Minden szülő kiakad, ha elköltözik a gyerek otthonról? (beszélgetés)
Az enyém pesti egyetemista lett az ősszel... igaz maradt egy itthon de ő is 17 tehát nemsoká ő is megy tovább tanulni. De ha nem ezért születtek akkor miért? Önnálónak lenni és megállni a helyüket...de ettől még nem jó érzés.
Szerintem igen... pedig az én 17,5 éves leányom csak anyukámhoz költözött, mert itthon rabságban érezte magát... (az ő szavaival élve) ... azóta sírok folyamatosan. Iskolába jár, jól tanul... van egy udvarlója is kb. 1 hónapja, előtte nem is fiúzott... szóval nem mondhatok semmi rosszat... de időnként úgy érzem belehalok annyira hiányzik.
Anyukám azt mondta, ő is így volt annak idején, mert én meg albérlete költöztem 18 évesen. :o(
igen, anno az enyém is kiakadt....
Szerintem egy bizonyos kor után egyik szülő sem örül annak ha a gyereke még otthon lakik, szóval attól függ hány éves korban költözik el otthonról. A tesóm a párjával 3 évig anyuéknál lakott, a végén már mindenen vita volt, elköltöztek, azóta megjavult a kapcsolat. A párom anyukájával ugyanez volt a helyzet. Amióta összeköltöztünk albérletben azóta minden ok a mamával :) Más értékrendek, szokások a fiatalok és az idősebbek között, ez hamar vitákhoz vezethet ( miért nincs elmosogatva, rendetlenség, a fiatal még úgy érzi ráér megcsinálni, a szülő ezen kiakad stb...) Szerintem ha már a gyereknek van munkahelye és fenn tudja tartani magát, igenis kezdjen önálló életet főleg ha már tartós párkapcsolata is van! Én 18 éves korom óta önálló vagyok, és nem bánom, sőt csak végszükség esetén mennék vissza anyuékhoz lakni.
Sziasztok ! Mikor mi a párommal összeköltöztünk (5 év együtt járás és 1/2 év anyósoméknál lakás után),kb. 150 méterre anyósoméktól, a férjem minden nap "haza látogatott". Az anyukája meg nem győzött aggódni, hogy kap-e rendesen ebédet, (mindent tudtam főzni már akkor is)csomagolok-e neki reggelit a munkahelyére, van-e tiszta ruhája stb.... Úgy hogy ki voltam rendesen tőle. Aztán egy idő után rájött, hogy a fia minden nap 2-3 fogásos ebédet eszik és mindene megvan, amire szüksége van. Szerintem egyébként a fiús anyukák jobban kikészülnek.
A barátnőm olyan szituban van ,hogy terhes lett és végülis az anyukájáék így beletörődtek...nagynehezen.
Igy igaz, majd ha lesz gyerekunk, hatha megenyhulnek egeszen. Belenyugodnak, hogy most mar egy csalad vagyunk.
Ha ezek mellett boldog vagy akkor szerintem megéri :):)
Sokszor felem megmondani, hogy anyosomeknal voltunk. Hozzajuk sem megyunk gyakran, inkabb akkor mikor hazajonnek a tesoi, vagy megyunk jatszani pokert, ott gyulnek ossze a fiuk, mert arra laknak egy csomoan. Sokszor anyosomek otthon sincsenek. Na meg a masik gond, hogy engem anysom felhiv hetente, hogy lassa, hogy vagyok de anyam nem hivja fel ot.
Hát igen..az ekszemnél ugyanez volt..de ott anyósom számolgatta ugyanezt..nem volt kellemes ezt minden héten egyszer meghallgatni...
Sajnos igy van, ha meg is bocsajtja elfelejteni sosem fogja. Annyit kell mindig mondjam neki, hogy hebe hoba menjunk le a szuleimhez. Egyedul megyek en minden heten, de egyutt nem. Anyam meg szamolgatja, hogy hanyszor megyunk anyosomekhoz es hanyszor hozzajuk.
Én is elmondtam...már én is megbántam..sose fogja megbocsátani nekik még ha ők meg is enyhülnek ...
Raadasul meg messze is vannak. Mi 15 percre lakunk anyumektol gyalog, anyosomektol meg 25 percre, szinten gyalog. Ugyanabban a varosban lakunk, valahol a 2 kozott.
A fiam jelenleg Franciaországban él, a lányom itthon Magyarországon, 160 km-re tőlem.
Engem nem rázott meg. Azt mondom, hogy mindenki ott éljen, ahol megélhetése van.
Az en parom csak erzi, hogy nem kedvelik es en voltam olyan hu.., hogy egyszer elmondtam neki mit mondott anyukam. Hiaba, nagyon ki voltam akadva es latja rajtam ha van valami bajom, hiaba probalom massal magyarazni, tudja, hogyha nem mondom az igazat. Ismer rendesen.....
