Ki fognak dobni otthonról :) (beszélgetés)

Megtehette. Nálunk nem tehette, mert nekem muszáj volt menni...

Viszont az alapmegállapítással meg egyetértek, igazából mindig a nő gondja marad a család, nem csak a pelenkázás értelemben. Lehet olyan pasi, aki mindent megcsinál (bár ritka, és kérdés, hogy meddig), de azt akkor is a nőnek kell kitalálni, összeállítani, hogy mit csináljon... Szóval ez a mi dolgunk marad...

Az első 1-1,5 évben akkor is a nőnek kell inkább helytállni; a pasik csak olyan 2-2,5 éves kortól tudnak mit kezdeni a gyerekkel; addig félnek még egyedül maradni velük akár csak egy bevásárlás erejéig.

Az anyának van szüksége a pasira az első 1-1,5 évben pl ügyintézés, bevásárlás, házimunka besegítés.

A sírós éjszakákon abszolút tehetetlenek; párom is mikor felajánlotta, hogy majd ő is felkel a gyerekhez, visszakérdeztem, hogy minek? a mellek "nálam vannak"; a kakis pelenkaszagot (meg általában a pelenkaszagot) elég rosszul viselte

Na hali!

Hogy alakultak a dolgok? Megbékéltek végül az ősök? Gratu a picihez!!!!!!!

Gondoltam, hogy így lesz. A legközelebbi UH-ra vidd el őket, hadd lássák az unikát, és szerintem utána nem is lesz gond.

Sok sikert a tanuláshoz és az érettségihez.

Nekem is.:)

Egyébként gratulálok.

MÁS! de nagyon fontos!

másfél éve (16 voltam), januárban mononukleózison estem át, két hétig ágyban feküdtem, utána elég gyenge voltam, és az immunrendszerem is elég gyenge volt. a doktornő szerint ÖTVEN százalék az esélye, hogy rendellenességet (ú.é. fogyatékos lesz) okozhat a vírus "maradéka", aminek én azonnal nem hittem, utána néztem, és ha valaki terhesen lett monos, akkor "maximum" koraszülött lett a baba.

Nagyon jó lenne, ha ERRE SZAKSZERŰ választ kaphatnék, bár lehet, h nem jó helyen keresek...

Nem úgy értettem, hogy tudatosan ez lenne az ok. Csak úgy eszembe jutott, hogy én is akkor lettem terhes, amikor kezdtek összecsapni a fejem felett a hullámok, elegem lett a 20 év jótanulóságból meg jókislányságból. Aztán a baba adott új erőt, hogy büszkén csináljam tovább. Akkor nem is jutott ez eszembe, csak később, hogy talán a dolgok nem véletlenül vannak.

Kicsilány, maradj itt a fórumon, halljunk rólad, bármi nagy baj van, írhatsz priviben is...

Anno velem megcsinálták. Rákényszerítettek az abortuszra. Nekem anyósomék is így gondolták. Ők fogták le a páromat otthon, anyám meg beráncigált a kórházba. 18 voltam ekkor.

Azóta sem tudom, hogy akkor ki, vagy mi tudott volna segíteni. Hiába ugyanis a jog, a gyakorlat azért kicsit más... Én csak kívánom, hogy másnak ez jobban sikerüljön. Anyámék is ugyanígy be voltak szűkülve...

Én sose bocsátottam meg nekik ezt, de az igaz, hogy öt évvel később meg - szintén azért némi para után - örültek az unokáknak, és azért csak ők segítettek minket. Nem egy taliga pénzel, de ehettünk otthon, nem kellett rezsit fizetnünk, intézték a cégünk könyvelését...

Szóval nagy kérdés, hogy érdemes-e "örökre" összeveszni velük...

Az a baj, hogy ilyenkor olyan kevés idő van a döntésre, meg arra, hogy a helyzetet jobban elfogadva a szülő is visszaálljon a rendes kerékvágásba.

