Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetés)

Králl Attila

Ha tiszta szívvel élsz

Ha szíveddel nézed a világot,

A lelked majd adja a fényt,

A láthatatlant megláthatod

Ha tiszta szívvel élsz.

Sokáig éltem én is így,

Valami megmaradt bennem még,

Ha elveszi álmodat tőled a sors,

Belül nem maradsz más, csak jég.

De az élet szép és akar téged,

Bármilyen mély sebbel élsz,

A láthatatlant megláthatod

Ha tiszta szívvel élsz.

Ha életed ajtaja bezárul már,

Nyugodtan mész majd el,

Mert úgy élted az életed

Hogy a rossz nem érhet el.

De az élet szép és akar téged,

Bármilyen mély sebbel élsz,

A láthatatlant megláthatod,

Ha tiszta szívvel élsz.

Somlyó Zoltán:

Csönd

Jó otthon ülni a szürke sarokban,

mikor esőtül nedves a vidék.

Elmélyedni a nyomtatott sorokban,

hogy szomjuhozó lelked is igyék.

Elveszni testben, csak lélekben élni,

Míg eső csapja ablaküveged.

Elfelejteni mindent - csak remélni...

Hogy csak az édes csönd legyen veled...

Reményik Sándor

Viszontlátásra

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.

Robognak vonatok és életek -

Bennem, legbelül valami remeg.

Mert nem tudom,

Sohasem tudhatom:

Szoríthatom-e még

Azt a kezet, amit elengedek.

Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.

Viszontlátásra - holnap.

Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.

Vagy ha nem akkor - hát majd azután.

És ha aztán sem - talán egy év mulva.

S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.

Viszontlátásra a földnek porában,

Viszontlátásra az égi sugárban.

Viszontlátásra a hold udvarán,

Vagy a Tejút valamely csillagán -

"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!

Szabò Lőrinc - Nyitnikék

Alszik a hóban

a hegy, a völgy;

hallgat az erdő,

hallgat a föld.

Mikor legutóbb

jártam itt,

nyár nyitogatta

pipacsait,

a nyár nyitogatta,

temette az ősz;

és volt, aki vesztett,

és nincs, aki győz.

Lombnak, virágnak

nyoma sehol,

fekete csontváz

a fa, a bokor,

s halotti csipke

a díszük is,

az a törékeny

tündéri dísz,

mit rájuk aggat

éjszaka

fehér kezével

a zuzmara.

Alszik a hóban

a hegy, a völgy,

hallgat az erdő,

hallgat a föld.

Egyszerre mégis

rezzen a táj:

hármat fütyül

egy kis madár.

Háromszor hármat

lüktet a dala,

vígan, szaporán,

mint éles fuvola.

Az a fuvolás

a Nyitnikék!

Már kezdi is újra

az énekét:

kék füttyre mindig

'kvart' lefelé:

nem sok, de örülni

ez is elég.

Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

szívnek és tavasznak

nyílni kék!

Nyitni, de - nyitni,

de - nyitni kék!

Fütyülöm én is

énekét.

Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

a telet bírni

illenék!

Bírni és bízni

illenék!

Fütyül és elszáll

a Nyitnikék.

Nyitni kék! -

fütyülök utána

s nézek az eltűnő

madárra.

Nyitni kék, fütyülöm,

nyitni kék,

hinni és bízni

kellenék,

mint az a fázó

kis madár,

aki sírja, de bírja,

ami fáj,

akinek tele rosszabb,

mint az enyém,

és aki mégis

csupa remény.

Nyitni kék, indulok,

nyitni kék,

fog az én szívem is

nyitni még.

Nyitni kék! Ébred

a hegy, a völgy,

tudom, mire gondol

a néma föld.

Ő volt a szája,

a Nyitnikék,

elmondta a holnap

üzenetét:

a hitet, a vágyat

fütyülte szét,

kinyitotta a föld

örök szivét:

fütty-fütty-fütty, nyitni kék,

nyitni kék -

Nyisd ki, te, versem,

az emberekét!

Aranyosi Ervin - Kávéillatos reggel.....

A kávé illatával ébresszen a reggel,

vidámító percek jöjjenek sereggel,

mosollyal a szádon folytasd csak az álmod!