Hát nagyon rossz..mondjuk hálistennek a párom nem fújtat rájuk!
Sajnos az, nagyon nehez a szulok es a parod kozotti konfliktust kezelni es allanoad kozzepen allni.
Nem érzem úgy,hogy választanom kéne..egyszerűen elkeserítő ez az egész... :S
Sajnos vannak szulok, akik valasztasra koteleznek. :( En sem ertem miert.
Azt nem értem miért kell választani..mondtam Anyunak,ha rossz is a döntés,de az enyém...sose bocsátanám meg,hogyha nem próbálom meg..se nekik..se magamnak..
Olyan rossz mikor a szulok a par kozze all. A baratnomel peldaul megmondtak, hogy valasszon, es a lany a szuleit valasztotta. Majdnem 5 evig voltak egyutt.
MOndjuk mi egy éve vagyunk együtt..de én nem érzem korainak..
22, tavaj osszel koltoztem el szeptember vegen es oktoberben volt a lagzink, de mar 3 eve egyutt voltunk.
Persze ez nem normalis. Mit csinaljak ha valogatos, ez is baj, es olyan csunyan szoktak nezni ha mondog valamit ami nem tettszik nekik benne. Olyan rossz kozzepen lenni. Ha az elejetol tudom, lehet most nem lennek egyutt. Kezd elegem lenni, hogy allandoan mosolyogni kell, hogy minden jo. Ha faradt vagyok vagy valami, mar rogton az van, hogy bzitos nincs valami jol kozottunk, pedig a munkahely miatt szoktam faradt lenni...
Úgy érzem hasonló cipőben járunk...Hány éves is voltál amikor elmentél?
E miatt nem tudok azotta mindient elmondani anyukamnak es felek egyedul maradni vele, nehogy elkezdjen vallatni es valami rosszat mondjak. Nem nagyon szoktam veszekedni a parommal, de anyumeknak mar az is baj, ha aparom valamit nem ugy szeret ahogy en fozok, mert az anyja nem ugy keszitett valamit. Szerintem ez normalis, foleg, hogy en nem fozok annyira fuszeresen, de mar megszokta es en kicsit alkalmaszkodok, neha felhivo anyosomat, hogy megkerdezzem, hogy foz valami, miert ne fozzem ugy ahogy szereti, ha en a dietam miatt ugyis mast eszek. Nem?
Ezért hagynám őket kicsit magukba egy hónapig mondjuk, hogy emésszenek.Ha egy hónap múlva msosly van az arcukon, akkor rájöttek arra hogy butaság volt az utálkozás, de ha utána sem lesz jobb, akkor úgy néz ki nekik még több idő kell.
Ha pedig ebben a háborús helyzetben folyton egymással beszéltek az sem tesz túl jót a kapcsolatodnak.Mert ilyenkor ha sértettek, akkor mindent megtesznek hogy igazuk legyen és össze akarnak ugrasztani titeket.
Ha pedig látják hogy te próbálsz mindent megtenni, hogy ne legyen harag, akkor nem fogják beismerni sosem hogy ez rossz amit tesznek, hiszen látják hogy te akarsz kezdeményezni, és azt hiszik hogy ez nekik jár.
Ezért most legyél te aki sértődik, és azt mondod hogy neked fontosabb a magánélteted, a boldogságod annál mint hogy kicsinyes dolgokon marakodjatok.Ha rájönnek hogy hibáztak, előbb utóbb megtalálják a módját hogy megbocsáss nekik.
Dehogy tortent. Szeretjuk egymast. Ugy kepzeltek el, hogy majd en mosok fozok takaritok kiszolgalam mindenfele szempontbol, o majd hozza a penzt es e miatt en kell hallgassak el elviseljem, hogy o majd minden ejszaka eljar mashoz. Viszon en is keresek annyit, hogy sajat magamat eltartsam es soha nem vagta a fejemhez, hogy o tobbet keres vagy, hogy en mennyit keresek. Ja es estenkent sem jar ki, van, hogy en tobbszor elmegyek a baratnommel mint o a sracokkal.
Ennél nem nagyon lehet rosszabb...
Én a helyedben hagynám, nem keresném őket egy darabig, amíg el nem ülnek a hullámok.Aztán venném újra elő a témát.Teljen el úgy idő, hogy nem keresed őket esetleg egy hónapig.Aztán hívd fel őket, és meglátod, hogy mi lesz?Lehet, eldobják az agyukat az örömtől hogy pár hét után jelentkeztél, és képesek mindent elfelejteni, ha láthatnak.De az is lehet hogy még akkor is szemrehányóak lesznek.Akkor viszont tudod hogy még neheztelnek,és akkor jöhet megint a szünet.
De az is lehet hogy ők keresnek, mert nem bírják ki hogy ne beszéljetek
Próbáld ki.Lehet hogy beválik.
További ajánlott fórumok: