Lehet egy ember és egy állat unszimpatikus egymásnak? (beszélgetés)
hallottam már ilyenről! Nálunk eddig még a családban nem fordult elő, de az ismerőseim körében már igen!
Barátnőm vett egy kutyát még kicsiként. Már akkor nem jöttek ki egymással, és a kutya ahogy nőt annál inkább lehetett látni, hogy nem kedveli a gazdáját. Megharapta, morgott rá, nem fogadott szót neki, ha kellett mindenét szét szedte. A nővérére viszont hallgatott. Innen is lehet látni, hogy a kutyák is érző, intelligens állatok. Én imádom őket. Pedig már harapott meg vau:)
Ajajj! A fiamat ki nem állja a kutyám és fordítva. Mindig egymásnak mennek. Még szerencse, hogy a kutyám kistermetű, így csak a lábaujját kapja el.
Van benne valami, hogy a gazda a hibás, de ez a szegény kiskutya akkor is más volt. Érdekes, mert a nagy tanítja a kicsiket, őt is tanította annak idején, de nem sok sikerrel ezek szerint :))
Sok sikert a kutyasulihoz, biztosan nagyszerű társ lesz!
Hello!
Nekem kiskutyákban nincs tapasztalatom.Mindig nézetjuhászaink voltak. Ők viszont még a gondolatom is kitalálják.Egyszer volt nálunk vendégként 1 hó egy kistermetü kutya. Na akkor én is kész voltam. Még azt sem értette, hogy gyere ide. Vagy ha kiállok ne menjen ki a nagyok ott álltak a kapuban, a kicsi meg uzsgyi már ott sem volt. Én a gazdákat hibáztattam szerintem nem tanították semmire. Én most is kutyaiskolába hordom a fiatal kutyusom. Igaz a vasárnap délelőttök oda vannak. De így legalább kapok kb 15 évre egy kiváló, szófogadó társat.
Kicsit megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Tudni kell rólam, hogy élek-halok az állatokért, főleg a kutyákért. Bele tudok betegedni, ha pl. beteg vagy szenvedő állatot látok, vagy ilyenről hallok. Szóval tényleg maximálisan imádom őket. Viszont volt nekünk is egy kutyánk, akit nem tudtam elviselni egyszerűen. Néha az idegeim szétmentek, és már szégyelltem magam, hogy hogy lehetek ilyen egy állattal. Az nyugtatott egy kicsit, hogy más is mondta, hogy fura az a kiskutya valahogy. Az is csinálta éjszakánként a fesztivált, hogy ugatta a semmit. Kocsival nem lehetett beállni tőle, mert simán nekiszaladt fejjel az autónak, rendszeresen megszökött, tehát nem lehetett tanítani sem. Ha üvöltött vele az ember, akkor is csak csóválta a farkát. Szóval fura volt szegénykém. Persze ő is kapott szeretetet, de biztosan érezte, hogy valami nem stimmel. Aztán az lett a vége, hogy el kellett vinni a háztól, mert mindig átszökött a szomszédba, és szólt a szomszéd, hogy ha még egyszer meglátja, akkor agyonüti... Na akkor inkább elvittük. Jó helyen van, nagyon jó helyen, annak örülök. Meg bevallom, annak is örülök, hogy nem idegesít. Szoktunk rá gondolni, sajnáljuk is valahol, de tényleg nem lehetett vele bírni.
Van még három másik kutyánk, ők valahogy mások. Pedig ebből kettő az ő kölyke. Kicsit hosszú lett, de legalább kiírtam magamból :)
Szia!
Elöljáróban csak annyit, irigyellek a férjed miatt. Nagyon szimpatikussá vált a leírtak alapján.
A kutyával kapcsolatban. Meg kell tanítani, hogy ne ugasson, ha valami nem tetszik rászólni kikiabálni az ablakon neki. Vagy egy összecsavart újsággal kimenni ha ugatja a semmit. rácsapni. stb. nem fog fájni neki de tudatosulni fog benne hogy te ezt nem szereted. Lehet hogy megérti már, ha háromszor ezt megcsinálod. Ha nem akkor addig kell ezt tenni, amíg meg nem érti mit vársz el tőle. Kicsit macerás hajnalba felkelni és kimenni hozzá, de megéri. Saját tapasztalat. Pá.
igen. az állatok is megérzik tudják, h kik szeretik őket és ki bántaná őket.
hisz intelligensek - néha még tőlünk is emberektől!!!!
Persze!Engem a macskák kimondottan utálnak:D Igaz én is tartom velük a 3 lépés távolságot.
Igen! Volt nekem is egy német juhász kutyám nem volt barátkozó típus!
valószínű,hogy a párodban látja a gazdát,és tőle fogadja el a nevelést is.sok kutya csak egygazdás,kifejezetten egy következetes,erős kezű embert fogad el,és végzi el a neki szánt feladatokat.
valószínű,te eleve sem örültél neki,amikor odakerült,és ezt egy kutya érzi.az is lehet,hogy aki előzőleg volt gazdája,és sérelem érte,az is nő volt,esetleg a hangja hasonlított a Tiédhez,stb..sok oka lehet.
szerintem ez ugyanúgy van mind az embereknél . Van aki szimpi van aki nem , és ez természtetesen kölcsönös , nehéz olyan emberrel ( álattal) barátkozni akit nem tudunk a szívünkbe fogadni, hogy mi erre a megoldás? hát több is van , de ehhez azért jobban kellene ismerni a történetet szerintem . de mindenesetre jelezd minél többet a párodnak , hogy evvel a kutyával te nem nagyon tudsz kijönni , hátha megérti és ő keres majd megoldást a problémára..
igen lehet. imádom a rotikat. szomszédnak is az van. nem közvetlen szomszéd, ritkán találkozunk. míg kicsi volt a kutya nagyon édes volt. aztán 2 évig nem találkoztam vele. és egyszer megtámadott, azóta is morog rám, ha találkozunk. a gazdája sem érti. mondta, van néhány ember akit nem bír. köztük én is :DDD
Nem tudom, de én biztos nem vagyok szimpatikus a kutyáknak :D de nekem se ők ...
