Őszinteség

Sok téves hit van ezzel kapcsolatban, amiket nem egyszerű megváltoztatni.

Sokan gondolják magukról, hogy őszinték és elvárják, hogy mások is ilyenek legyenek.  Ez az elgondolás inkább az igazmondással van kapcsolatban, vagyis ha én igazat mondok vagy az általam igaznak gondolt dolgot mondom, akkor az az elvárásom, hogy más is ezt tegye és ha lehet, akkor azt az igazat mondja, amit én hallani szeretnék. Ezzel meg is teremtődik a hazugság lehetősége.

Mivel az igazság kimondását nem mindig vagy egyáltalán nem vállalják az emberek. Természetesen az okok különbözőek. Pl.: Rossz fényt vet magukra, vagy megbántaná a másik embert (feltételezzük), talán titkolni való dologról van szó. A feltételezés igen ártalmas, mert legtöbbször félreértéshez vezet. Hiszen ilyenkor megpróbáljuk kigondolni, mit gondol a másik ember. De erről később!

Az őszinteséget sokszor összekeverjük azzal is, hogy ha valaki valami panaszát, bánatát vagy nem teljesült elvárását másnak jól megmondja. Természetesen ez sem őszinteség.

Az őszinteség saját magunkkal kezdődik!

Na, ez nagyon fájdalmas tud lenni. 

Az önmagunkhoz való őszinteséghez az első lépés éppen akkor jön el, amikor úgy érezzük, az életünk nem a megfelelő mederben halad. Ez egy nagyon jó kiindulópont ahhoz, hogy megkezdjük a változást, vagy legalábbis a szándékot megerősítsük. Azt a változtatási szándékot, ami más útra tudja vinni az életünket és más módon tudjuk élni az életünket. Addig kell gyakorolni, míg meg nem értem, mit is jelent és természetes folyamattá válik a mindennapokban, valamint ezt a körülöttem lévőkkel is alkalmazhatom.

Sokan nem is tudják pontosan, hogy mi az őszinteség, sőt, nem is nagyon gondolkodnak rajta a mindennapi életükben. Pedig ez a fajta őszinteség, mikor önmagunkhoz vagyunk őszinték, sokkal gazdagabbá, sokkal szabadabbá teszi az életünket, mint ideáig volt bármikor is – ha elkezdenénk őszintének lenni magunkhoz. A magunkhoz való őszinteség nagy mértékben segíti a másokhoz való őszinte és tiszta megnyilvánulásokat. Akkor vagyunk igazán őszinték önmagunkhoz, ha először is föl tudjuk fedezni a gondolatainkat. 

- A fejünkben nincs gondolat! -

Az embereket gondolkodó lénynek szokták becézni, de ez mindenképpen csak egy becenév, mert az ember nem gondolkodó lény, hanem vannak gondolatai! A gondolkodó lényé válás egy lehetséges folyamat, amit vagy megvalósítunk vagy nem. Az embereknek túlnyomórészt automatikus beidegződéseik vannak, olyan dolgokat tesznek-mondanak, ami az adott pillanatban összecseng egy régi tanult dologgal amit régről hoznak magukkal. Ezek a megnyilvánulások természetesen idővel elkopnak, mint minden más és nem állják meg a helyüket. Ez kényelmetlenségeket is okozhat és sok esetben okoz is, mert nem tartalmazza az ember igaz valóját, hanem csak valami régi megszokást. Ezért ha fel tudjuk fedezni a gondolatainkat, akkor el tudunk kezdeni őszinték lenni magunkhoz. Mert hiszen mi is az, ami nehezebb annál, minthogy az ember a gondolatait meglátva, azt őszintén beismerje magának?

Kevés úgy őszintének lenni, hogy nem látom és nem mondom, hogy mit gondoltam, még magamnak sem. Az őszinteség egyik legjobb gyakorlása az, hogy ha megengedhetjük magunknak és eleinte - főleg, amikor egyedül vagyunk, nehogy bolondnak nézzenek -, ki is mondjuk, amit gondolunk.

Kép: pixabay