Megérné újrakezdeni? Miért nem tudom elfelejteni Őt? (beszélgetés)

1 éve egy ilyen jelentéktelennek tűnő kapcsolatot (vagy mit...) képtelen vagyok elfelejteni.

Ő volt az első lány az életemben, akit szerettem."

Nem rossz a testedzés, de az érzelmeket is pallérozni kell

Ha egy éve csak arra a lányra gondolsz, mit tettél közben hogy legyen egy másik. gondolom semmit

Hogy a költő szavait idézzem :)

" mit ér epedő kebel e romok ormán?

Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?"

" magam miatt csinálom és nem érdekel ki mit gondol rólam"

Igen, így kell ezt , majd csak megjön az az önbizalom szélesebb körben is!

Köszönöm a válaszokat.

Semmiképp sem szeretném csak Őt beállítani hibásnak. Én valóban jobban akartam ezt, és ez a "kapcsolat" már az ismerkedésnél is 70-30 volt.

A probléma ott volt, hogy én nem mentem volna bele abba, hogy összejöjjünk. Ő akarta ezt nagyon.

Amint összejöttünk 180°-os fordulatot vett és teljesen megváltozott. Minden programra kifogást keresett, (pl.: 3x hívtam el moziba, mind a 3 alkalommal valamit kitalált, pl "Azt a filmet pont a barátnőimmel akartam megnézni.") majd, amikor megtudtam, hogy az első adandó alkalommal egy vad idegen ember bulijára elmegy, ott teljesen szétestem.

Nem a bulival és szórakozással van a baj, hanem azzal, hogy azon még csak gondolkozni sem gondolkozott és elment, velem pedig nem volt képes 1 délutánt tölteni.

Valóban, jól látjátok, hogy az önbizalmamon van mit csiszolni még mindig, de dolgozom rajta.

Ez a hajó elúszott már, bármennyire is szeretném ezt, de ami 1x elromlott az többször is elfog. Igazatok van, talán nyitnom kellene más felé, hátha.. A gond az, hogy azóta nem nagyon ismerkedtem, ha pedig igen, akkor is hamar elment a kedvem tőle és inkább elengedtem a dolgokat, mert senkit sem szeretnék hülyének nézni.

U.i.: Félre értés ne essék, nem azért sportolok, hogy bejöjjek valakinek. Bevallom, az elején ez is hajtott, de mára már annyira az életem részévé vált az edzés, hogy magam miatt csinálom és nem érdekel ki mit gondol rólam.

Van az a Máté Péter dal...

"Az első szerelem olyan, mint egy álmodás,

az első szerelem legfeljebb egy kézfogás,

az első szerelem mégis szebb a többinél,

az első szerelem mindhalálig elkísér."

Ha az volt az egyetlen vétke hogy elment egy buliba,míg nem volt kedve az általad ajánlott programhoz,,,akkor nagyon alacsony a tűrő képességed.

Ezt (is) meglehetett/kellett volna beszélni.Tudod mennyi ilyesmi van egy kapcsolatban,,aminek nem az a megoldása hogy ,,jó akkor szakítok.

Az ember egész életében emlékezni fog arra, aki valamilyen értelemben az első. Ez másnál is így van. Viszont a te értékrendednek így nem felelt meg , valószínűleg később sem tudnád elfogadni .

Ha valakivel majd mégis kialakul egy szoros kapcsolat ott az ember bizonyos dolgokat tolerálni fog, hiszen máshonnan jövünk , más a karakterünk de attól az a másik lehet nagyon jó ember. Eddig nem jutottatok el, majd másnál előveszed ezt a tapasztalatot és mérlegelsz, hogy

meddig mehettek el, kinek mi fér bele.

Közben erősödik majd az önbizalmad is . Nem minden ismerkedésből lesz igazi kapcsolat, keresgetünk, próbálkozunk, van aki sokáig.

Nem biztos, hogy egy a prospektusban látott legjobb ing fog neked beválni hanem éppen egy a piacon véletlenül talált lesz a legjobb.

Ha ő olyan típus, hogy szeret a barátnőivel bulizni menni, te pedig ezt egyáltalán nem tolerálod, akkor jobb, ha nem keserítitek meg egymás életét. Ha valóban szereted, és őt szeretnéd párodnak, akkor az összes tulajdonságát el kell fogadnod. Ez is hozzá tartozik, nem csak az, hogy jókat beszélgettek.