Örömöd napodban így majd megtalálod.

Szívednek húrjain új muzsika pendül,

hogy szép ez a világ, hinned is kell szentül!

Kire rámosolyogsz, szebbé teszed napját

és a mosolyt csakis jó emberek kapják!

Mert jó mind az ember, míg nem keserítik,

amíg vágyak, álmok életre derítik!

Amíg képes másra szeretettel nézni,

s hagyja a szép szívét mosollyal igézni!

Induljon reggeled a kávé illatával!

Legyen szebb életed, rögtön kezdd a mával!

Édesítsd meg mézzel a keserűséget,

egy cseppnyi mosolytól sok bánat ér véget.

Ám a reggelekben nem a kávé fontos,

tartozzon úgy hozzá a hétköznapodhoz,

a derűs ébredés, a mosolygós reggel,

tedd szebbé világod egy kis szeretettel!

Benedek Elek: Január

Száll az idő, száll fölöttünk,

Sebesebben, mint a madár,

Gyűlnek az évek mögöttünk.

S vajon, hol a véghatár:

Nem tudja ezt a halandó,

Csak annyit tud, hogy mulandó

Minden itt az ég alatt -

Életünk egy pillanat.

🙂 )

H.Gábor Erzsébet

Ez van!

El sem hiszem mivé lettem;

mellem, lóg a hasamon,

már egy hete alig ettem,

mégis nagy a pocakom.

Hej, pedig a szép időkben

megbámultak annyian,

a bókokat alig győztem

hallgatni a buliban.

Keblem dús volt, léptem kecses -

vékony derék, szőke haj,

minden eltűnt, ami becses,

köszvény kínoz, s epebaj.

Pedig akkor, én voltam a

falu legszebb leánya,

Kovács Sanyi kísért haza,

minden léptem vigyázta.

Mellettem van ma is, Sanyi,

de már rám unt - nem csoda!

Bezzeg kéne néki, Manyi!

reá fáj a fogsora!

Manyika, a szomszéd lánya,

épp olyan, mint régen én;

formás, csinos, nincsen hája,

és a melle kőkemény.

Sanyim nyála ki ki csordul,

ha a szemét ráveti,

mint egy vadász, lesi orvul -

hogy ne lássam, úgy teszi!

De én tudom, engem szeret

ez a drága, vénember,

ölelkezve alszik el, egy

régi, szexi képemmel! 😍

Kányádi Sándor: Egyszerű öröm

Öröm már az is,ha a Nap

bőkezűbb, mint a tegnapi,

egy kis langymeleg, annyi csak,

hogy az eresz jégcsapjai

fölengedjenek egy kicsit,

s meghervadjon a jégvirág,

hogy elláthass a sarokig,

csak a sarokig legalább,

s máris meglegyint a remény,

véred is enged, csörgedez,

jeget-pengető hangot ad;

ennyi kell, egy kis enyhe fény,

és amíg csöpög az eresz,

indulót vacog a fogad.

"Ne váltsd apróra

Szíved kincseit,

Ki mindent akar,

Mindent elveszít.

Reményeid elérhetetlen

délibábja

Ne csaljon biztos útról

ingoványba.

Ami fél el ne fogadd,

Egészet akarj és egészet adj."

(Ady Endre: Ne váltsd apróra című verséből)

Nyiraty Gábor:

Vedd észre !

"Ha nem lehet tied az, amit szeretnél,

Szeresd azt, ami a tied még!

Csak bolyongunk a Föld kerekén,

Tekerjük, míg bírjuk, az élet kerekét,

S közben elsiklunk sok apró dolog felett,

mely mindvégig a lábunk előtt hevert,

az egyszerű szépség, mely boldoggá is tehet,

de szemünk előtt csak a nagyzó cél lebeg.

.

Nem kell a rohanás, hisz rövid az élet,

Kár siettetni, ugyanaz lesz a vége.

Álljunk meg néha, s vegyük észre a csodát,

Vigyük magunkkal nehéz utunk során,

mert egy mosoly, egy ölelés, egy szál virág,

mind-mind maga lehet a boldogság."

