Kiskorú veszélyeztetésének számít? (beszélgetés)

Az óvónők,,dajkák,,olyan sokat tapasztalt nők, hogy egy ilyen eset semmiképp nem szokatlan vagy rendkívüli kategória.

Ennél sokkal nyomósabb problémákkal is szembesülnek.

Ahol már tényleg felmerül a címben említett veszélyeztetés,,

Mi az, hogy "Nem érdekelne, de megvan az oka, hogy miért mégis. Nem fejtem ki, mert egy nagyon hosszú történet."

Legalább nagy vonalakban vázolnád, hogy mégis miért nyitottad meg a fórumot. Véleményt mondunk, miközben azt sem tudjuk, mi célból van az egész kérdésfelvetés.

Ha óvónő vagy, akkor tudnod kell a választ. Sok esetben éppen az óvónők figyelmének köszönhető egy csomó ovis probléma megoldása. Gondolom, minden oviban van gyermekvédelmis. Ugyanúgy, mint mondjuk pszichiáter vagy logopédus. Legalábbis a mi ovinkban volt.

Egyébként pedig ahogy többen írták már: mindenki másképp csinálja. A gyerekek épp annyira különbözőek, mint mi, felnőttek. Egyiknek több az alvásigénye, nagyobb a tűrőképessége. Másiknak épp ellenkezőleg. Egy biztos, amiben szerintem minden eddigi hozzászóló egyetért: ennyi infóból, amennyit megosztottál, annyi bizonyos, hogy ez nem kiskorú veszélyeztetése.

Nem gondolom hogy ő az óvónő.

Mert akkor nagyon egyszerűen kezelhetné a helyzetet,,ugyanis csak odamenne a szülőkhöz,,és felhívná a figyelmüket hogy úgy veszi észre ,hogy a gyerekek fáradtak.Megkérdezné az alvási szokásokat stb.

Ez abszolút érthető lenne,,és nem itt egy fórumon kérdezősködne.

Ha te vagy az óvónő és a gyerekek viselkedése zavarja a csoport munkáját, akkor első lépésben a szülőkkel beszélj.

Ha nem, akkor nem gondolom, hogy rád tartozik, mikor jönnek, mennek a gyerekekkel.

Pont, hogy nem. Csak az idősek gondolják azt - az én környezetemben, az én tapasztalataim szerint - hogy lábujjhegyen vegyél levegőt, mert alszik a gyerek. Én úgy látom, hogy a mai fiatal szülők nagyon ügyesen vonják be a gyereket a család életébe, van napirend, de nem forog minden a gyerek körül.

Én se látok semmi rosszat abban, hogy elviszik a gyereket este, kivéve ha egy füstös kocsmába. Az én kölykeim kiválóan tudtak aludni bárhol és bármikor. Néhány hónaposan már bevittem az irodába is, igaz saját irodám volt, és mindenki figyelt, hogy ne rontsanak be nagy robajjal, ha ott a sarj.

Mit jelent, hogy "összejárnak a barátokkal"?

Pl. valamelyikük házában, kertjében van valamilyen "buli", ahol beszélgetnek, esznek-isznak? Vagy diszkóba mennek? Nem mindegy.

Előbbi esetben ugyanis az álmos gyereket le lehet tenni aludni valahol, úgy, hogy közben azért figyelnek rá a szülők. Nem egyszer nyaraltunk így együtt barátokkal; kisgyerek a szobában (amíg nagyon kicsi volt, bébiőrrel), anya, apa a kertben süt-főz-beszélget. Mindenki sikeresen és egészségesen túlélte eddig.

Biztosan nem ettől alakult ki az alvási szokásom, hanem ilyennek születtem. Egész életemben korán fekvő és kelő voltam. Tanulni sem tudtam este sokáig, korán reggel viszont gond nélkül tanultam.

Nem jó ez, mert épp fordítva működök, mint a többség. Volt, hogy moziban, vagy színházban elaludtam előadás közben.

