Lenne kedved beszélgetni, tanácsot adni egy szerelmi kérdésben, teljesen tanácstalan vagyok? (beszélgetés)
Szerintem ne mondd el. Csak semleges témákról beszéljetek. Az intimitás maradjon otthon.
Mert egy idő után teljesen kiürül a szervezetből a "szeretet raktár". Amikor ez megtörténik, nincs már honnan visszatöltekezni, akkor megjelenik a külső "segítség".
Erről a fantomról én is olvastam. A kapcsolatunkban lévő hiányosságokat pótolná a harmadik fél. Csak így könnyen két szék közül a padlóra eshet. Jobb lenne elmenni egy párterápiára vagy megbeszélni a dolgokat, rendbe tenni a valós problémákat, akkor nem lenne szükség egy ilyen kívülállóra. Régen a kapcsolatokat nem eldobták, hanem megjavították.
Ismerek storyt, ami pont így indult.
... de itt nem szabad én ilyen témakörökben topicot indítani, mert a fórumozók 99%-a értetlenül áll a dolog előtt, hogy ilyen létezhet!?! és válaszul csak a sztereotípiákat csattogtatják.
Ui.: Akinek nem inge, annak nadrágja. 😉
Jajj dehogy. Irónikusan írtam.
Miért most, miért ő? Mit akarsz hallani? Azt, hogy ez egy jel? 😄
Miért most, miért ő? Úgy érzed, hogy segítene, ha ezekre a kérdésekre választ kapnál. Pedig ezek a kérdések értelmetlenek és csak gyötörnek. Arra késztetnek, hogy tovább pörögj és gyötrődj egyhelyben.
Én éreztem így ahogy most te, 20 évvel ezelőtt az osztálytársam iránt. Összejöttünk és azóta is szerelemben élünk.
De mi 18 évesek voltunk, férj és feleség nélkül.
Itt jön az, hogy hallgass az eszedre,ne a szívedre.
Az is lehet, hogy nálad vagy nála ez csak egy fellángolás.
Miért kell letagadni a másik fórumodat? Sosem értettem mire jó hazudni.
Micsoda véletlen hogy a másik FI is pont éjjel kettőkor ír.
Van rá esély. De korábban sem volt a férjem, mégsem történt ez soha. Miért most, miért ő?
Akkor ennek szimplán az az oka, hogy ez a figura OTT van, a férjed meg nem. Azt a szeretetet, vonzalmat, vágyat, amit valójában a férjed iránt érzel, de ő fizikailag nincs jelen, rávetíted egy másik testre, ha ez így érthető. Ezért nem szabad túl sokáig külön lenni, mert nehéz egy fantomot szeretni hosszú távon.
Én egy topicot használok ezt, nem rég regisztráltam. Nincs más kérdésem kint. De mindjárt nézem, ha hasonló, még hasznomra is lehet.
Ha igazán szeretnéd és megbecsülnéd a szorgalmas férjedet, azt tennéd, amit írtam, és távol tartanád magadtól a kollégádat.
Voltam én is egyedül, nem 2 hétig, hanem többször hónapokig is, de az idő egyáltalán nem számított. Igaz, nem unatkoztam, mint Te, hanem még két (kis)gyerekről is gondoskodtam, de ez a felfogásomon nem változtatott. Mi vagyunk egy család,és itt nincs helye 3.-nak. Igaz, nem is ábrándoztam azon, mi lenne, ha... ?
Fordított esetben Neked hogy esne, ha a férjed más nőről ábrándozna, netán megcsalna ? " Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd mással !"
Szerintem jól gondold át, a férjeddel szeretnéd-e leélni az életedet ? Ha igen, akkor határozottan rázd le ezt a (kis) kalandot kereső kollégát !
Lehet,hogy többé nem jön eléd egy ilyen hozzád való férfi, mint a férjed, aztán sírhatod őt vissza, de késő lesz !
A kollégának semmiképpen nem szólnék, mit érzek !!!
"Hol van a határ a szimpla emberi kedvelés és a vonzalom között?'
Egy ilyen című topikban valami nagyon hasonló dolgok hangzottak el.
A kacsintgatás egyébként számomra soha nem volt egy szimpi dolog. Eltekintve az intim kapcsolat játékos megnyilvánulásától, nekem egy ilyen szituban egy férfitől ez olyan megalázó dolog, ha érted, mire gondolok. Tiszteletlenségnek érzem, mintha odafüttyentene. Azt hiszem az ilyen pasikat nem venném egyáltalán komolyan...
Még egy topicot.... , ezt nem értem.
Tudom, írtam is nektek. Nem akarom ezt
Vagy csak próbálkozik, udvarolgat, nem akar semmi komolyat, csak egy kis kalandra vágyik, újdonságra, egy kicsit újra szerelmesnek lenni... vagy egy trófea gyűjtő. :)
Azt nem tudom, hogy miért kellett ennek a témának még egy topikot indítani, de így legalább értem a szitut.
Szvsz: ha boldog házasságban élsz, és ő is házas, akkor talán hagyni kellene a dolgot, mert borulhat a tiéd is, és az övé is.
Boldog házasságban élsz? Akkor nem éreznél így.
