Kicsi Csillagunk, Eszter érkezése

Ennél szebb élményben soha, de soha nem volt még részem életemben! Problémamentes és gyönyörű terhesség után, aminek minden pillanatát élveztem, vasárnap, azaz 2011. augusztus 7-én este 22.30 körül elfolyt a magzatvíz. Hívtam a szülésznőt, azt mondta, ráérünk éjfél után is bemenni a körházba, mert fájásaim nem voltak. Így csak hajnali 1 körül mentünk be.

Megvizsgáltak, feltettek CTG-re, ami nem mutatott sok fájást, és azt mondták, másnap dél előtt nem lesz baba. Haza is küldtem a páromat pihenni, én is szunyókáltam a szülőágyon és közben hallgattam egy éppen akkor született baba sírását. Már ez is annyira jó érzéssel töltött el.

Hajnali 5 körül jött Kriszta, a szülésznőm, és innentől kezdve felgyorsultak az események. Felrakott nekem egy tágító ballont, ami egyáltalán nem fájt, alig éreztem és mivel hála a homeós bogyóknak amiket 2 hétig szedtem, szép puha volt a méhszájam, ez kitágított 6 cm-re 2 óra alatt. A fájások még mindig csak enyhék voltak, ezért 8 óra körül bekötötte Kriszta az oxitocint, de úgy hogy közben megbeszéltünk mindent, az adagokat, azt, hogy hogyan hathat. A minimális adagolást választottuk, és ez bőven elég volt, szépen beindultak a fájások. Közben persze hajnalban visszajött a párom is és vártunk, viccelődtünk. Fájdogált a dolog, de nem volt elviselhetetlen. Kriszta néha benézett, megvizsgált és fél 11 körül már 8 cm-re voltam kitágulva. 10 cm-rel lehet szülni. A 2 cm 11 órára meglett. Közben infúzió-állványostól megjártam a WC-t, mert pisilni kellett. Jól mutattunk a folyosón a párommal, aki tolta utánam az állványt... A maradék fél órát a labdán töltöttem. Ez sokat segített, mert itt már valóban fájdogáltam. De ez sem volt kibírhatatlan!!! 11 óra tájban jöttek a tolófájások. Kriszta mondta, hogy akkor előkészülünk a szüléshez. Nem volt lábtartó, sem fémes eszközök csörgése, egyszerűen csak behozott 2 törölközőt meg néhány lepedőt a babának. És nyomtunk. Nem tudom hányat, de egy fájás alatt mindig hármat kellett nyomni. Nekem ez jobban fájt mint a vajúdás, de csak 15 percen át tartott a dolog és Kriszta fantasztikus módon vezényelte le. A párom ott volt, fogta a fejemet, a lábamat, amit kellett. És az utolsó 2 nyomásra megérkezett az ügyeletes doki is (az enyém jól megérdemelt nyári szabadságát töltötte). Megjegyzem, addig orvost nem láttam és eszembe sem jutott hogy kellene, hiányozna... Sajnos kellett egy kicsit vágni, mert a Manóka nem fért volna ki, de ezt a vágást meg sem éreztem, mert a következő fájásnál kinn volt a feje, egy simi rá, és a rákövetkező fájásnál kipottyant Eszter lányunk 2980 grammal és 51 cm-rel. Azonnal felsírt. Leírhatatlan érzés! Egy kis lény aki benned élt, egyszer csak ott piheg rajtad... Apa elvágta a köldökzsinórt, picit megtörölgették, azonnal szopizott. Mi meg gyönyörködtünk benne. A gátseb varrogatása rosszabb volt, mint a szülés. Kaptam lidokaint, de szerintem nem nagyon hatott. Nem baj, a picikénk ott szopizott a mellemen, ez átsegített ezen is.

Ezek után már csak a boldog együttlét következett. :)

Tisztelet a dokinak, mert azok után hogy látott 2 tolófájásra és összevarrt, minden reggel bejött hozzánk a szobába, megnézni hogy vagyunk. És Kriszta is jött minden nap. Ez utóbbi fantasztikus ember! Neki köszönhetjük hogy Eszter békében, nyugalomban egy puha meleg napsütéses szobában született úgy, hogy nem kellett orvos, hogy ráhagyatkozhattunk a Kriszta tanácsaira, hogy mindig ott volt de csak annyit amennyit éppen kellett, különben hagyta, hadd legyünk apával, megőrizte az intim szféránkat. Valódi háborítatlan szülés volt ez.

Jövő év vége felé nagyon szeretnék visszamenni ebbe a kórházba egy tesót szülni Esztinek! :)