Egyébként van egy olyan érzésem, hogy ők eléggé rádtelepedtek, és ez a terhesség, meg a barátod is tulajdonképpen egy lázadás a "márpedigazéngyerekemisorvosleszhabeledöglikis" ellen...

Nem jó ez így se úgyse, csak mégis a legjobbat kéne belőle kihozni.

Szerintem, most a szülednek kell egy kis idő, hogy átlássák a dolgokat. Közben, Te pedig szervezd az életedet (életeteket) úgy, hogy lássa, tényleg megfontoltada döntést. Ha még mész süliba, akkor tanulj, lássák, hogy tényleg megteszel mindent, mondjuk, hogy legyen érettségid.

Hozz önálló döntéseket, pl. mondd meg neki, hogy Te igenis akarsz tanulni, de Te nem orvos akarsz lenni, hanem valami más. Amit úgy érzed szívesen csinálnál éltedben, azt mesélt el nekik, támaszd alá.

Szóval viselkedj felnőttként, hogy felnőttként tudjanak rádnézni, de az első és legfontosabb, hogy tudatosítsd bennük, hogy nem dönthetnek a helyedben.

Szülői engedély csak az abortuszhoz kell ahhoz nem hogy megtartsd. Elvenni meg csak akkor tudják ha rossz körülmények között vagytok a barátotokkal vagy nincs állandó lakhelyetek (akár albérlet) amit tudtok fizetni.

És abba se szólhatnak bele hogy elköltözz.

Egy biztos nem kényszeríthetnek abortuszra!!!

mondjuk én sem voltam soha az abortusz mellett, de nem is kiáltok gyilkost, ha valaki az mellet dönt. Bár most drzemie én is kiabálnék mindenféle gyilkost a helyedbe az apámra, mert ilyen a vérmérsékletem. Nagyon beszűkültek most a szüleid, biztos nagyon sokkolta őket a hír, nyilván nem látják azt az oldalt, hogy téged milyen lelki hatások érnének és érhetnek ha rád kényszerítik az akaratuk, hogy mennyire elrontja ez a kapcsolatot köztetek és azt sem, hogy valóban végleges meddőséget is okozhat egy ilyen - általuk helyesnek vélt - beavatkozás.

Sok erőt és kitartást kívánok továbbra is!

a barátommal nagyon sokat beszéltünk erről, ő tényleg, komolyan nagyon várja. tudja, hogy mivel jár egy gyerek, csak attól tart, én nem tudom, mivel jár ez....

a barátom rég nem él a szüleivel, ők örülnének egy unokának, ennyi... de eddig egyszer találkoztunk, természetesen nem várnék el tőlük semmiféle támogatást. a szüleimet főleg az anyagiak aggassztják, szerintük nyomorban és egyedül fogom felnevelni a gyermekemet.

Szia! Kemény dió ez a fórum. Ha elmúlsz 18, mire megszülöd a kicsit, a szüleid nem vehetik el tőled, lévén, hogy nagykorú leszel. Ha mégis megpróbálkoznak vele, annak jogi következményei lesznek, én úgy tudom - de nem akarok hülyeséget írni, beszélned kellene erről egy jogi személlyel (esetleg betegjogi képviselő? bár a terhesség nem tudom mennyire számít ebben a helyzetben m"betegségnek", azért mégis érdemes megpróbálni)

Más: A szüleid ki vannak borulva, mint állat, de mit szólnak a dologhoz a párod szülei? Ők nem támogatnak? Mert a párod melletted van, azt írtad.