Azt kellene tudomásul venni, hogy más világ van mint régen. Mindenben is.

Az unokáimat is vitték, viszik a szüleik társaságba, esküvőre, alkalmakra, bulikra. Én is csodálkoztam és nekem sem tetszett, hogy a gyerekek még este 10-kor nem voltak ágyban ha nyaraltak vagy éppen aug. 20.-án kint voltak a tűzijátékon. Vagy éppen este 11 volt, hogy hazaértek. Hangot is adtam ennek, mondtam a lányomnak, hogy te már este 8-kor megvacsoráztatva, megfürdetve, pizsamában, mesét nézve vagy olvasva az ágyban voltál. (most már ez van mert a gyerekek iskolásak)

Aztán láttam, hogy sokkal kisebb gyerekekkel vannak a fiatal szüleik az utcán ha valamilyen alkalom van. Így változik a világ. Ez van. Megjegyzem soha semmi bajuk nem lett, sőt. Persze ez nem heti szinten ment, csak ha tényleg valami alkalom, nyaralás, vagy egyéb meghívás volt. Már nem látom ezt akkora bajnak és problémának.

Egy állandó van a világban az pedig a változás.

Én megbízom az enyémekben. Tudom, hogy jól nevelik az unokáimat.

Bízzon meg mindenki a sajátjában. Szerintem ez a nyitja.

Nem számít veszélyeztetésnek.

Viszont az én nevelési elveimbe nem fér bele rendszeresen kitenni ilyen korú gyerekeket az éjszakázásnak.

Úgy értelmezem, hogy az említett esetben ez heti rendszerességgel történik. Nálam a rendszeresség nem fér bele, és nem csodálkozom azon, hogy másnak sem.

Mondjuk ugyanúgy nem csodálkozom azon sem, hogy másnak ez természetes. Mindenki úgy neveli a gyerekeit, ahogy akarja, ettől függetlenül néha megvan a véleményem néhány szülőről, és a nevelési elveikről. Viszont közöm nincs hozzá.

Nem hinném, hogy az alvási szokásaid ettől alakultak volna így. Én gyerekként hajnalig szórakoztattam a szüleimet. Nem csecsemőként, hanem 3-5 éves koromban, majd korán elaludtam és korán keltem, majd tiniként, korán elaludtam és délig aludtam, miután megszületett a gyerekem korán lefekvő és korán kelő lettem, most pedig sokáig vagyok fent és korán kelek;)

Egyik alvás szokásom se hasonlít a gyerekkorihoz.

Hihetetlen, hogy ilyen rossz élményed lett 2 kiruccanástól.

Természetesen, azt tudni kell, hogy hogyan kell öltöztetni a gyereket. Elvileg ez sem meríti ki a veszélyeztetést;)

Vásárolni is vittem a gyerekemet. Nem lehet mindig találni valakit, aki vigyázzon rá, illetve a gyerek úgy tud hozzá szokni a külső ingereknek, ha megtapasztalja.

Az, hogy elviszem mindenhová, nem jelenti azt, hogy pl. egy házibulin nem foglalkozok vele. Ugyan úgy etetem, tisztába teszem, vigyázok rá és nem részegen fetrengek. Ráadásul az ilyen bulikon a fiam, különösen jól érezte magát, hiszen sokan foglalkoztak vele;)

Én arra sem szoktattam rá a gyerekemet, hogy csak csendben és sötétben tudjon aludni.

Lehet, hogy én vacak anya vagyok, bár úgy látom, hogy még sem;)

Igen, a fiamat már néhány hónaposan vittem házibuliba.

Tavaly voltunk egy esküvőn, ahol ott volt végig az unokahúgom kisfia 4 hónapos volt, a másik kicsit több, mint 1 éves. Simán elvoltak. Ha fáradtak voltak, aludtak a babakocsiba.