Sarkady Sándor:Háromkirályok

Hó borított hegytető,

Rajta karcsú, zöld fenyő;

Fenyő fölött tiszta ég –

Azon fényes csillag ég.

Háromkirály lépeget,

Kémleli a kék eget –

Decemberi délután

Indultak a fény után.

Mirha, tömjén, vert arany –

Tarisznyájuk telve van;

Bandukolnak csendesen:

Messze van még Betlehem?

Már a kormos éj leszáll,

Nincs lámpás, nincs holdsugár;

Ki vigyázza, merre jár

Gáspár, Menyhért, Boldizsár?

Szikráznak a hópihék,

A fenyőfa ó, mi szép!

Tündököl a völgy fölött,

Csillagfénybe öltözött.

Csillag fénye, messze fenn,

Mutasd, hol van Betlehem:

Földön, égen mindenek

Dicsérjék a Kisdedet!

Nagy László: Hiány

Fagyos kezeivel ölel át a csend, a magány,

Gondolataim ezerszer járja át kétely és talány.

Egyszer repülök, madárként szállok az égbe,

Majd sötét felhők taszítanak le a mélybe.

Ha itt vagy velem, hívnak, várnak a csillagok,

Ragyog a nap is, dalolnak az angyalok.

De nélküled kietlen tájon találom magam,

Kiáltásom nem hallja senki, nem értik szavam.

Lelkem, koldusként kidobva fekszik az utca kövén,

Ki arra jár, nevetve belerúg, vagy átlépi könnyedén.

Aztán eső áztatja, ellepi a sár, a város mocska,

Ha jön a fagy, nem lesz más, mint apró jégkocka.

Ha megtalálod, emeld magadhoz és felolvad,

Fényesen világít, lesz saját holdad.

Üstökösként repül át az égen,

Ha velem vagy, az maga az éden.

Akkor ezer virág nyílik a réten,

Fény gyúlik a mély sötétben.

Nincs fagy, hideg, fájdalom,

Valóra válik, miről álmodom.

Arra kérlek, maradj még soká,

Repítelek, elviszlek bárhová,

Csak hiányodat nem bírja szívem,

Megszakad, és elveszítem hitem.

Szabó Márta: Most, ma és holnap

Most még nehéz, ma még a csend is hallgat,

De holnap virágok nézelődnek az ablakomban.

Ma még fáj minden emlék, a szívem nyugtalan,

De holnap kitépem lelkemből a síró múltamat.

Most még messze a nyár, kopaszok az ágak,

De holnap énreám új utak várnak.

Ma még zilált a hangom, remeg, reszket,

De holnap eltemetem én az összes könnyem.

Most még egyedül vagyok, ma még félek,

De holnap eljön ő, ki mellettem ébred.

Ma még nem látok tisztán, homály fedi szemem,

De holnap elengedem a kínzó gyötrelmeket.

Most még üres, üres az élet,

Meghalt benne a fény, s tán már vár a végzet,

De holnap még lesz idő, nem siet az óra,

Gyógyírt hoz énnékem, minden bánatomra.

Falu végén kurta kocsma,

Oda rúg ki a Szamosra,

Meg is látná magát benne,

Ha az éj nem közelegne.

Az éjszaka közeledik,

A világ lecsendesedik,

Pihen a komp, kikötötték,

Benne hallgat a sötétség.

De a kocsma bezzeg hangos!

Munkálódik a cimbalmos,

A legények kurjogatnak,

Szinte reng belé az ablak.

,,Kocsmárosné, aranyvirág,

Ide a legjobbik borát,

Vén legyen, mint a nagyapám,

És tüzes, mint ifju babám!

Húzd rá cigány, húzzad jobban,

Táncolni való kedvem van,

Eltáncolom a pénzemet,

Kitáncolom a lelkemet!"

Bekopognak az ablakon:

,,Ne zugjatok olyan nagyon,

Azt üzeni az uraság,

Mert lefeküdt, alunni vágy."

,,Ördög bújjék az uradba,

Te pedig menj a pokolba!...

Húzd rá, cigány, csak azért is,

Ha mindjárt az ingemért is!"