Ha meg akarod szülni, akkor tedd, saját döntésed, de nem értek egyet azzal, hogy a szüleid el akarják vetetni. Ha csak abból indulok ki, hogy hány fiatal lányra vár abortusz, aki meg szeretné szülni a babát, és utána milyen depresszióba zuhannak... ráadásul egy abortusz növeli a meddőség kockázatát is. Egy babának is vannak árnyoldalai, azt már leírták előttem (mondjuk abban én még nem tudok nyilatkozni). Azt hiszem, a pároddal is kell egy komoly beszélgetés. Ő már eléggé felnőtt és érett (remélhetőleg) ahhoz, hogy átlássa a helyzetet. Ha azt mondja, hogy ő is szeretné a babát, akkor ne elégedj meg ennyivel. Neked most az igazat kell tőle hallanod, átgondolt és megfontolt döntés alapján. Beszéljétek át, mivel jár egy gyerek és aztán döntsetek. A legjobbakat kívánom nektek!

Sajnálom:( Nagyon kétségbe vannak esve, nem így tervezték, attól félnek, hogy elrontod az életedet. De ezt nem tudhatják, ahogy az ellenkezőjét te sem tudhatod előre.

Nem lehetne (bár nem tudom, hogy volt-e) a beszélgetéseket a barátoddal négyesben folytatni, amikor ő elmondja, hogy elvesz feleségül, támogatja a későbbiekben a továbbtanulásodat, stb?

/Egyébként szerintem sem vagy való az orvosira, ha nincs benned elhivatottság, de ez nem az a fórum./

értem én őket. de SZERINTEM, bár ez egyéni vélemény nem kéne szörnyetegnek nevezzenek, nem kéne fenyegetőzzenek, és pokollá tenni az életemet. komolyan fontolgatom, hogy valamilyen szervezethez fordulok segítségül, sajnos, egyáltalán nem értek hozzá, bár az információszerzés folyamatban van.

egyetlen dolgot szeretnék: a párommal békében felnevelni a gyermekemet. most komolyan, apám ezért rossz embernek tart, mert inkáb szülök, és számukra egy nevelési csődtömeg vagyok (ami nekik is kudarc). Mindezt miért? mert szerintem az abortusz nem megoldás

Hát túl vagyunk egy-két beszélgetésen. Kizárt számukra, hogy megtartsam, és ha meg is tartom, megígérték, hogy elveszik tőle a kedvem (nem engednek összeköltözni a barátommal, pokollá teszik az életemet, apám még öngyilkossággal is fenyegetőzik). Csalódtam bennük, két értelmiségi, értelmes embertől nem ezt vártam. Nem mondom, hogy mennyire felnőtt vagyok, és mindig nekem van igazam, de legalább a döntésem tisztelhetnék.

Olyan nem lesz, hogy engm abortuszra kényszerítenek. Nem tudom, hogy van-e valami jogi kibúvó, gyámhatóság,stb, nemsokára (4 hónap) 18 leszek, mire jön a baba, bőven nagykorú leszek.

Amit még javasolnék a szüleidnek ebben a helyzetben: próbáljanak meg kicsit nyitni, beszélgetni más emberekkel, akik már "jártak így". Sokat segít, anyáméknak is segített.

Ugyanis ők nem csak annak a felelősségét viselik, hogy a tanulás felé nyomjanak téged, hanem azét is, ha pl. évekre összetörsz egy abortusz miatt.. Én voltam ilyen helyzetben 18 évesen. Anyámék akkor nem hagyták, hogy megtartsam. Azóta egy szót se szóltak erről a témáról. Aztán 23 évsen talán azért mentek bele, mert közben az öcsém sulijában megismertek csomó nagycsaládost (5-6-7) gyerekest, és látták, hogy egy gyerek nem a világ vége... Megváltozott a szemléletük, mert láttak mást is, mint az ő gondolatkörük...

Ugyanis azt el kell fogadnod, hogy most nekik is baromi nehéz. Ők is tudják azt amiket mi ide leírtunk, akár pro, akár kontra. Csak nekünk ez ingyen van, nekik meg a lányuk sorsa függ tőle. Szóval értsd meg őket, és saját fészkedbe ne piszkíts bele...

Azt viszont ne hagyd, hogy tanulmányilag kényszerítsenek bárhova is, azt tanulj, amit akarsz. A színvonal a fontos.