél és majd egyszer elmesélheted a szerelmi bánatban szenvedő nagylányodnak, hogy neked bizony a apukája előtt volt egy nagy szerelmed, aki kiszakított egy darabot a szívedből és sosem adta vissza, de azért maradt belőle épp jókora darab, hogy ő megszülethessen:)

Remélem érthetően írtam, csak úgy kijött:)

Tudod még most sem késő.

Egy őszinte, mindent feltáró levél. Vagy válaszol rá, vagy nem..

Nem veszítesz vele semmit. Lehet megnyugszol, hogy te tettél valamit, nem rajtad múlt.. És ha még évek múlva is gondolsz rá, nem magad hibáztatod, hogy nem vállaltad fel az érzéseid.

Szerintem majdnem mindenkinek van ilyen személy az életében. Aki fontos, aki különleges szerepet kap.. holott nem vesz részt benne.

Fontos az elfogadás, az elengedés és hogy reálisan lássunk.

Hát, hogy téged mi érdekel és mi nem az számomra semmit nem jelent.

A nagyobb baj az, hogy nem is olvastad el a szöveget, mert akkor láttad volna, hogy nem jöttem össze "fűvel-fával". Azért, mert veled (ezek szerint) a nők ezt teszik azért ne itt tegyél igazságot. Engem ne sajnálj, inkább magad. De köszönöm az "értelmes hozzászólást" butaság és feltételezés amit írzál. Az utolsó mondat az igaz, elég lett volna ezt leírni.

1 éve nem tudod elfelejteni, de nem kerested. Vajon miért nem? Szerelemben nincs büszkeség, vagy vállaljuk az érzéseinket feketén-fehéren, vagy nem. És Te nem tetted, hiába telt az idő.

Lehet a múltban élsz, lehet vele voltál (utólag visszagondolva) a legboldogabb, és most magányos vagy, vágysz a törődésre, a szerelemre, a boldogságra. De vajon tényleg rá vágysz, vagy csak rávetíted az álmaidat?

Én úgy gondolom, ha valaki az igazi, akkor azt tudjuk. Már az elejétől érezzük, csak vele akarunk lenni és nem engedjük el butaság vagy agyalás miatt. Ha szerelmes vagy, nem agyalsz. Csak cselekszel. És csak őt akarod.

Persze vannak emberek, akik mély nyomot hagynak bennünk. Akiket nagyon szerettünk vagy szeretünk, de különböző okok miatt el kell engednünk. És ha ez egy van, akkor nem ő az igazi, akármilyen mély és őszinte is az, amit érzünk iránta.

Vihar egy pohár vízben. Te ezért topikot nyitottál drágám?

Őszintén szólva engem sem érdekelne, hogy te MAGADBAN mit gondoltál, ha egyszer kihasználás jellege lenne a dolognak. Majd miután összejössz fűvel-fával és rájössz, hogy mégis ezt a bizonyos szerencsétlen poasast tudtad leginkább kihasználni (mert alkalmasint a többiek a búsba hajtottak el), elkezdesz szenvelegni és sajnáltatni magad.

De persze keresni nem keresed. Nyilván azért, mert lehet, hogy balek volt, de nem hülye, hogy még egyszer pofára essen.

Köszönöm♥

Teljesen a múltban élek. Legalább ő megpróbált túllépni, nekem viszont nem pótolja senki. Azért szenvedek, mert nem ezt akartam valójában.

Hát...Szerintem sokan jártunk már úgy,hogy csak utólag kaptunk a fejünkhöz,hogy bakker,mit engedtem el...Ha már egy éve feléd se néz semmilyen szinten,meg letiltott pár helyről,akkor sajnos nem sok esélyt látok arra,hogy belőletek legyen még valami.Valószínűleg tényleg nagyon haragszik rád,és ha belegondolsz,teljesen jogosan.

Csak azt tudom javasolni,hogy "engedd el a múltat",kösd le magad új dolgokkal,barátokkal,láss világot.Menni fog idővel,hidd el,hiszen neki is sikerült.Olyan nincs,hogy képtelen vagy rá,max nem akarod.Ne töltsd azzal az idődet,hogy olyan múltbéli dolgon rágódsz,ami valószínűleg már teljesen menthetetlen,mert így meg elszalad melletted a jelen.Én mindig abban hittem,hogy oka van annak,ha valaki már nem szerepel többé az életünkben.

Fel a fejjel!:-)

Pont 1 éve szakítottunk. Nekem volt egy kihülőben lévő kapcsolatom, de mivel sok éve tart nem léptem ki belőle így szakítottam. Aztán pár hétre rá megint összemelegedtünk, de megint visszatáncoltam és ő ezt őgy élte meg, hogy kihasználtam. (ami így tűnik, de valójában nem akartam bántani)

Szóval megbántottam nagyon, eltűntem az életéből és utólag vettem észre (hónapokkal később), hogy bizony le vagyok tiltva innen onnan. :(

Egyszerűen 1 éve nem tudom elfeljeteni. Annyira szomorűan, kelek fekszek, de ennek ellenére nem kerestem. Volt mindkettőnk szülinapja, névnapja egy sort se írtunk egymásnak. Nagyon fájt ez is, persze én se tettem,mert gondoltam, ha letiltott haragszik.

Két három próbálkozásom volt, mert már egyedülálló vagyok, de nem tudtam másra hangolódni, pedig nagyon jó embereket ismertem meg.

egyszerűen a csodára várok és szeretnék végre boldog lenni, de ha lehet nem ennyire szomorú. Mikor egy kicsit jobb a kedvem akkor egyből eszembe jut "ja ő már nincs velem" és akkor elszomorodom nagyon, akkor már nincs értelme semminek.

Nem is tudom miért írtam le, valaki talán élt át hasonlót. Szóval higgyjek a csodában és tönkremegyek vagy engedjem el amire képtelen vagyok? :(