Majd holnap... (Á.N.-nek, születésnapjára) (beszélgetés)

Ezt csak Te tudod így...

Lyrian!Megint frankó a cikk!Szívemből szóltál!Nagyon is!Tudod,én sem tudok(ahogy te írtad vattacukorba mártva)nagy szavakat kimondani!Hűű,micsoda emlékeket hoztál fel bennem! :)) Jó emlékeket! :) Írj még sok cikket! :)

Nagyon tetszik!Puszi:-)

Látod-látod, hogy tudsz te olyat írni...!? Könnyed, vidám mégis elgondolkodtató romantikus írásodat jó volt olvasni, a hangvétele sem mindennapi. Írj még! :)

Ez szép volt!

Néha elhiszem, megállíthatom az Idő gyorsan forgó fogaskerekeit, nagynak, óriásnak érzem magam, legyőzhetetlennek, rettenthetetlennek. Néha összehúzom magam, s kapkodva rohanok a percek után, görnyedten, fáradtan, karikás szemekkel.

Esténként, amikor itt vagy, minden olyan könnyű. Ilyenkor futnak a másodpercek szédítő sebességgel, s én csak keresem azt a vasdarab-szót, amit belevágnék a Időbe, hogy csak most, csak ebben a pillanatban álljon meg recsegve, dermedjen meg minden mozdulatlan jégcsapként.

Ugrás a teljes írásra: Majd holnap... (Á.N.-nek, születésnapjára)