Megint jőnek, kopogtatnak:

,,Csendesebben vigadjanak,

Isten áldja meg kendteket,

Szegény édesanyám beteg."

Feleletet egyik sem ad,

Kihörpentik boraikat,

Végét vetik a zenének

S hazamennek a legények.

(Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma...)

Radnóti Miklós: Január

Későn kel a nap, teli van még

csordultig az ég sűrű sötéttel.

Oly feketén teli még,

szinte lecseppen.

Roppan a jégen a hajnal

lépte a szürke hidegben.

Mit várok a jövő évtől?

- hogy a komor arcok mögül előkerüljenek a mosolyok,

- hogy érezhessük az ölelés feltöltő erejét,

- hogy immunrendszerünk a szeretettől erősödjön

- hogy tegyük szebbé a világot azzal, hogy nem egymás rossz tulajdonságait figyeljük,

- hogy a kommentháborúkat lecserélje az egyetértés,

- hogy az ítélkezést váltsa fel az együttérzés,

- hogy a bizalom cserélje le a hitetlenséget,

- hogy a háborgó lelkekbe ismét béke költözhessen,

- hogy utazzunk, a világ szépségeit szabadon csodáljuk,

- hogy a médiából csöpögő negativitás elcsendesedjen,

- hogy a kultúra által többletet vigyünk a hétköznapokba,

- hogy kézfogáskor megérezhessük az érintés varázsát,

- hogy a humor felszabadíthassa lelkünk keménységét,

- hogy együtt legyenek a családok,

- hogy szeretetben ne számítson, kinek van igaza,

- hogy az életben benne tudjunk lenni tiszta szívvel.

(Deverdics Éva)

Kun Magdolna : Újévi ima .

Adj, Uram, egészséget a családomnak, s nekem,

hogy az életünk élhető, örömteli legyen.

Ne kísérjen minket szomorúság, bánat,

mitől szemünkből a könnyek földre csordulnának.

Nem kérek mást tőled, mert ha egészségünk van

nem lehetünk vesztesek gondban, bajokban,

hiszen bátorsággal küzdhetünk a sorsnak erejével

akkor is, ha túlságosan telve van veszéllyel.

Én hiszem, szerény imám meghallod, Uram,

és vigyázol ránk, óvsz minket a mindennapokban,

mert ha Te vagy védelmezőnk, akármi jöhet,

tudni fogjuk, nincs, oly erő mely minket legyőzhet.

Ha mégis azt látnád, hogy túl gyengék vagyunk,

és a megpróbáltatásban is alulmaradunk,

Te adj, Uram, kitartást, reményt, hitet nékünk,

hogy lesz még olyan világ, ahol boldogabban élünk.

"Az a zene szól benned, amelyre hangolva vagy. Boldog csak akkor lehetsz, ha megszólal a dalod. Ez a gitár olyan, mint a lelkünk.

Lehangoltan nem szól. Fájdalmasan zörög. Ahhoz, hogy fölzendüljön rajta a DAL, fel kell hangolnom. EZ A TITOK.

Lehangolt lélekkel nem hallunk, nem látunk, nem szól a muzsikánk. Hangoltság nélkül nincs szépség, nincs zene. Öröm sincs.

Lejátszani csak azt a kottát tudod, amelyet magaddal hoztál."

Müller Péter

Aranyosi Ervin: Milyen jó is lenne!

Milyen jó is lenne, a múltat lezárni,

újév kapujában kitárt szívvel állni!

Tudva, hogy a jövő végre jobb és szebb lesz,

hogy a világunkban istenadta rend lesz!

Milyen jó is lenne szebb holnapra várni,

boldogabban élni, világot csodálni,

egymásra figyelve, igaz csodát tenni,

az eltévedettet is jobbá szeretni!

Hát most azt kívánom, teljesüljön álmunk,

legyen mosolygósabb, boldogabb világunk!

Egészségben éljen minden földi lélek,

legyen varázsa a szív üzenetének!

Nem kívánok sikert, mesés gazdagságot,

inkább csak örömöt, valóra vált álmot!

Élő természetet, mely körül vesz minket,

gyarapítsa létünk, szép emlékeinket!