Szerintem azért hagyott benned ennyire mély nyomot, mert vele kerültél a legközelebb egy párkapcsolathoz. Ha lenne más lány is, akivel kedvelitek egymást, nem gondolnál rá ennyit. De mivel úgy látom, hogy a kidolgozott tested ellenére sem vagy olyan sikeres a nőknél, mint szeretnéd, azt javasolnám, hogy dolgozz továbbra is magadon, csak most már inkább az önismereteden, mint a testeden. Hátha kiderül, hogy miért nem vagy szerencsés párkapcsolatok terén.

Nem az a lényeg,hogy mennyi időt voltatok együtt, hanem, hogy milyen mély benyomást tett/hagyott benned.

Azt te is tudod: most te vagy a hunyó,te nem engeded el. Fantáziálsz, még jobban belelovalva magad a "mi lett volna ha" gondolatokba?

Ha ezidáig nem keresett, engedd az agyadnak, hogy fellélegezzen.

Keress más elfoglaltságot az agytekervényeidnek.😉

Miért nem akart veled közös programokat? Ha nem megy el abba a buliba, akkor is előbb-utóbb emiatt kérdésessé vált volna a kapcsolat komolysága.

Elképzelhető, hogy többet láttál bele, mint ő.

Az én véleményem az, h ez a kapcsolat nem működött eddig, ezután sem fog. Ismerkedj másokkal, előbb-utóbb találni fogsz valakit akivel jól kijöttök.

1 év nem rövid idő.

Sziasztok!

Alapvetően azt az elvet követtem régen, hogy sosem szabad a szerelmet keresni, mert majd jönni fog egyszer magától.

Sosem kezdeményeztem, mert nem mertem. Önbizalomhiányos voltam, mellette volt rajtam 35kg felesleg.

Elkezdtem életmódot váltani (hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a lányok miatt.. Ők is közre játszottak ebben) és leadtam ezt a 35kgot.

Sőt, még izomtömeget is építettem és tényleg kezdem azt mondani, hogy alakul valaki kinézetet tekintve..

Ezzel együtt jött az önbizalom is, és haverok hatására (merthogy "ki vagy gyúrva bárkinél lenne esélyed".. Ezt ők mondogatták) elkezdtem ismerkedni.

1 lánnyal komolyabbra fordultak a dolgok. 4 hónapig ismerkedtünk, majd végül megpróbáltuk a kapcsolatot. Azt hozzáteszem, hogy Ő szerette volna jobban ezt.

A 4 hónapnyi ismerkedést úgy képzeljétek el, hogy kivétel nélkül minden nap rengeteget beszélgettünk, éjszaka is, nappal is. Nem telt el úgy nap, hogy ne beszéltünk volna valamilyen formában.

Tehát, összejöttünk.

2 hét után történt 1 dolog, ami annyira rosszul esett, hogy arra jutottam szakítok vele. Igen, 2 hét.

A sztori röviden annyi volt, hogy míg velem programokra nem akart jönni, addig egy barátnője barátjőnének (azaz egy vadidegen embernek) a házibulijába elment. Ez rettentő rosszul esett és itt volt az a pont, hogy jó, akkor ez nem ér ennyit.

Azóta lehet ezt a témát boncolgatni, hogy valóban jogos volt-e a kirohanásom, de szerintem nem én vétettem nagyrészt.

Ez volt lassan 1 éve.

1 éve egy ilyen jelentéktelennek tűnő kapcsolatot (vagy mit...) képtelen vagyok elfelejteni.

Ő volt az első lány az életemben, akit szerettem.

Azóta akárhányszor meglátom Őt, mindig arra gondolok, hogy jó lenne újrakezdeni ezt (ironikus, mert nem miattam lett vége, mégis én szeretném újra ezt most..), de legbelül sejtem azt, hogy ami egyszer elromlott, az többször is elfog romlani és nem tudom, hogy valóban szeretem-e még, vagy csak azt a figyelmet hiányolom, amit tőle kaptam.

Konkrétan az utóbbi időben vele álmodok és most is épp vele álmodtam, így hajnali 4 órakor és itt volt az a pont, hogy "Na jó, megkérdezek erről másokat is..", mert ez nem normális, hogy egy jelentéktelennek tűnő kapcsolatot képtelen vagyok elfelejteni és újra szeretném kezdeni úgy, hogy nem én voltam az, aki miatt tönkre ment ez az egész.

Mi erről a véleményetek?