Na, azt azért nem! Nem azért üvölt, mert unatkozik, hanem minden mozgásra. De olyan bolond, hogy akkor is ugat, amikor a többi kutya tök csendben van. Értem én, hogy a kutya azért van, hogy ugasson, meg minden, de az ablakom pont az utcára nyílik. És a kerítés meg a ház között az ablak alatt ül. És ugat. Néha a semmit. És amikor korán kell kelnem, mert megyek dolgozni, akkor elég rossz éjszaka háromszor-négyszer felkelni. A szeretethiányhoz... Ez a kutya egy hét alatt annyi szeretetet kap a páromtól meg apósomtól, mint más kutya egy évben se. :) Én nem tudok vele kibékülni. De nem is akartam őt. Lehet ezért. Nem tudom. Nem vagyok gonosz pedig, hidd el! :(
és ha bent lakna veletek?ha ő egy kóbor kutyus volt,akor nagyon szeretet hiányos.Biztos nem azért üvölt hajnalban,mert kiakar cseszni veled:)cak elehet,rossz neki egyedül...
Akadnak viták, mint mindenhol, de ez állandó téma. :( Bármiben meg tudunk egyezni, de ebben nem. Mert ő nagyon szereti. Én ezt értem is. Viszont úgy gondolom, hogy ha már kénytelen vagyok "valakivel" együtt élni akár másfél évtizedig is, akkor valamilyen kompromisszumot kellene kötni. Például azt, hogy tudjak pihenni a kutyától. Azt is felvetettem, hogy csináljunk egy kennelt, ahová be lehet zárni, és akkor megkötni sem kell. Ez mégiscsak humánusabb lenne. És tényleg nem kell egész napra, mert az a kutyának sem élet, csak éjszakára. Mert többször ébredek úgy, hogy majd' kiugrik a szívem, annyira megijeszt. Csukott ablaknál aludni emiatt ilyen meleg időben viszont nem vagyok hajlandó. De a páromnak már ez is kegyetlenség. Pedig amúgy tök normális, és mindent meg lehet vele beszélni. Ebben nem enged. :(
Ne haragudj azért amit most mondok,és lehet,hogy nagyott évedek.De szerintem neked a pároddal több problémád van.Ennyiből nehéz pontosan kiszűrni,hogy mi konkrétan,de pl tisztán látszik,hogy nagy valószínűséggel,nem ad a szavadra,nem tiszteli a kéréseid,stb.Ez jelen esetben a kutya kikötésében ütközik ki,de ahol általában egy témában nem veszem vigyelembe a másik kérését,ott más témakörökben sem.Tehát valószínű szerintem,hogy az élet más területein is vannak gondjaitok egymással,csak épp a kutya konkrét dolog,ahol ez kiütközik,konretizálódik,ezért nyílván a kutyára haragszol...
Szia! Nem agresszív, és valószínűleg érzi, hogy nem kedvelem, mert nem nagyon jön oda hozzám. Pedig tényleg nem bántom, istenbizony, soha nem nyúltam hozzá. De biztos az se használ a "kapcsolatunknak", hogy a páromnak már fontosabb a kutya lelkivilága, mint az enyém. Ezt azért mondom, mert minden áldott éjszaka itt üvölt az ablakom alatt, állandóan felébreszt, nincs olyan reggel, hogy ne ő ébresszen, stb. Megkértem a páromat, hogy valahol az udvarban kösse meg éjszakára, hogy ne kelljen felriadnom mindig éjszaka rá. De nem, mert milyen már az??? Én meg berágtam, mert ÉN vagyok az, aki nem tud soha pihenni... Ez a vita most történt, negyed órája, azért írtam le, bocsi, ha hosszú voltam. De ez csak a jéghegy csúcsa. Valamiért soha nem is kedveltem.
szerintem ha ellenszenved,akkor annak valami kimondatlan oka van.Nem lehet,hogy félsz tőle,mivel nem kiskorától nálatok nevelkedett,hogy esetleg emgtámad?vagy nem nagyon agresszív?
Hozzáteszem, még mielőtt... Nem az én kutyám! Befogadtuk, mert megesett a szívünk rajta. Úgy akartam, hogy ameddig nem találunk neki gazdit, addig nálunk lehet. De a párom nem adta oda senkinek. És most már sok a vita miatta. :(
Azért hoztam létre ezt a fórumot, hogy megtudjam, mi a véleményetek a témáról. Van olyan, hogy egy embernek nem szimpi egy állat (megmagyarázhatatlan okokból), és fordítva? Kezdem magam gonosznak érezni, de egyszerűen nem tudom elviselni a kutyánkat. Soha nem bántanám, de kívántam már, hogy bárcsak megszökne és befogná inkább valaki. Nem tehetek róla, egyszerűen nem tudom elfogadni. Pedig sok kutyám volt már, egészen gyerekkorom óta, és mindig szerettem mindegyiket. De ezt nem tudom...
További ajánlott fórumok: