Küzdj, s bízva bízzál! Ételallergia...

Kálváriám 2010 őszén kezdődött. Észrevettem, hogy a kezem viszket, nem volt kiszáradva, nem voltam allergiás semmire. Akkor azt hittem még. Lecseréltem a folyékony szappanomat, biztos az a hibás. A tünet elmúltával, enyhe hasmenés jelentkezett, ezt könnyen ráfogtam az irodai hűtőre, ami néha fagyasztott, máskor alig hűtött. Gondoltam én, ez nem tesz jót a kajának. Ez is alább hagyott.

Eljött 2011. január eleje, mikor is egy nagyon finom hússalátát készítettem. Elfogyasztás utána, azonnal jelentkeztek a vészjósló tünetek: a combom hátsó fele tele apró csalánkiütéssel, ami nagyon viszketett, behintőporoztam, de mindhiába, nem enyhítette a fájdalmakat. A napok múlásával, egyre többször jelentkeztek ezek a tünetek. Magán bőrgyógyászhoz mentem, aki egy kanalat nyomott a hátamra, amiből megállapította, amit már tudtam, ez csalánkiütés, s ezért elkért jó pár ezer forintot. Ekkorra már a szervezetem már minden ételre hevesen reagált. A kiütések átalakultak piros foltokká, amik szabálytalan alakot öltöttek, s mindenhol ott voltak. Érzékeny lettem a hidegre, akkoriban kemény mínuszok is voltak, a lábam majd leszedtem, annyira elviselhetetlenül viszketett.

Állami bőrgyógyászhoz mentem, pontosabban bőr- és nemi beteg gondozóhoz, ahol a doktor képembe mondta, hogy ők nemi betegségre szakosodtak, mit keresek én itt? Vérvételre küldött, és figyeljem az ételeket. Köszönöm szépen. IGE szintem az egekben volt, de nem mutatott ki, mire lennék allergiás. Belgyógyászhoz is mentem, majdnem nem fogadtak, de ott is csak vérvizsgálatra küldtek, aminek eredményéért mind a mai napig nem mentem. Gyomortükrözésen is átestem. Tüneteim nemhogy nem javultak, egyre rosszabb lett. Már az arcom is tele volt pöttyökkel, mikor éreztem ég a fülem, tudtam, hamarosan vörös lesz az arcom. Ez még az enyhébb volt. Hamarosan jött az, hogy már alig kaptam levegőt, szorult a mellkasom, s sajnos elég sokszor át kellett éljem ezt az élményt, amit nem kívánok senkink. Hallucinációim is voltak. Hiába figyeltem, mit eszek, mindenre reagált a szervezetem. Orvosok meg csak néztek, mint borjú az új kapura. Iszonyatosan szenvedtem, már alig mertem enni valamit, rögtön vagy kipöttyösödtem, vagy rohamom volt. Kaptam gyógyszert, de az csak csillapított, sose lett jobb tőle!

Akkoriban már sejtettem, hogy valami étel lehet a ludas, kutakodtam neten, ahol rátaláltam egy allergia tesztre, szerencsére, a városunkban volt egy gyógynövényes boltban ilyen állapotfelmérés. Elmentem. Reménykedtem. Most vagy soha. Kiderült, elég sok dologra vagyok allergiás. Köztük a tojás is, de hát, mindig figyeltem, hogy hetente legalább egyszer egyek. Se többet, se kevesebbet. De ez csak egy volt a sok közül, ami a papíron volt. Kaptam egy fél útmutatást. Próbáltam átalakítani az életemet, ami nem tűnt egyszerűnek akkoriban. Hiába tartottam be az előírásokat, mégis voltak tünetek, amik talán annyira már nem erőteljesek. Rájöttem, nekem dietetikus segítségére, van szükségem, egyedül nem megy. Fővárosba utaztam nyáron. Kaptam ismét egy kis segítséget. 1 hetes kemény tisztító kúrát végeztem el javaslatára, multivitamint kezdtem el szedni. Innentől kezdve ráléptem egy útra, ami a gyógyuláshoz vezetett már. Tünetek voltak még, de igyekeztem kordába tartani. Közben rátaláltam egy boltra, ahol számomra megfizethető felvágottak helyezkedtek el a pultban. Élveztem, hogy bűntelenül ehetem ezeket. Gyógyszert váltottam, ami szintén nagy segítség volt. Év végére aztán tünetmentes lettem. Mígnem visszatértem a tejhez, és megint volt pár piros pötty. Ekkor már tudtam valószínű tejre érzékeny vagyok. Sőt kezdetek kezdetén akkoriban rákattantam az instant kávéra, jó sok tejporral megtömve. Utólag visszagondolva ez volt a ludas, ez volt az, ami nálam a folyamatot elindította. Van már a családban egy IBSZ beteg, aki tejcukor érzékeny. Még se gondoltuk, hogy nálam is ez lehet a gond.

A tanulság az, hogy ne várjuk, meg míg az ember felőrlődik teljesen, ahogy én. Igenis fizessünk ki több pénzt, járjunk hamarjában utána a dolgoknak, s ne várjunk az orvosi csodákban! Nekem sikerült, nem úgy, mint egy ismerősömnek, aki végig járta korház összes osztályát, és mára nagyon sovány, de nála diagnosztizálták a tejcukor érzékenységet, szerintem későn. Gyomra kikészült, sok sava lett. Kerülöm a tejes dolgokat, szójával helyettesítek, vagy laktózmentes tejet veszek. Gyógyszert még most is szedem, de csak ha muszáj!