Keresek egy répás mesét. Nem amikor sokan húzzák, hanem egy állatosat. Segítsetek ! (tudásbázis kérdés)
Visszajött a répa (Kínai népmese)
Nagy hó esett, a völgyeket, a hegyeket magas hó takarta.
A nyuszinak elfogyott az ennivalója, útnak indult hát, hogy szerezzen valamit.
Egyszer csak boldogan kiáltott fel a nyuszi:
- Hohó! Két répát találtam!
Megette az egyik répát. Maradt még egy. Azt gondolta a nyuszi: "Nagy a hó, hideg az idő. A csacsi otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a nyuszi a csacsi házához, hanem a csacsi nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a csacsi házában.
Azért nem volt otthon a csacsi, mert ő is ennivaló után járt.
Talált is egy nagy édes krumplit, örömmel vitte haza.
Belépett a csacsi a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon:
"Hát ez hogy került ide?"
A csacsi megette az édes krumplit, aztán azt is gondolta: " Nagy a hó, hideg az idő. A bárányka otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a csacsi a bárányka házához, hanem a bárányka nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a bárányka házában.
Azért nem volt otthon a bárányka, mert ő is ennivaló után járt.
Talált is egy káposztát, örömmel vitte haza.
Belépett a bárányka a házába, látta ám a répát, csodálkozott nagyon: " Hát ez hogy került ide?!"
A bárányka megette a káposztát, aztán azt gondolta: " Nagy a hó, hideg az idő. Az őzike otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki azt a répát, hadd lakjék jól!"
Szaladt a bárányka az őzike házához, hanem az őzike nem volt otthon. Letette a répát, s othagyta az őzike házában.
Azért nem volt otthon az őzike, mert ő is ennivaló után járt.
Talált is karalábét, örömmel hazavitte.
Belépett az őzike a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon:
"Hát ez hogy került ide?!"
Az őzike megette a karalábét, aztán azt gondolta: "Nagy a hó, hideg az idő. A nyuszi otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!
Szaladt az őzike a nyuszi házához. Hanem a nyuszi már jóllakott és aludt édesen.
Az őzike nem akarta fölkelteni a nyuszit, letette hát a répát, s otthagyta.
Felébredt a nyuszi, s nagyra nyitotta a szemét csodálkozásában: "Ejnye! Visszajött a répa! Nohát!" Gondolkozott egy keveset a nyuszi, s hamar kitalálta, hogy csak a barátai hozhatták neki ajándékba.
Paraszt meg az ördög.
Grimm mese
Volt egyszer egy eszes, furfangos paraszt, sokat lehetne mesélni a tréfáiról, de én itt most csak a legkülönbet mondom el: azt, hogyan tette egyszer bolonddá az ördögöt.
Úgy kezdődött a dolog, hogy a paraszt egyszer kint dolgozott napestig a földjén. Mikor bealkonyodott, hazafelé készült, de mint jó gazdához illik, mielőtt elindult, még egyszer körülnézett, rendben van-e minden. Hát ahogy így vizsgálódik, mi nem akad a szemébe? Valami villódzik a szürkületben: nagy halom parázs izzik a szántóföldje közepén. Igen elcsodálkozott, hiszen az előbb még nem volt ott semmi. Odaballagott megnézni, mi az.
Valódi tüzes zsarátnok volt, és egy kis fekete ördög kuporgott a tetején.
– Csak tán nem kincsen kotlasz? – kérdezte a paraszt.
– De bizony azon – felelte az ördög –, mégpedig nagy kincsen! Több abban az arany meg az ezüst, mint amennyit te egész életedben láttál!
– No, akkor jól van – folytatta a paraszt a beszélgetést –, a kincs az én földemben van, tehát az enyém.
– Nem bánom, tiéd lehet – állt rá az ördög –, de csak egy feltétellel: ha két esztendőn át nekem adod annak a felét, ami a földeden terem. Pénzem van dugig, aranyra-ezüstre akár rá se nézzek, de a föld gyümölcseit nagyon megkívántam.
A paraszt gondolkodott egy percig, aztán belement az üzletbe.
– Rendben van – mondta –, de hogy ne legyen vita az osztozkodásnál, egyezzünk meg: ami a föld alatt van, az az enyém, ami meg a föld fölött, az a tiéd.
Az ördögnek tetszett az alku, el is fogadta.
Igen ám, csakhogy az agyafúrt paraszt abban az esztendőben egyebet sem vetett, mint répát! Mikor eljött a szedés ideje, jelentkezett az ördög a részéért.
– Kaszát hozzak, vagy úgy téped puszta kézzel? – kérdezte a paraszt.
