Kutyás vagyok, hatlábú

Sokaknak talán furcsán hangzik, de életem legjobb döntése volt, mikor elhoztam a kiskutyám. Elég langyosan indult a viszonyunk a kezdeti fenntartásaim miatt, de mára a részemmé vált, egy lett belőlem. "A kutya olyan, mint egy örök gyerek" mondták és igazuk volt! Egy gyerek, aki feltétel nélkül szeret, örül velem, sír velem. Ráébresztett arra, hogy milyen csodás a természet és mikor ránézek, nap mint nap eszembe jut, hogy Isten hogyan tudott ilyen tökéletes, gyönyörű és tisztaszívű élőlényt teremteni.

A kutya egy csoda. Egy csoda, amit bárki megkaphat és nem számít a pénz, rang, nem, bőrszín. A kutya mindig és mindenkihez hű tud maradni. Amikor mindenki elhagy, amikor már semmid sincs, ő akkor is ott lesz melletted.

Mikor felébredek és arra gondolok, hogy megint egy újabb nehéz nap jön... magam mellé nézek és ott csillog két barna szempár és szinte mosolyogva köszönt. Ilyenkor tudom, hogy újra egy csodás nap elé nézek, mert láthatom ezt a gyönyörű csodát, aki úgy örül nekem mikor hazajövök, mintha egy évre mentem volna el. Nem követelőzik, nem kritizál, nem ítélkezik csak szeret, mindenek felett szeret, ahogyan én őt.

Saját példámból mondhatom tehát, ha vannak félelmeitek - mint ahogy én szinte rettegtem a kutyáktól - merjétek azokat legyőzni és merjetek elébe menni. Mint már említettem életem legjobb döntése az volt, hogy lett egy kutyám és még, ha nehezen is ismerkedtünk meg egymással most ő a legjobb barátom. Ő az akiért megtennék bármit.

"Ha a szemébe tekintesz, elfelejted minden félelmedet, gondodat, szomorúságodat és problémádat, mert a kutyák nekünk olyan szárnyakat adnak, amelyek nekünk soha nem voltak és soha nem lesznek."