Ezúton kívánom a rossz idők végét,

egészséges létet, s persze Világ-Békét!

A hatalom végét, békés, szép családot,

amely szeretettel, örömökkel áldott!

Ébredjen az ember igaz valóságra,

hadd lehessen büszke benne önmagára!

Töltse meg a lelkét sok szép érzelemmel,

s legyen végre aki: érző, igaz ember!

"Aranyosi Ervin - Elmúlik az Óév

Az Óév már menni készül,

pár élménnyel kiegészül,

aztán veszi a kalapját,

s áttáncolja végső napját.

Tavaly Őt is nagyon vártuk,

szívünk-lelkünket kitártuk,

reménykedtünk, hittünk benne,

bárcsak csodás évünk lenne…

Az év elmúlt, hagyjuk hátra,

öregebb már, aki várta,

de a remény éljen bennünk,

előre kell lépnünk, mennünk!

Engedjük el, hát hadd menjen,

itt a vége, vígan teljen!

Adja át a helyét másnak,

végre jobbat, szebbet lássak!

Jöjjön új év, teljen szebben,

szeretettel a szívekben!

Hozzon sikert, gazdagságot,

formálja át a világot.

Hozzon kedvet, egészséget,

jó szívekbe melegséget,

teljesítsen minden álmot

Boldog Új Évet Kívánok!"

Aranyosi Ervin - Elmúlik az Óév

Az Óév már menni készül,

pár élménnyel kiegészül,

aztán veszi a kalapját,

s áttáncolja végső napját.

Tavaly Őt is nagyon vártuk,

szívünk-lelkünket kitártuk,

reménykedtünk, hittünk benne,

bárcsak csodás évünk lenne…

Az év elmúlt, hagyjuk hátra,

öregebb már, aki várta,

de a remény éljen bennünk,

előre kell lépnünk, mennünk!

Engedjük el, hát hadd menjen,

itt a vége, vígan teljen!

Adja át a helyét másnak,

végre jobbat, szebbet lássak!

Jöjjön új év, teljen szebben,

szeretettel a szívekben!

Hozzon sikert, gazdagságot,

formálja át a világot.

Hozzon kedvet, egészséget,

jó szívekbe melegséget,

teljesítsen minden álmot!

Boldog Új Évet Kívánok!

Lipták Mariann - Nincs időm

.

Nincs idő haragra és gyűlöletre,

Álnok vagy gonosz emberekre.

Szeretni jöttünk, nem haragudni másra,

Ölelni jöttünk és mosolyogni a nagyvilágra.

.

Nincs idő ítélkezni, bánatot okozni,

Viszályt kelteni, vagy éppen azt fokozni.

Van viszont idő békességben élni,

Szeretteinkre hittel áldást kérni.

.

Érzőn meghallgatni vigasztalást nyújtva,

S ha nekünk fáj, valaki majd ugyanezt

nyújtja.

A bánat ellenére így tudunk felállni,

Erős, kedves szívvel kevésbé fog fájni.

.

Annyi embert lehet az életben szeretni,

Az együtt töltött perceket tartalmassá

tenni.

Nem érdemes bánkódni sokáig gondokon,

Úgyis el fog múlni, én ezt így gondolom.

.

Másképp épül fel mindannyiunk lelke,

Más utat mutat lelkünk tiszta csendje.

Elfogadom, ha ezt másként érzed,

Mert nincs időm, hogy meggyőzzelek

téged.

Kristina Calu - Hiszed-e?

Hiszed-e, hogy szeretni jöttünk a Földre

Arra kódolva, hogy jók leszünk örökre

Nem bántjuk egymást, nem gyűlölködünk

Nem értem miért ölték ezt ki belőlünk

Hiszed-e, hogy attól még nem vagy igaz ember

Mert a Bibliából idézgetsz nagy lendülettel

Tettei teszik az embert azzá, aki

A jó cselekedetektől leszel csak Valaki

Hiszed-e, hogy az angyalok köztünk járnak

S, ha szépen élsz, kívánhatsz tőlük hármat

Tán nem pont úgy kapod majd meg, ahogy kérted

Rá fogsz jönni, a változás nem miattuk volt, csakis érted

Hiszed-e, hogy ha mosolyogsz, jobb kedved lesz tőle

Másokra is átragaszthatsz egy pirinyót belőle

A mosolyt, ölelést még mindig ingyen adják

Adj belőle te is, főként azoknak, kik ritkán kapják.