Bocsánat, de mióta vagy házas? Mennyire forrottatok össze? Meg kéne kérdezned önmagadtól, hogy megéri-e a kapcsolatotokat kockáztatni, van-e közös tervetek a jövőre nézve, vagy csak vagytok egymás mellett. Aztán az is érdekes lehet, hogy te azt mondod, hogy szereted és ezt ő is tudja, és ő is szeret. Te mégis beleszerettél valakibe, ezzel az erővel ő is érezhet így más iránt. Nem könnyű helyzet, de tényleg át kellene gondolni itt egyet s mást, mert a másik háta mögött futtatni egy másik kapcsolatot az nem szép dolog... gondolj bele, te hogy éreznél.
Én azt hittem egyszerűbb lenne. Mert felfogná, hogy vonzódik és eleget téve a kérdésnek, hogy ne jöjjön oda, ne akarjon beszélgetni, könnyebb a felejtés.
De igazad lehet. Ha meg kölcsönös, hatalmas öngólt lőnék.
Ezzel csak bonyolítanád a helyzetet.
Jah én nem a páromra értettem, neki semmiképp sem mondanám ezt el, mert tudom, hogy egy világ omlana benne össze. Ismerem jól. Azt is tudom mik a tervek, házat újítani, csak ő már túlzásba esik a pénzzel. Tudom jól, hogy nagyon szeret, én is szeretem őt.
Ezért sem tudom megmagyarázni magamnak miért mászott a fejembe, a lelkembe a másik ember ennyire.
A másik férfira írtam, hogy lehet el kellene neki mondanom , hogy jobb lenne , ha kerülne, mert többet érzek es ez így nem oké.
Nem, ezt semmiképpen nem kell elmondani, félreértésekre adna okot. Viszont azt el kell mondani, hogy nem érzed már, hogy szorosan összetartoztok, így elmúlik a szikra, elmúlik a vágy, elmúlik az "egyek vagyunk" érzés. Valamit lépni kell. Mondja meg, hogy valójában miért olyan fontos neki, hogy tőled távol legyen. Mi lehet az a terv, amit annyira szükséges megvalósítani, hogy cserébe tönkremegy a házasság? Beszélgessetek!
Szerintem ne mondd el neki, lehet hogy utána te éreznéd magad kínosan.
Inkább kicsit próbáld meg hideg fejjel nézni a feléd mutatott viselkedését. Elvégre nyár óta, lehet hogy nem tudatosan, de legyeskedik körülötted, viszont nem lép, nem mond semmit az érzéseiről, te pedig tépelődsz miatta.
Kicsit olyan, mintha direkt szórakozna veled. :-(
Megtartanám magamnak, hogy mit érzek.
Ti mit tennétek a helyemben? Csendben elsunnyognátok valahogy vagy elmondanátok, hogy megértése és segítsen azzal, hogy nem közeledik, kerül?
Szerintetek elmondjam neki, hogy érzek, és picit megkérni tavolodjon el tőlem, mert kínlódok? Vagy butaság lenne?
Nem mentség, de a férjem kint dolgozik. 2-3 hetente jár haza 1 hétre. Annyiszor mondtam már, hogy nem jó így, nem érdekel semmi, csak jöjjön haza. De ő mindig a tervekre hivatkozik, hogy még egy kicsit muszáj. Én ezt értem, de közben tönkre megyünk ebbe. Valószínű, ha mellettem lenne és teljes értékű társam lenne, ez nem következett volna be, mert soha nem történt velem ilyen. Ha párom volt, mindig szent és sérthetetlen volt a kapcsolatunk. Most nagyon szégyenlem magam az érzéseim miatt. Őszintén mondom
Nagyon izgalmas ez a játék. :-) Mert ez egy játék, amit ügyesen kell játszani és akkor senki nem sérül. A "partner" is foglalt, ő is játszik. Húzd meg-ereszd meg. Remek időtöltés. És nagyon izgalmas neked az, hogy járhat rajta a gondolatod, amikor a férjeden nem jár, hiszen most éppen egy unalmasabb szakaszban vagytok. Ha valóban ki akarsz ebből kecmeregni, a férjeddel kell valami nagyot alkotni. Valamit, amitől újra felé tudsz fordulni, érdeklődni tudsz iránta. Egyébként szentül hiszem, hogy a sok munka miatt megy tönkre a házasságok jó része. Együtt élünk (egy lakásban), gazdasági közösséget alkotunk, de nincs izgalom, amire várni lehetne, amin az agyunkat jártathatnánk. Azon gondolkodj el, hogy a férjed most miért nem elég izgalmas neked? Lelkileg, intellektuálisan stb. nem kielégítő? Mikor vitatkoztatok egy jót történelemről, vallásról, világ-nagy-dolgairól? Ez például izgalmassá tud tenni valakit akkor is, ha száz éve ismered. És szerintem ne legyen lelkiismeret furdalásod. Azért ilyen megesik az emberrel. :-)
Ha nem mered elmondani, akkor függsz tőle érzelmi szempontból, így viszont szenvedsz. Vagy nem mondod el, de akkor meghúzod azt a bizonyos határt.
További ajánlott fórumok: