Mi lenne számodra a legfontosabb kérdés, amit megkérdeznél?

Lehetne írni egy olyan könyvet, aminek az lenne a címe, hogy „A kérdések nagykönyve.” Érdemes lenne-e? Nehéz a válasz csupán erre az egy kérdésre. Mindenképpen érdekes lehet tudni, melyek azok, amiket az emberek válaszolnak arra, hogy „”

Egy kérdés elhangzása után sok mindent lehetne tudni a kérdezőről.

Viszont a meg nem válaszolt kérdések súlya is érezhetővé válna.

Természetesen nem szeretnék holmi elképzelésekről beszélni.

Viszont van pár kérdés ami alapnak számít:

-Megtalálom-e az igazit?” vagy

-Lehetek-e gazdag? vagy

-Mi van a halál után? vagy

-Hogyan legyek egészséges? stb.

Ezért még egy kérdés: Miként lehetünk emberek? (a szó igaz értelmében)

Vagy: Milyen módon lehet elsajátítani azt a tudást, ami a megismeréshez vezet?

Most ez az a kérdés, ami segít. - Miért? - Mert egyszerű.

Kizárólag a saját szándékunk és megismerni akarásunk lehet a segítség. Sokszor tűnik úgy, hogy nagyon összetett az emberi élet vagy bonyolult. Ám az igazság igen egyszerű és megdöbbentő is egyben:

Nem a saját életünket éljük!

Az ember 5 fizikai érzékeléssel rendelkezik (normális esetben). Ezek a látás, a hallás, a szaglás, a tapintás, az ízlelés. A felsorolás a mai fontossági sorrendet tükrözi. Van egy hatodik érzéknek nevezett is, de ez már kicsit más ismereteket vonz, ami nem a fizikai (fogható) valóság része. Amikor késztetésünk van arra, hogy megismerjük magunkat, akkor ezen ismeretekre is szükség lesz, ha másért nem, azért mert ezen ismeretek összességét nevezik Énnek vagy Egónak.

A születésünk pillanatában (az első levegő vétel után) máris kezdenek élni ezek a képességek. Ez pedig nem jelent mást, mit az elkülönülést! Tehát amikor az első levegő átjárja a testünket, már megkezdődik a folyamat, ami az érzékszervek munkálkodását jelenti. Természetesen az érzékek fejlődése minden egyénnél más és más tempóban élesedik.

Az ember önmagát nem tudja önmagán keresztül szemlélni, ez csak akkor lehetséges, amikor elhatározás születik arról, hogy szeretne többet tudni önmagáról, mintegy megismerni önmagát! Ellenkező esetben mindössze annyi történik, hogy a külvilág által róla kialakult képet idézi fel.

Ami megakadályozhatja (és teszi is) az önmegismerést, elsőként a félelem. Igen, nincs is ebben semmi furcsa, mert az ember mindentől fél, csak nem azt mondja, hogy „Félek a vihartól” inkább azt, hogy „Nem szeretem a vihart!”

Más részről az ismeretlenség, mert nem tudjuk Kik vagy Mik vagyunk, és ezért van az, hogy az ember önmagától fél leginkább.

Az ember pedig az ismeretlentől is fél, így létrehozva az eltávolodást és a szenvedés fokozását.

Továbbá az is nehezíti a dolgunkat emberként, hogy nem tudjuk pontosan mit is keresünk, vagy éppen csak valami halovány érzet piszkál olykor. Nem látjuk, de még csak nem is tudjuk, hogy láthatnánk az egészet vagy legalábbis egy teljesebb képet. Ennek pedig (mint mindennek) mi magunk vagyunk az okai. Minden igyekezetünk arra irányul, hogy minél inkább szűkítsük a rálátást az életre vagy életünkre. Minden ami azonosít minket, ami valakivé tesz, minden érzést, gondolatot, érzelmet, meghatározást a külvilág ad nekünk és mi el is várjuk, hogy minél többet adjon. Így érezhetjük, hogy létezünk. Igen létezünk, de ez még nem élet. Szinte meg sem lehet számolni mennyiféle misztikus és ezoterikus, vallási és egyéb út és ismeret van, amik azért alakultak oly szerteágazóan, hogy felkarolva az emberi sokféleséget (ami nincs) mindenki tudjon találni egy utacskát magának a fejlődésre. Látnivaló, hogy még így is sokan szeretnék kiadni a felelősséget a kezükből, az életük irányításának félelme miatt.

Vagyis kérdezni kell!

Ez a fejlődés alapja. Mint a gyermek, aki mindig kérdez. Mint azt egy bölcs filozófus mondta: a kérdések „királynője” a MIÉRT!

Az Imre