Dóró Sándor : Csak legyen....

Csak legyen a zsákban egy darab kenyér,

csak simítson naponta egy puha tenyér,

csak legyen hova lehajtanom a fejem,

csak legyen egy szív, ahova a lelkem teszem.

Nem vágyom már annyira nagyon másra,

luxusautóra, fényűzésre, csillogó palotára.

Nem vágyom másra, csak hagyjatok élni,

ne vegyétek el az álmom,

hagyjatok remélni.

Csak legyen végre megértés veletek,

csak lássam ragyogni újra a szemetek.

Csak legyen körülöttem sok boldog ember,

csak ennyit szeretnék,

nekem más már nem kell.

Zelk Zoltán: Téli falevél

Itt lengek, ringok még a fán.

Olykor még nap is süt reám.

Ha szél fúj, meg-megremegek

s testvéreim, a levelek

búsan repülnek már tova

és vissza nem térnek soha.

Már itt a tél, már itt a köd

s tán hó szitál a hegy fölött,

de: még az ágon lengek én,

magányosan, mint a remény…

Öltöztesd szívedet karácsonyi díszbe!

Aranyosi Ervin

Öltöztesd szívedet

karácsonyi díszbe,

csak a jó szándékot

engedd be a szívbe,

mert amíg kedvesség,

szeretet vezérel,

hidd el, szomorúság,

bánat úgysem ér el.

Ezt a szeretetet tedd

be egy csomagba,

s boldog lesz, ki ilyen

ajándékot kap ma!

Arcodra tégy mosolyt,

fénylőt és kedveset,

örömet okozni,

meglásd, így is lehet!

Gyújts reményt szívekbe,

néhány kedves szóval,

s meglátod nyomában

kevesebb a sóhaj!

Nyújts segítő kezet,

éhesnek kenyeret,

karácsony ünnepe

legyen a szeretet.

Bár múlik az ünnep,

a szeretet maradjon,

együtt érző szíved,

azután is adjon!

Légy te is megváltó,

ki világot gyógyít,

éld meg a karácsonyt,

éld meg a valódit!

Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony 🎄🎀🎄

Itt van a szép, víg karácsony,

Élünk dión, friss kalácson:

mennyi fínom csemege!

Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága

csillog-villog: csupa drága,

szép mennyei üzenet:

Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,

kályha mellett körben ülnek,

aranymese, áhitat

minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek

és kántálva ráköszönnek

a családra. Fura nép,

de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég

a szemeken, a harangjáték

szól, éjféli üzenet:

Kis Jézuska született!

1929

Mikor már....

Mikor már hosszabb az út mögötted

Mint ami még előtted áll

S legféltettebb vagyonod sok emlék,

Mit szíved örökre magába zár

Mikor egykor nyughatatlan tested

Lecsendesült, s egyre fárad

Ne hagyd, hogy társadként

Bármikor melléd szegődjön a bánat

A kornak mindig megvan a maga szépsége

A földön minden embernek van értéke

A legnagyobb csoda a szeretet, mit adtál

Légy büszke az útra, mit már magad mögött hagytál.

Sun Belle

"Olyan jó néha angyalt lesni

s angyalt lesve a csillagok közt

Isten szekerét megkeresni.

Ünneplőben elébe menni,

mesék tavában megfürödni

s mesék tavában mélyen,

mélyen ezt a világot elfeledni."

(Wass Albert)

Kun Magdolna: Könnybe rejtve

Megsiratom múltam,

s mind-mind azokat,

kiknek csillagok mutatják a végtelen utat,

s kik fentről vigyáznak, és fentről szeretnek,

tudatván, az érzés sosem halhat meg.

Mert bármily messze jár is szeretteink lépte,

nem emelhet gátat az érzések elébe,

hisz az érzés nem más, mint lelkünk ékszere,

mely ideát is, odaát is könnybe van rejtve.