– Hogyhogy? – hüledezett az ördög. – A répát?
– Azt nem, csak a levelét! – mondta a paraszt. – Nem emlékszel az egyezségre? Ami fölül van, az a levele, azt mind elviheted.
Nekiállt, s nagy vígan szedegetni kezdte a földből a szép kövér répafejeket.
Az ördög dühösen vakarta az üstökét.
– Most az egyszer te jártál jól – füstölgött –, de jövőre nem ér a kikötésed; jövőre fordítva lesz: ami a föld alatt van, az enyém, ami a föld fölött, a tiéd. Megértetted?
A paraszt vállat vont, sodorított egyet a bajszán, hogy az ördög észre ne vegye valahogy a somolygását, és ráhagyta:
– Nekem úgy is jó, legyen a kedved szerint.
Az ördög morgott valamit, s elinalt. A paraszt meg fölszántotta a földjét, s az egészet bevetette tiszta búzával.
Mikor a gabona beért, nekiállt és mind egy szálig learatta. Épp az utolsó kévét hányta föl a kocsijára, mikor nagy dérrel-dúrral megjelent az ördög.
– Hohó! – kiabálta már messziről. – Hallod-e, hékás, hová viszed azt a búzát?
– Haza, a csűrömbe – mondta a paraszt.
– Hát nekem mit hagytál? – kérdezte az ördög.
– Mindent, ami a föld alatt van – hangzott a felelet.
És az ördög nem talált mást, mint a puszta tarlót. Rettenetesen megdühödött és egy sziklahasadékon át lerucskázott egyenest a pokol fenekére. Így lett a furfangos paraszté a kétesztendei termés is meg a kincs is.
A különös állat
Na vót egy másik nagyságos úr, az meg Ördög úr vót. Hát ez az Ördög úr, hát vót sok fődje. Egy nagy darab fődet elvetett répával. Vót a faluba egy szegény ember, vállalt felező felesre. Hát ugye egész nyáron egyeltek, kapáltak, gyűtötte a répát, az egész család ezzel dógozott. Mikor ki köllött ásni a répát, ki vót ásva a répa, akkor nagyon szép vót a répa. nagyon sok vót rajta. Sajnálta az úr odadni a szegény embernek. Aszongya neki:
- Hát ide hallgassál: ha én hozzám belovagolsz olyan állatval, amit én nem ismerek föl, hogy milyen állat, akkor tied a répa! Ha nem, akkor nem adom oda a répát!
Jaj, megy haza az ember. A felsége elejbe tette a vacsorát. Nem köllött annak egy falat se. Aszongya:
- Jaj, asszon, nagyon nagy baj van! A nagyságos úr nem adja ide nekünk a répát, amiért megdógoztunk egész nyáron. Mondta, hogy olyan állatval lovagoljak be. amit ő nem ismer föl.
-Na ide hallgass, várjál, egy csöppet se búsulj! Ha a nagyságos ilyen szemtelen, illyet mondott, majd viszel te olyan állatot, amit az biztos, hogy nem fog megismerni!
No, úgy is vót. Az asszon vett egy szoknyát, parasztszoknyát a karjára tett... - Gyere, ember!
Mikor közeledtek a nagyságos úrnak a kastélya felé. akkor az asszony négykézláb állt, a fejit betakarta, a szoknyát feldobta. a farát. betolatott. - No, ember, üljél a hátamra!
Farral betolatott az asszony a nagyságos úrhó.
- Na. nagyságos úr. meghoztam az állatot, hát ismerje föl!
Körülment rajta a nagyságos úr, nézi, nézi...
- Hát ha megdöglök, se tudom, hogy milyen állat lehet ez!
Odaállt hátulra a faráhó az asszonynak, nézi, azt mondja: a teje az nincs neki, de képe az van kettő, de a szája, hogy lefelé van, nem keresztbe, szeme meg csak egy van. A szakálla meg össze-vissza...
- Hát ha megdöglök, se tudom, hogy ez milyen állat! - Aszongya az em¬bernek: -Ide hallgassál, lovagoljál el evvel a csúfságos állatval innen, mer ha megdöglök, se tudom, hogy milyen állat ez! Tied az összes répa, csak vidd innen ezt a csúf állatot!
Hát az asszony túljárt a nagyságos úrnak az eszin.
Semmi gond. :) Annyira emlékszem, hogy állatok voltak benne, és erdőben játszódott, és volt egy mondat ami ismétlődött elég sokszor. Kb. ennyi...
Ma is találtam egyet, valami verseny volt Nyuszifalván, vagy vmi ilyesmi, de az sem az a mese.